Dénis Lindbohm

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dénis Lindbohm
Született1927. július 11.[1][2]
Tranås község
Elhunyt2005. október 24. (78 évesen)[1][2]
Malmö
Állampolgárságasvéd
Foglalkozásasci-fi író
SablonWikidataSegítség

Dénis Lindbohm (eredeti neve: Ernst Rune Denis Lindbom) (Tranås, 1927. július 11.Malmö, 2005. október 24.[3]) svéd tudományos-fantasztikus és misztikus író.

Élete[szerkesztés]

Apja Oskar Lindbohm cipész volt. Amikor Denis egy éves volt, szülei elváltak. Anyja rövid ideig Svédország déli részén dolgozott, a fiú néha vele, néha nagyszüleivel élt. 1934-ben anyja házvezetőnői állást kapott Simlingében, majd Börringében. Munkaviszonya 1938-ban szűnt meg.

Lindbohm 1942-ben állt először munkába: a tranåsi kartongyár dolgozója lett. 1943 és 1945 közt Malmöben alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Első irodalmi próbálkozása a Jules Verne-Magasinet című svéd sci-fi-lapban az Atombranden című novella volt 1945-ben. Ugyanebben az évben egy malmői fényképészeti cég alkalmazottja lett, ezt a foglalkozást harminc éven keresztül folytatta. 1950-ben nősült meg.

Az 1950-es években tudományos-fantasztikus novellákat és regényeket írt (ezek közül sok kéziratban maradt). Az ötvenes években egyik alapítója volta Club Meteor-nak, a svéd sci-fi rajongók első szervezett csoportjának. A csoportot eredetileg "általános társadalmi egyesületnek" szánták, később azonban egyre jobban tudományos-fantasztikus orientációjúvá vált, s hamarosan kizárólag tudományos-fantasztikus jellegű egyesület lett.

Az 1950-es évek végén kevesebbet írt, idejét tudományos-fantasztikus filmkészítésnek szentelte. Végül egyetlen film készült el, a Den stora nattens vålnad, amely arról szól, hogy egy UFO zuhan le Skånéban. A film szereplői a Club Meteor tagjai és családtagjaik voltak. Az egyesületen belül Lindbohm létrehozta a Clloev című, az 1960-as években megjelent fanzint.

A svéd sci-fi életben ekkor zajlott az úgynevezett "fannisk-háború", amelyben Lindbohm saját magát "autharknak" kiáltotta ki, kitalált főellensége (valójában barátja) Sam J. Lundwall volt, aki az Overlord álnevet választotta magának. Mindketten diktátorként állították be magukat a saját országukban, s világuralmat követeltek. Az egész egyfajta szatirikus reakció volt a világban akkor épp igen erősen jelen lévő hidegháborúra. A hatvanas évek elején Lindbohm otthona sok később híressé vált sci-fi rajongó, író és szerkesztő találkozóhelye volt. Itt találkozott először Bertil Mårtensson, John-Henri Holmberg és Leif Andersson. Noha Lindbohm 1962-ben még csupán harmincöt éves volt, feleségével és három gyermekével, valamint a sci-fi rajongók közt elért pozíciójával a fiatalok egyfajta mentora volt.

Lindbohm az 1965-ben megjelent Draksådd című, szexuálisan szókimondó novellával tért vissza az íráshoz. Den gyllene randen című regénye a szexuális forradalom pszichológiai előnyeiről szól, bár a cselekményt disztópikus környezetbe helyezi: az embereket Aldous Huxley Szép új világ című regényéhez hasonlóan kordában tartják. A regényt először elfogadták kiadásra, de a kiadó végül nem jelentette meg a munkát. A mű csak 1979-ben jelent meg, jóval a szexuális forradalom után. Lindbohm első megjelent önálló kötete a Mörker över Malmö (1969) volt, ez egy, a kábítószerekről szóló vitairat volt. 1971-ben jelent meg a reinkarnációval foglalkozó Jagets eld. Első megjelent sci-fi regénye az 1974-es Soldat från jorden volt. Ezután sorra jelentek meg a könyvei, sok sci-fi, de írt krimiket és pornográf munkákat is. Különböző lapok számos novelláját is közölték.

