Déli boglárka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Déli boglárka
Hím déli boglárka
Hím déli boglárka
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
Törzs: Ízeltlábúak
Osztály: Rovarok
Rend: Lepkék
Család: Boglárkalepke-félék
Nem: Leptotes
Tudományos név
Leptotes pirithous
(Linnaeus, 1767)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Déli boglárka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Déli boglárka témájú médiaállományokat és Déli boglárka témájú kategóriát.

A déli boglárka (Leptotes pirithous) a boglárkalepke-félék családjába tartozó, Dél-Európában, Nyugat-Ázsiában és Afrikában elterjedt lepkefaj. Egyéb elnevezései: keleti boglárka, trópusi boglárka, keleti farkosboglárka.

Megjelenése[szerkesztés]

A déli boglárka szárnyfesztávolsága 2,5-2,8 cm. A hím szárnyainak felső oldala liláskék és rajzolat nélküli, a nőstényé szürkésbarna, a tövében ibolyáskék és áttetszik a fonák rajzolata, középen sötétebb pettyek lehetnek. A szárnyak fonákja barnával márványozott hamvasfehér; a barna harántcsíkok viszonylag szélesek. A hátsó szárny peremén vékony hosszú nyúlvány (ún. farkinca) található; ennek két oldalán a szárny fonákjának szélén két jól kirajzolódó fekete, aranyszegélyű, kerek folt látszik, amelyek egy jóval halványabb foltsorhoz tartoznak.

Változékonysága nem számottevő.

Hernyója zöldes-barnás, sötét hátvonallal és oldalán ferde sávozással.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A vándorboglárka hasonlít hozzá.

Elterjedése[szerkesztés]

Dél-Európában, Nyugat-Ázsiában és Afrikában honos. Közép-Európába és Magyarországra csak néhány kóbor példánya vetődik el, de rokonánál, a vándorboglárkánál érzékenyebb a hideg éghajlatra.

Életmódja[szerkesztés]

Nyílt réteken, mocsarakban, ligeterdőkben, kiszáradt folyómedrekben, mezőgazdasági területeken egyaránt előfordul.

Két nemzedéke április-júniusban és július-októberben repül. A nőstény különféle pillangósvirágúak (ritkábban füzény- és hangafélék) virágaira rakja petéit. A kikelő hernyó a virágzattal és az éretlen termésekkel táplálkozik.

Magyarországon nem védett.

Források[szerkesztés]