Déli szitakötő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Déli szitakötő
Hím déli szitakötő
Hím déli szitakötő
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
Törzs: Ízeltlábúak
Osztály: Rovarok
Rend: Szitakötők
Alrend: Egyenlőtlen szárnyú szitakötők
Család: Laposhasú acsák
Nemzetség: Crocothemis
Tudományos név
Crocothemis erythraea
Brullé, 1832
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Déli szitakötő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Déli szitakötő témájú médiaállományokat és Déli szitakötő témájú kategóriát.

A déli szitakötő (Crocothemis erythraea) a laposhasú acsafélék családjába tartozó, Afrikában, Délnyugat- és Dél-Ázsiában, valamint Dél- és Közép-Európában elterjedt szitakötőfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A déli szitakötő testhossza 40–45 mm, szárnyfesztávolsága 65–70 mm között van. Hímje jellegzetes külsejű, szinte összetéveszthetetlen, egész teste, beleértve a szemeit, fejét és lábait, élénkvörös színű. A szín intenzitása függhet a környezet hőmérsékletétől, a Közép-Európában fejlődött példányok néha inkább vörösbarnák. Potroha viszonylag széles, lapított. Szárnyai első erei is vörösesek, minden szárnya tövében széles sárga-vörösbarna folt látható. Szárnyjegye halvány- vagy narancssárga.

A nőstény sokkal kevésbé feltűnő, halvány sárgásbarna. Szemei felül halványbarnák, alul palakékek. Szárnyai tövében kevésbé feltűnő sárga folt található. Tora felső elülső része halványsárgás, amit oldalt két sötétebb sáv keretez.

A hímet egyes Sympetrum-fajok, mint az alföldi szitakötő vagy az atkás szitakötő hímjével lehet összetéveszeni, de testalkata szélesebb, színe élénkebb vörös és egész teste egyszínű.

Elterjedése[szerkesztés]

Észak-Afrikában gyakori, de kisebb-nagyobb populációi egész Afrikában megtalálhatóak. Előfordul a Közel-Keleten és Délnyugat-Ázsiában. Az Indiai-félszigeten a Himalája környékén található meg: Észak-Indiában, Nepálban és Nyugat-Bengálban. Gyakori faj a mediterrán térségben, de lárvái Közép-Európában is áttelelnek. Az utóbbi években az éghajlat melegedésével észak felé terjed, kóborló példányait Hollandiában is viszonylag nagy számban megfigyelték. Magyarországon főleg a síkvidékeken lehet találkozni vele.

Életmódja[szerkesztés]

Lárvája a sekélyebb, gyorsan átmelegedő, növényzettel szegélyezett kisebb-nagyobb tavakban, holtágakban, bányagödrökben él. Melegebb éghajlaton (már Dél-Európában is) évente két generációja is kifejlődik és ott szinte bármilyen állóvízben (vizesárkokban, rizsföldön) megél. Június és szeptember között repül. A párzás a levegőben történik és néhány másodperc alatt lezajlik. A nőstény ezután potroha végét a vízbe mártva rakja le petéit.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]