Danyiil Olegovics Trifonov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Danyiil Trifonov
Trifonov a Carnegie Hallban, 2017-ben
Trifonov a Carnegie Hallban, 2017-ben
Életrajzi adatok
Születési névDanyiil Olegovics Trifonov
Született1991. március 5. (33 éves)[1][2][3]
Nyizsnyij Novgorod[4][5]
Iskolái
  • Gnyeszin Orosz Állami Zeneakadémia
  • Cleveland Institute of Music
Pályafutás
Műfajokklasszikus zene
Aktív évek2006-tól
Hangszerzongora
Tevékenységzongorista, zeneszerző
KiadókDeutsche Gramofon
Danyiil Trifonov weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Danyiil Trifonov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Danyiil Olegovics Trifonov (oroszul Даниил Олегович Трифонов; Nyizsnyij Novgorod, 1991. március 5.–) orosz zongoraművész, zeneszerző, nemzetközi zongorista versenyek többszörös díjazottja. A korszak legjelentősebb zongorista egyénisége, a ma vezető klasszikus virtuóza.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Trifonov Nyizsnyij Novgorodban született,[6] apja Oleg Trifonov zeneszerző, anyja Marina Trifonova zenetanár. Ötéves korában kezdte zongoratanulmányait, és hétévesen már szólóestet adott. Ezen a hangversenyen fordult elő, hogy koncert közben vesztette el egyik tejfogát. 2000-ben a család Moszkvába költözött, és a gyerek, a Gnyeszina nővérek nevét viselő Orosz Állami Zeneakadémián tanult tovább Tatyjana Zelikman irányításával.[7] Zelikman Trifonovon kívül több más híressé vált zongoristát is elindított pályáján, például Alekszandr Kobrint, Konsztantyin Lifsicet vagy Alekszej Vologyint. Később, 2006 és 2009 között Vlagyimir Dovgan mellett zeneszerzést is tanult. 1999-ben első díjat nyert a moszkvai Anna Artobolevszkaja versenyen, amely fiatal zongoristák számára volt kiírva, ezt követően számos hazai versenyen nyert díjat. Külföldi versenyen először 2006-ban, 15 éves korában mutatkozott be: a pekingi Chopin Young Pianists versenyen nyert harmadik díjat, majd 2008-ban a San-Marinó-i versenyen lett első, ráadásul különdíjat kapott a „Chick Corea Afterthought” című kompozíciójáért. 2010-ben a varsói XVI. Nemzetközi Chopin zongoraversenyen harmadik díjat nyert, ezen kívül különdíjat kapott a legjobb mazurka-előadásért.[8] 2009-ben Tatyjana Zelikman javaslatára a Cleveland Institute of Musicben folytatta zongora tanulmányait,[7] zeneszerzői tanulmányait pedig Keith Fitch-nél.[9]

Karrierje a varsói verseny után indult be erőteljesen, számos meghívás érkezett számára a világ minden részéről. Hangversenyt adott Oroszországban, Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Lengyelországban, Kínában, Kanadában, az USA-ban, Izraelben és még sok más helyen. Évente 150 koncertet ad szerte a világban, szólókoncerteket is és a világ számos vezető szimfonikus zenekarával és karmesterével.[9][8] Eközben lemezfelvételeket készít, 2013-ban szerződést kötött a Deutsche Gramofon kiadóval. 2017-ben Liszt Ferenc Transzcendentális etűdjeinek CD-felvételével Emmy-díjat nyert.[10][11]

Nagyon sokat dolgozik, egy róla szóló újságcikk szerint „napi 36 órát”.[12] Játszott és játszik Amerika és Európa vezető szimfonikus zenekaraival, rengeteg szólóestet ad, fellép nemzetközi zenei fesztiválokon, televíziók és rádiók veszik fel és sugározzák előadásait.[8]

Munkásságát elismerő kritikák és véleménynyilvánítások kísérik. Keith Powers zenekritikus például így méltatta 2018-ban: „Minden nemzedéknek megvannak a nagyszerű zongoristái, és minden nemzedéknek van egy, aki kiemelkedik e nagyok közül. Ilyen volt egykor Rubinstein. Aztán Horowitz, majd Richter, Cliburn, Argerich és Kiszin. Most itt van Trifonov”.[6] Martha Argerich azt mondta róla: „Technikailag hihetetlen, amit a kezével csinál. … Soha nem hallottam ilyet”.[9] Peter Goddard szerint „Trifonov vitathatatlanul a ma vezető klasszikus virtuóza”.[10] Maga Trifonov azt nyilatkozta a technikáját hangsúlyozó írásokra, hogy a „technikának mindig a zeneszerző zenéjét kell szolgálnia, nem csak a látványosságot.” Erre utal Goddard cikkének a címe is: „Danyiil Trifonov: Egy antivirtuóz a virtuózok korában”.[10]

