DRG 877 sorozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
DRG 877 sorozat
Briefmarke Fliegender Hamburger.jpg
DRG 877 a/b
„Repülő Hamburgi”
Általános adatok
Gyártó WUMAG
Gyártásban 1932
Selejtezés 1957
Darabszám 1
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 2'Bo'2'
Nyomtávolság 1435 mm
Hajtókerék-átmérő 1000 mm
Futókerék-átmérő 900 mm
Teljesítmény
Névleges 2×604 kW
Ütközők közötti hossz 41 920 mm
Magasság 4080 mm
Szélesség 2830 mm
Forgócsaptávolság 16 900 mm
Tengelytáv forgóvázon belül 3500 mm
Teljes tengelytávolság 37 250 mm
Üres tömeg 77,4 t
Erőátvitel villamos
Erőátvitel villamos
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Típusa Maybach
Szerkezete 12 hengeres Dízelmotor G05
Kocsi / Motorkocsi
Ülőhelyek száma 102
Hasznos tömeg 85,0 t
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz DRG 877 sorozat témájú médiaállományokat.

A DRG 877, becenevén a Repülő Hamburgi (angolul Flying Hamburger, németül Fliegender Hamburger), egy német dízel motorvonat volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A DRG 877 volt Németország és a világ akkori leggyorsabb dízel-villamos motorvonata. Berlin és Hamburg között közlekedett. Akkoriban ez volt a leggyorsabb vasúti kapcsolat a világon. A rendszeres forgalom 1933-ban indult meg.

Műszaki jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Repülő Hamburgi egy két részes dízel motorvonat volt, mindkét részében volt vezetőállás és utastér. A Deutsche Reichsbahn rendelte a WUMAG gyártól. Újdonság volt az áramvonalas törzs, melyet egy szélcsatornában terveztek, a könnyű szerkezet és a dízel-elektromos meghajtás.

Mindkét kocsinak volt egy 12 hengeres Maybach dízel motorja egy egyenáram-generátorral, amit közvetlenül összekapcsoltak ehhez. Az elektromos motor egy Tatzlager vontatómotor volt. A kettő motornak egyenként 604 kW volt a teljesítménye.

A vonatnak volt egy légféke, amit a Knorr fejlesztett ki, és egy elektromágneses vasúti fékje. Maximális sebessége 160 kilométer/h volt, az ehhez szükséges fékút pedig 800 méter.

A vonatnak 98 ülése volt mindkét kocsiban. A Repülő Hamburgi volt a prototípusa a DRG SVT 137 motorvonatoknak, amiket Hamburgnak, Lipcsének, Kölnnek és Berlinnek neveztek.

A motorvonatnak különleges krémszínű és ibolyaszínű festése volt.

Ennek a tervnek a sikere arra késztette Henschelt, hogy kifejlessze az áramvonalas és gőzzel hajtott Henschelt-Wegmann vonatot 1935-ben, ami hasonló tulajdonságokkal rendelkezett. A Henschel motorvonat Berlin és Drezda között közlekedett.

1933. május 15-étől a DRG 877 motorvonat rendszeresen közlekedett Berlin (Lehrter Bahnhof) és Hamburg között. A 286 kilométeres távolság megtételéhez 138 percre volt szüksége, ez 124 kilométer/h átlagsebességet jelentett.

A második világháború alatt a dízelmotorvonatok nem közlekedtek. 1945 után elkobozta őket a francia megszálló hadsereg és 1949-ig használták Franciaországban. Miután újra Németországba kerültek a Deutsche Bahn egészen 1957-ig használta őket, de pirosra festett külsővel és új pályaszámmal (VT 04 000).

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]