Dési Illés
| Dési Illés | |
| Született | Deutsch Illés 1931. november 12. Budapest |
| Elhunyt | 2018. január 3. (86 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Gergely Anikó |
| Gyermekei | Dési János |
| Szülei | Adler Anna Deutsch Imre |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Budapesti Orvostudományi Egyetem (1950–1956) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dési Illés, Deutsch Illés (Budapest, 1931. november 12. – Budapest, 2018. január 3.) orvos, toxikológus, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1965), doktora (1979).
Életpályája[szerkesztés]
Deutsch Imre (1896–1944) urológus és Adler Anna (1899–1994) fogorvos fiaként született. Nagyapja Adler Illés (1868–1924) főrabbi. A Hollán utcai elemi iskolában tanult, majd a budapesti Állami Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett. 1950 és 1956 között a Budapesti Orvostudományi Egyetem hallgatója volt. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen műszaki doktori diplomát és környezetvédelmi szakmérnöki oklevelet szerzett (1974–1976). 1959-ben laboratóriumi szakorvosi, illetve üzemorvosi, 1980-ban patofiziológiai és elektroenkefalográfiai szakvizsgát tett. 1984-ben toxikológiai képesítést nyert. 1965-ben WHO-ösztöndíjas, 1971-ben magyar állami ösztöndíjas volt. Számos tanulmányutat tett.
1956 és 1969 októbere között a Budapesti Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetének adjunktusa, 1969 és 1984 között az Országos Közegészségügyi Intézet Toxikológiai és DDD Osztályának, majd 1971-ben a Higiénés Biológiai Főosztályának vezetője, 1984 és 1994 között a Szegedi Orvostudományi Egyetem Közegészségtani és Járványtani (Népegészségtani) Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára.[2] 2001-től a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusa.
Házastársa, Gergely Anikó szerkesztő, fordító.[3] Gyermekei: Dési János és Dr. Dési András György.[4]
Akadémiai tisztségek[szerkesztés]
Az MTA Megelőző Orvostudományi Bizottságának tagja és MTA közgyűlési doktori képviselő volt. MAB Orvostudományi Bizottság tagja 2001–2006 között. A Magyar Higiénikusok Társasága folyóiratának, az „Egészségtudomány” című folyóirat felelős szerkesztője volt. Az Országos Doktori Tanács tagja emeritus professzorként.[5]
Dési Illés professzor 80. születésnapja alkalmából az MTA Szegedi Akadémiai Bizottsága és a Szegedi Tudományegyetem ÁOK Népegészségtani Intézete 2011. december 7-én tudományos ülést szervezett. Az itt elhangzott előadásokat az Egészségtudomány című szaklap 2012. évi 3. számában tette közzé.[6]
Kutatási területe[szerkesztés]
Közegészségtan, toxikológia, neurotoxikológia. Peszticidek, műanyagok kis, még subklinikus dózisai korai hatásának kimutatása neurofiziológiai EEG, EMG, magatartási, immun és genetikai módszerekkel. A mezőgazdaságban alkalmazott peszticidek kis mennyiségei által kiváltott korai toxikus hatások felismerése és elhárítása, érzékeny idegrendszeri (neurofiziológiai és magatartási), immunrendszeri és genetikai vizsgálatok segítségével, kísérleti állatokban és Csongrád megyei növényvédelmi munkásokban.
Főbb művei[szerkesztés]
- A titokzatos agy (Medicina Kiadó, 1968; német és cseh nyelven is)
- Általános toxikológia. Erdős Gyulával. (2. kiadás, Budapest, 1983)
- Munkavédelem, munkahigiéné. Nagymajtényi Lászlóval, Vetró Gáborral. (Budapest, 1985)
- Népegészségtan. Tankönyv, 1995, 1998
- Környezetegészségtan (JGYTF Kiadó, 1995)
- 105 idegen nyelvű közleményt publikált nemzetközi folyóiratokban, 163 közleményt magyar nyelvű folyóiratokban, 21 idegen nyelvű, 19 magyar könyvrészlet szerzője.[7]
- Kongresszusokon 106 idegen nyelvű, 325 magyar nyelvű előadást tartott. A közlemények és előadások tárgya a kutatómunkájának eredménye.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- MTA Veszprémi Akadémia Bizottság pályadíja: “Balaton szennyezés" (1975)
- MTA Pályadíj: “Peszticid toxikológia" (1974), “Peszticidek toxikológiai vizsgálata" (1983)
- “A Magyar Vöröskereszt Kiváló Dolgozója" (1960)
- Árvízvédelemért Kitüntetés (1970)
- Miniszteri dicséret a recski tífuszjárvány leküzdéséért (1975)
- Fodor József-emlékérem (1987)
Tagságai[szerkesztés]
- Az MTA Megelőző Orvostudományi Bizottság tagja
- az MTA Szegedi Akadémiai Biz. Környezet-egészségügyi Munkabizottság elnöke
- a Magyar Földrajzi Társaság Orvosföldrajzi Szekció elnöke
- Egészségügyi Minisztérium Közegészségügyi, Munkaegészségügyi, Társadalomorvostani Kollégiumok tagja
- a Magyar Higiénikusok Társaságának vezetőségi tag
- több nemzetközi szakmai társaság tagja
- nemzetközi és hazai szakmai folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja
- A WHO Kémiai Nemzetközi Biztonsági Programja (IPCS) szakértője
- a SZOTE Népegészségügyi Intézetben működő IPCS Együttműködési Központ igazgatója
- A Csongrád Megyei Kis Ferenc Természetvédelmi Egyesület elnöke
Nevesebb tanítványai[szerkesztés]
- Surján László
- Chatel Rudof tanszékvezető egyetemi tanár, SOTE, prof.
- Zelles Tivadar Orálbiológiai tsz. ig., SOTE, prof.
- Szende Béla Pathológiai Int. ig., SOTE.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az MTA köztestületének tagjai . Dési Illés
- ↑ Magyar Közlöny, 1984. június 26. (24. szám)
- ↑ Munkái a Libri oldalán.
- ↑ Dési András György a Hungarian movie database (HMDB) oldalán
- ↑ Az Országos Doktori Tanács adatlapja
- ↑ Az Egészségtudomány című lap Dési Illés születésnapjára készült száma
- ↑ Főbb művei a Magyar Tudományos Művek Tárában (MTMT)
Források[szerkesztés]
- Sz.n. (2002.08.30). „Dési Illés – orvos, környezetvédelmi szakmérnök”. Kisalföld online. [2016. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
- Hermann Péter (szerk.). MTI ki kicsoda 2009.. Budapest: Magyar Távirati Iroda (2008. április 14.). ISBN 978-963-1787-283
- MTA: Az MTA köztestületének tagjai. Dési Illés. MTA. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