Saját bevallása szerint tizennyolc hónapos korában egy meghatározó élményben volt része: egy halott lány fényképét látta, aki Esta volt, édesanyja 1918-ban, négy éves korában spanyolnáthában elhunyt húga. Már ekkor megértette, hogy előző életében ő maga volt Esta. Anyja hitt neki, de figyelmeztette is: másokkal nem szabad beszélnie sem erről, sem más, általa megtapasztalt természetfeletti eseményekről, mert az emberek nem értenék meg. Ez vonatkozott Lindbohm ateista-materialista apjára, valamint hívő nagyszüleire is. Olvasta a Bibliát, idegenkedett az Ószövetség istenképétől, de reinkarnációba vetett hitét képes volt összeegyeztetni az Újszövetség üzenetével.

Az 1960-as, 1970-es évek Svédországában a sci-fi regények nem voltak mindig jól eladhatóak, csak nehezen tudta publikálni őket. Ennek ellenére a hetvenes évek vége felé főállású íróvá tudott válni. Írásai egyre inkább az okkultizmussal és lélekvándorlással foglalkoztak. 1982-ben megalapította saját könyvkiadóját, a Psi-cirkeln-t.

Munkái[szerkesztés]

  • Draksådd (1965)
  • Mörker över Malmö (1969)
  • Mörkrets fåra (1970)
  • Jagets eld (1971)
  • Soldat från jorden (1974)
  • Stjärnpesten (1975)
  • Eden utan Adam (1975)
  • Flygande gift (1975)
  • Stjärnvargen (1978)
  • Domens stjärnor (1978)
  • Den gyllene randen (1979)
  • Regression (1979)
  • Nattens lösen (1979)
  • Bevingaren (1980)
  • Frostens barn (1980)
  • Solens vargar (1980)
  • A-ett (1980)
  • Eko över bron (1982)
  • Edens nyckel (1982)
  • Domens rötter (1983)
  • Eldens barn (1983)
  • Nattsidan (1983)
  • Gaias gudbarn (1983)
  • Spegelspelet (1984)
  • Allt har sin tid (1984)
  • Vägens förra slut (1984)
  • Glömda gudars väg (1985)
  • Vatten över huvud taget (1985)
  • Blå tornet (1985)
  • Siaren som sover (1985)
  • Vägen bortom Lövestad (1986)
  • Domedagens skymning (1986)
  • Evig exil (1986)
  • Droppar av dis och eld (1987)
  • Världförvist (1987)
  • Trollmakt (1987)
  • Dockan från Fomalhaut (1987)
  • Pentagram, Maktens portal (1988)
  • Det kom en orm till Eden (1988)
  • Skuggor över Elysion (1989)
  • Spegelns tredje sida (1989)
  • Blod på solen (1990)
  • Den magiska gåvan (1990)
  • Där blott andar vandrar (1991)
  • Stjärnbollen (1991)
  • Ljuset är själens färg (1992)
  • Den trolska världen (1992)
  • Magins system (1993)
  • Vägen som mörkret belyste (1993)
  • Fången är den fries dröm (1994)
  • Bortom barriären (1994)
  • Gudarnas lekskola (1995)
  • Pentagram – Maktens portal (andra upplagan) (1995)
  • Vi som är svärmen (1996)
  • Möten med makterna (1996)
  • Magins program (1997)
  • Legenden av stoft och stjärnor (1997)
  • Magi (1998)
  • Genom det inres port (1998)
  • Drömmens dimension (1998)
  • Makten som skapar och förgör (1999)
  • De ofödda (1999)
  • Bevingaren (Ny utgåva) (2000)
  • Vid stjärnhjulets rand (2000)
  • Vägen genom pentagram (2001)
  • Magins problem (2002)
  • Makten som botar (2002)
  • Vi möttes i Babylon (2003)
  • Väktarna vid världens rand (2003)
  • Pentagrams andra sida (2004)
  • Den inre väktaren (2004)
  • Världar runt hörnet (2005)
  • Kvatur-Glon (2005)

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Szemed fénye (novella, Galaktika 28., 1977)
  • Az istenek (novella, Galaktika 28., 1977)
  • Tiszta lappal (novella, Galaktika 262., 2012)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://www.sf-encyclopedia.com/entry/lindbohm_denis, Dénis Lindbohm, 2017. október 9.
  2. a b LIBRIS. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Sveriges dödbok 1901-2013

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dénis Lindbohm című svéd Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.