Daewoo Tico

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Daewoo Tico
Egy Daewoo Tico személygépkocsi szemből
Egy Daewoo Tico személygépkocsi szemből
Gyártási adatok
Gyártó Daewoo
Darabszám 100 917
Gyártás helye Európa
Gyártás éve
Kategória Városi miniautó
A(z) benzin modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz 3340 mm
Szélesség 1400 mm
Magasság 1390 mm
Tömeg 665 kg
Tengelytáv 2375 mm
Üzemanyag benzin, dízel
Teljesítmény
Felépítés Ferdehátú
Váltó Manuális (5 fokozatú) sebességváltó
Teljesítmény 41 LE
Max. nyomaték 59 Nm
Átlagfogyasztás 6 liter/100km
Gyorsulás 0-100: 17,5 másodperc
Max. sebesség 143 km/h
Törésteszt
Euro NCAP-törésteszt eredményeCrashtest-Stern 1.svg

Előző Daewoo Fino
Következő Daewoo Matiz
Kapcsolódó modellek
Daewoo Fino, Suzuki Alto
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Daewoo Tico témájú médiaállományokat.

A Daewoo Tico egy miniautó, amelyet a Dél-Koreai Daewoo Motor gyártott 1991-től 2001-ig. Eredetileg a Daewoo modellek alapjaira épült, de 1996-tól már a Suzuki Alto karosszériáját használta. 2001-ben, gyártásának leállításakor, a Daewoo Matiz váltotta le.

Története[szerkesztés]

Daewoo Tico hátulról

A Daewoo Tico nagyrészt az 1988-as Kei autón, a Suzuki Alto-on alapult. Az autó háromhengeres 796 & nbsp; cc S-TEC motor "Kei" motor 547 cc (33,4 cu in) F5B motorral, és ötfokozatú kézi sebességváltóval vagy háromsebességes automata sebességváltóval érkezett (csak Koreában). A Tico-t exportálták Europe piacokra. Nagyon népszerű volt olyan országokban, mint: Románia, Bulgária, Macedónia, Csehország, Szlovákia, Horvátország, Szlovénia, Magyarország, Ausztria és Lengyelország. Azt is exportálták Latin-Amerikába, ahol bizonyos "Daewoo Fino" nevet kaptak bizonyos piacok számára. Különösen népszerű volt Peru, ahol továbbra is a taxi szolgáltatások egyik legnépszerűbb autómodellje marad.

A Daewoo 1996 elején bővült, de a Tico-t soha nem értékesítették ezeken a piacokon, bár utódja, a Matiz 1998-ban indult el, és értékesítési sikert aratott.

Dizájn[szerkesztés]

Mindezen újítások ellenére a modell fogadtatása az előbb említett országok határain kívül meglehetősen visszautasító volt, aminek oka kifejezetten a karosszéria formájában és az autó biztonságának csekélységében keresendő. És bár 1996-ban bemutatták a "Different Roads" című kiállításon a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MOME), ahol fődíjat is nyert, ugyanabban az évben az angol Top Gear autós magazin szavazásán elnyerte a "A világ legbiztonságtalanabb autója" címet is. Mindez jól érzékelteti a típussal kapcsolatos végletes álláspontokat, melyeknek következtében a legtöbb piacon elmaradtak a várt üzleti sikerek is.

Biztonság[szerkesztés]

A Tico-kban nincsenek légzsákok, így könnyen kórházba kerülhetett, aki benne karambolozott. Mivel az autó karosszériája szintén harmatgyenge volt, már láható volt, hogy az élettartama is rövid lesz. Ekkor látták be a tulajdonosok, hogy az autóban számukra is sok hátrányt fedeztek fel benne: a fékpedál romladozó, a váltó rakoncátlan, az ajtótámasztó könnyen kitörik, így kénytelenek leszünk az ajtót seprűnyíllel kitámasztani. Az autö emiatt is csak 1 csillagot kapott, de a darabszám már 100 917-el büszkélkedhetett.

Környezetvédelem[szerkesztés]

A Tico-kba a legtöbb országban 1,5 literes, 43 lóerős egy vezérműtengelyes, soros négyhengeres, illetve dupla vezérműtengelyes, 1,6 literes, 52 lóerős E-TEC motor került. Ezek mellett néhány országban, köztük Magyarországon is elérhető volt egy 1,4 literes, 59 lóerős erőforrás is. A kocsi felfüggesztése 1996-ig az előző Daewoo Fino alapjaira épült.

További információk[szerkesztés]