New Yorkban él. 2017-ben megnősült, felesége a Dominikából származó Judith Ramirez, aki kiadói tevékenységet folytat.[6][7][10][12]

Felvételei[szerkesztés]

A táblázat Trifonov hang- és videofelvételeit tartalmazza (stúdió- és élő felvételek).[13]

Megjelenés Cím Zenekar, karmester, közreműködő Kiadó
2011. április 2. Daniil Trifonov plays Frédéric Chopin
Chopin szólódarabok [élő] 		Decca Classics
2011. május 20. Chopin: Mazurki; Konzert
Chopin szólódarabok, 1., e-moll zongoraverseny [élő] 		Warsaw Philharmonic Orchestra,
Antoni Wit 		Fryderyk Chopin Institute
2011. július 24. Chopin: 1., e-moll zongoraverseny, Chopin szólódarabok Polish Chamber Philharmonic Orchestra,
Wojciech Rajski 		Dux Records
2012. augusztus 27. Csajkovszkij: 1., b-moll zongoraverseny, szóló darabok különböző szerzőktől Mariinsky Theatre Orchestra,
Valerij Gergijev 		Mariinsky
2013. szeptember 30. Trifonov: The Carnegie Recital
Szkrjabin-, Liszt-, Chopin-, Medtner-darabok [élő] 		Deutsche Grammophon
2014. október 7. Trifonov Live
Válogatásalbum [élő] 		Deutsche Grammophon
2015. április 28. Shostakovich: Complete Symphonies & Concertos
Sosztakovics: 1., c-moll zongoraverseny [videó] 		Mariinsky Theatre Orchestra,
Valerij Gergijev 		Arthaus Musik
2015. június 15. Rachmaniana (Rachmaninov-darabok) Philadelphia Orchestra,
Yannick Nézet-Séguin 		Deutsche Grammophon
2015. szeptember 25. Daniil Trifonov – The Magics of Music/The Castelfranco Veneto Recital
Chopin-, Ravel-darabok, saját zongoraversenye stb. [videó] 		Allegro Films/Christopher Nupien Films
2015. augusztus 28. Daniil Trifonov – Sergei Rachmaninov Variations
Rachmaninov-variációk 		Philadelphia Orchestra,
Yannick Nézet-Séguin 		Deutsche Grammophon
2016. október 7. Transcendental – Daniil Trifonov Plays Franz Liszt
Liszt Ferenc: Transzcendens etűdök, más Liszt-darabok 		Deutsche Grammophon
2017. február 24. Preghiera – Rachmaninov: Piano Trios
Kreisler-trió, Rachmaninov-triók 		Gidon Kremer, Giedre Dirvanauskaite Deutsche Grammophon
2017. október 6. Chopin Evocations
Chopin két zongoraversenye, más darabok 		Mahler Chamber Orchestra, Mihail Pletnyov; Szergej Babajan Deutsche Grammophon
2017. november 3. Schubert: Forellenquintett
Schubert: D 667 zongoraötös, más Schubert-darabok 		Anne-Sophie Mutter, Li Hvajun, Maximilian Hornung, Roman Patkoló Deutsche Grammophon
2018. október 12. Destination Rachmaninov – Departure
Rachmaninov: 2. zongoraverseny, más darabok 		Philadelphia Orchestra,
Yannick Nézet-Séguin 		Deutsche Grammophon
2019. január 18. Live from the Forbidden City
Több darab, Trifonov Rachmaninov: 2. zongoraversenyét játssza [élő videó] 		Shanghai Symphony Orchestra,
Ju Long 		Deutsche Grammophon
2019. október 19. Destination Rachmaninov – Arrival
Rachmaninov-darabok 		Philadelphia Orchestra,
Yannick Nézet-Séguin 		Deutsche Grammophon
2019. november 22. Destination Rachmaninov
Rachmaninov zongoraversenyek, átiratok 		Philadelphia Orchestra,
Yannick Nézet-Séguin 		Deutsche Grammophon

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 22.)
  5. ↑ http://www.npr.org/2011/10/07/141150606/the-mariinsky-orchestra-plays-tchaikovsky
  6. ↑ a b c Powers
  7. ↑ a b c Maddocks
  8. ↑ a b c Ballet and Opera
  9. ↑ a b c Goodman
  10. ↑ a b c d Goddard
  11. ↑ Emmy
  12. ↑ a b Tommasini
  13. ↑ DG

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Daniil Trifonov című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Danyiil_Olegovics_Trifonov&oldid=22836712”