DB 103 sorozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(DB 103 szócikkből átirányítva)
DB 103 sorozat
103-800-60-12.jpg
DB 103 sorozat
Általános adatok
Gyártó AEG, BBC, Henschel, Krauss-Maffei, Krupp és Siemens
Gyártásban 1965 (103.0), 19701973 (103.1)
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés Co'Co'
Nyomtávolság 1435 mm
Teljesítmény
Névleges 5950 (103.0)
7440 (103.1) kW
Ütközők közötti hossz 19 500 mm (103.0)
20 200 mm (103.1)
Szolgálati tömeg 110 / 110,4 tonna
Kapcsolókészülék típusa csavarkapocs
Villamos vontatás
Áramnem 15 kV, 16,7 Hz AC
Áramellátás felsővezeték
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz DB 103 sorozat témájú médiaállományokat.

A DB 103 sorozat a Deutsche Bundesbahn (DB) részére az 1960-as években kifejlesztett, nagysebességű villamosmozdony-sorozat.

A prototípusok[szerkesztés]

A DB az 1960-as évek elején a villamosított vonalakon megkezdte az előkészületeket a vonatok sebességének további növelésére. A célkitűzés a menetrend szerinti 200 km/h sebesség elérése volt, ehhez azonban új típusú villamos mozdonyokra volt szükség. 1965 elején elkészült az első 4 mozdony E03 001-E03 004 számokon a Henschel mozdonygyárban. A Münchenben rendezett 1965. évi első Nemzetközi Közlekedési Kiállításon (IVA) mutatták be a 103-as (akkor még E03-as) típusú mozdonyának első példányát. Az eddig elkészült 4 mozdonyból 3 a München-Augsburg vonalon különvonatokat továbbított helyenként 200 km/h sebességgel, míg az E03 003 mozdony vontatómotorok nélkül ki volt állítva a kiállításon.

A szériagyártás[szerkesztés]

Az IVA-különmenetek és a mérések tapasztalatai alapján kissé áttervezték a mozdonyt (transzformátor megerősítése, szellőzés átalakítása, vontatómotorok szigetelésének növelése) és 1970. május 27-én elkészült az első szériamozdony 103 109 számon. 1973-ig 145 db szériamozdony épült. Az utolsó 30 db mozdonynál a mozdony hosszát 70 centiméterrel megnövelték, hogy a vezetőfülkék kényelmesebbek legyenek.

Alkalmazás[szerkesztés]

1971-ben megindult a 200 km/h sebességű InterCity-közlekedés Németországban, eleinte csak 1.osztályú kocsikkal. A 103-as sorozatot itt vetették be először. 1979-től az IC-vonatok már 1. és 2. osztályú kocsikkal, étkezőkocsival, sok szakaszon 200 km/h-val közlekedtek, és a következő években a 103-as mozdonyok méltán lettek egy új modern vasút szimbólumai. Havi futásteljesítményük nemritkán meghaladta a 40 000 km-t, de a 103 157 elérte 1972 júliusában az 51 251 km-t 31 nap alatt.

Forgalomból kivonás[szerkesztés]

Főleg a nehéz, 10-14 kocsis vonatok folyamatos nagysebességű vontatása miatt a 103-as sorozat az 1990-es évek elejére erősen elhasználódott. A repedések, fokozatkapcsoló-javítások költségessége miatt 1996-tól elkezdődött a leváltó DB 101 sorozat gyártása, így 2003-ra az összes 103-as mozdonyt kivonták a menetrendi forgalomból. Négy darab azonban üzemképes a mai napig (103 184, 103 222, 103 235, 103 245). A sorozat népszerűségét jelzi, hogy ezeken felül is 13 db 103-ast megmentettek a lángvágó elől.

Érdekességek[szerkesztés]

  • Egy 103-as mozdony vonatott először menetrendszerinti 200 km/h sebességgel gyorsvonatot Európában, 1965-ben, München és Augsburg között.
  • A 103-as sorozat a valaha épített legerősebb hagyományos villamosmozdony a 10 400 kW (14 140 LE) teljesítményével.
  • 1985. június 14-én a 103 118-6 mozdony elérte a 283 km/h sebességet egy próbameneten, a beszámoló szerint kitűnő futásminőséggel.
  • A 103-as sorozat volt a legnagyobb futásteljesítményű sorozat Németországban, gyakran havi 50 000 km feletti futásteljesítménnyel.

Működőképes mozdonyok[szerkesztés]

A 103 245 egy AutoZug vonattal 2007-ben Münchenben
  • 103 184-8 az egyetlen aktív rövid 103-as, 2002 januárban visszakapta a vörös-bézs festést és a régi Deutsche Bundesbahn emblémát, svájci üzemre is alkalmas (egyik áramszedője alkalmas a svájci felsővezeték-rendszerhez), a muzeális TEE-vonattal egész Németországban közlekedik
  • 103 222-6 a DB Systemtechnik keretében a mindeni kísérleti intézet alkalmazásában, 280 km/h sebességű, próba- és kísérleti meneteket végez
  • 103 235-8 a DB-múzeum mozdonya, a 103 184-gyel együtt közlekedik egész Németországban
  • 103 245-7 mint az utolsónak épült 103-as, a DB Fernverkehr mozdonya Münchenben, üzemképes és menetrendszerinti vonatokkal közlekedik

Megőrzött mozdonyok[szerkesztés]

  • E03 001 mint az utolsó üzemképes prototípust, 2006. november 10-én a Koblenz-Lützel-i DB-múzeumban helyezték el.
  • 103 002-2 optikailag felújítva egy magánszemély tulajdona (egykori E03 002)[1]
  • 103 004-8 hosszú ideje Lichtenfels-ben van, 2006 őszén optikai felújítása megkezdődik
  • 103 101-2 Darmstadt-Kranichstein-i múzeumnak kölcsönadva, helyben meglátogatható[2]
  • 103 113-7 a Koblenz-Lützel-i DB-múzeumban kiállítva[3]
  • 103 132-7 leállítva Münchenben, alkatrészbázis a 103 235 és 103 245 mozdonyokhoz
  • 103 136-8 BEM Nördlingen múzeumnak kölcsönadva, optikai felújítása következik
  • 103 167-3 Freilassingban a Lokwelt Freilassingban megőrizve[4]
  • 103 197-0 2003-ban egy kölni magánszemélynek eladták, Köln-Bickendorf városrészben van elhelyezve, korábban konferenciahelyiségnek használták, emiatt erősen átalakították az opladeni főműhelyben
  • 103 220-0 a "paradicsommadár", színes festése miatt így hívták, 2003 óta Neustadt an der Weinstraße városban van kiállítva.[5]
  • 103 224-2 a Neuenmarkt-Wirsberg-i gőzmozdonymúzeumban van elhelyezve[6]
  • 103 226-7 elhelyezve a club103 szervezetnél Siegenben.[7]
  • 103 233-3 a Koblenz-Lützel-i DB-múzeumban van a 103 113-mal együtt.[3]

Festési variációk[szerkesztés]

A 103 228-3 1998-ban Flensburgban

A 103-asok eredeti festése borvörös-bézs volt, szürke főkerettel (TEE-festés), később pedig borvörös főkerettel. A 103 109 mozdony a szellőzőrácsok körül is szürke volt, kísérletképpen. Eredetileg valamennyi mozdony egy fekete fém DB-emblémát hordott a homlokfala közepén, ezt később kiváltották egy felragasztott vörös emblémával.

Az új DB-színterv alapján az 1990-es évek elejétől lassan valamennyi mozdony vörös színű lett, homlokfalon fehér figyelemfelkeltő résszel.

A Lufthansa Airport Express vonatoknál használt 103 101 mozdony 1991 májusában megkapta a Lufthansa hivatalos színeit, a kocsikkal együtt sárga-fehér festésű lett. Elejére eleinte egy Lufthansa-emblémát kapott, majd logó nélkül közlekedett. 1993. május 31-től a szolgáltatás megszűntével a mozdonyt vörösre átfestették.

A 103 101 Lufthansa-festésben 1993-ban

A 103 220-0 mozdonyt a DB Touristik vonathoz passzolóan zafírkék, lombzöld, sárga, sötétkék és fehér színekből álló egyedi színezéssel látták el, melyek a vizet, földet, levegőt szimbolizálták. A mozdonyt emiatt "paradicsommadár"-nak kezdték hívni. Homlokfalára kisebbített vörös DB-logó került.

Röviddel a sorozat alkalmazásának vége előtt a 103 233-3 mozdony a Roco modellgyártó cég megbízásából speciális festést kapott. Egy vasútbarát újságban, az Eisenbahn-Kurier-ban megjelent áprilisi tréfás képet, egy manipulált élénkvörös 103-ast megvalósítottak, aholis a vörös mozdony az elején fehér csíkokkal, homlokfala közepén a DB-emblémával a legfrissebb DB-festési tervet képviselte, mindezt a Roco cég költségére, hiszen a DB ekkor már nem költött ezekre a mozdonyokra. A Roco akcióját a vezetőfülkék oldalán elhelyezett felirat hirdeti. Természetesen a Roco ezt a mozdonyt is kihozta modellben, és nagy sikerrel árusította.

Lásd még[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz DB 103 sorozat témájú médiaállományokat.

Könyvek

  • Mozdonyok - Kolibri könyvek, Móra könyvkiadó, 1984
  • Michael Dostal: Lok-Legende 103. GeraMond Verlag, München, ISBN 3-7654-7111-9.
  • Michael Dostal: Baureihe 103 – Die erste Schnellfahr-Elektrolokomotive der Deutschen Bundesbahn. GeraMond Verlag, München 2000, ISBN 3-932785-47-9.
  • Christian Wolf, Christian Ernst: Die Baureihe 103 - Die Geschichte der berühmten Intercity-Ellok. EK-Verlag, Freiburg 2002, ISBN 3-88255-103-8.
  • Christian Wolf (kiadó): Die 103 – Starlok der DB. EK-Verlag, Freiburg 2006, ISBN 978-3-88255-343-7.

Újságok

  • Dierk Lawrenz: Vor 25 Jahren: E 03. Der Durchbruch im Schnellverkehr.. In: Eisenbahn-Kurier. Nr. 216, EK-Verlag, 1990, ISSN 0170-5288, S. 34–38.
  • Christian Wolf: 103-Abschied in Österreich. Ende eines Gastspiels. In: Eisenbahn-Kurier. Nr. 322/Jahrgang 33, EK-Verlag, 1999, ISSN 0170-5288, S. 44–46.

Források[szerkesztés]