Dél-Szudán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Dél-szudán szócikkből átirányítva)
Dél-szudáni Köztársaság
Republic of South Sudan
Dél-Szudán zászlaja
Dél-Szudán zászlaja
Dél-Szudán címere
Dél-Szudán címere
Nemzeti mottó: „Igazság, Szabadság, Jólét!”
Nemzeti himnusz: South Sudan Oyee!

FővárosaJuba[1][2]
é. sz. 4° 51′, k. h. 31° 36′Koordináták: é. sz. 4° 51′, k. h. 31° 36′
Államformaköztársaság
Vezetők
ElnökSalva Kiir Mayardit
Hivatalos nyelvangol
Beszélt nyelvekdinka, nuer, bari és más nyelvek
függetlenségSzudántól
autonómia2005. január 9.
kikiáltása2011. július 9.
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint12 575 714 fő (2017)[3]
Rangsorban75
Becsült11 480 000 [4] fő (2022)
Rangsorban75
Népsűrűség18 fő/km²[5]
GDP
Egy főre jutó1221,35  USD
Földrajzi adatok
Terület619 745 km²
Rangsorban44
IdőzónaEAT (UTC+3)
Egyéb adatok
PénznemDél-szudáni font (SSP)
Hívószám249
Segélyhívó telefonszám911
Internet TLD.sd
Közlekedés irányajobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-szudáni Köztársaság témájú médiaállományokat.

Dél-Szudán vagy teljes nevén Dél-szudáni Köztársaság[6] (angolul: Republic of South Sudan[7]) kelet-afrikai ország, egyben a kontinens legújabb állama, mely 2011. július 9-én vált függetlenné[8] Szudántól, amelynek 2005 óta autonóm tartománya volt. 2011. január 9. és január 15. között népszavazást tartottak az országrész függetlenedéséről, és a szavazatok túlnyomó részének átszámolása szerint[9] a résztvevők 99%-a a déli országrész függetlensége mellett voksolt.[1][10] Az ENSZ 2011. július 14-én, 193. tagországként vette fel tagjai közé.[11][12] 2011. július 28-án tagja lett az Afrikai Uniónak is.[13]

Északon Szudánnal, keleten Etiópiával, délen Kenyával, Ugandával és a Kongói Demokratikus Köztársasággal, nyugaton a Közép-afrikai Köztársasággal határos. A legkevésbé fejlett országok egyike.

Földrajz[szerkesztés]

Dél-Szudán és a környező országok

Szudán sivatagos északi részével szemben Dél-Szudán területét trópusi erdők, mocsarak és füves puszták tarkítják.[1][2] Fő folyója a Fehér-Nílus, mely hosszában szeli át az országot; a főváros, Juba is a folyó mentén fekszik.[2] A Fehér-Nílus középső része igen elmocsarasodott, ez a Szudd. Neve az arab szadd (akadály) szóból származik. A mocsárvidék egyike a világ legnagyobb vizes élőhelyeinek, valamint a legnagyobb a Nílus-medencében.[14] Kiterjedése változó, átlagosan több mint 30 000 km² a területe, de ez az esős évszakban elérheti a 130 000-et is.[15] Az ország fontosabb folyóihoz tartozik még a Bahr el Ghazal (jelentése: gazellák tengere), és a Sobat is, mely a Fehér-Nílus legdélebbre fekvő mellékfolyója. A Bahr el Ghazal a Szudd-mocsárvidéken folyik keresztül, és szintén a Fehér-Nílusba torkollik 716 km megtétele után.[16] A 354 km hosszú Sobat a fehér színű hordalékáról lehet még nevezetes, melyet áradásokkor nagy mennyiségben rak le. A Fehér-Nílus neve is innen eredeztethető.[17]

Történelem[szerkesztés]

Az ország műholdas képe

A nilóták (dinkák, nuerek, shillukok stb.) a 10. század előtt érkezett meg Szudán területére. A 15. és 19. század közötti törzsi vándorlás Bahr el Ghazalból hozta ezeket a népeket a mai területükre. A 16. században érkező, jelenleg harmadik legnagyobb népcsoportnak számító zandék hozták létre Dél-Szudánban a legnagyobb kiterjedésű államot. A 18. században az avungarák érkezetek a területre és hamar fennhatóságot szereztek a zandék felett, amelyet a britek 19. századi érkezéséig meg is tudtak tartani.[18] A földrajzi akadályoknak köszönhetően az iszlám nem tudott a területen elterjedni, ami lehetővé tette az itt élő népeknek, hogy megtartsák vallási és kulturális örökségüket, illetve vallási és politikai intézményeiket.

A zandéknak a 18. században problémás kapcsolatuk volt több más törzzsel is, például a morókkal, a mundukkal, a pöjulukkal és több kis csoporttal Bahr el Ghazalban, főleg királyuk, Gbudwe terjeszkedési politikája miatt. A 19. században a franciák, a belgák és a mahdisták ellen küzdöttek szabadságuk megtartása érdekében. Az Iszmáíl pasa irányítása alatt lévő Egyiptom először az 1870-es években kísérelte meg a terület gyarmatosítását, megalapítva az Equatoria tartományt a déli területeken. A tartomány első kormányzója 1869-ben Samuel Baker lett, majd 1874-ben Charles George Gordon váltotta, akit Emin pasa követett 1878-ban. Az 1880-as években kitörő Mahdi-felkelés azonban destabilizálta a születő tartományt, így az 1889-ben megszűnt. A terület 1899 után brit igazgatás alá került, Szudán többi részével együtt.

A gyarmatosítók által nem sokkal korábban egyesített Szudán ötven évnyi brit és egyiptomi uralom után 1956-ban lett független. A meglévő ellentétek azonnal polgárháborúhoz vezettek a kormány és a déli területek között.[1] Dél-Szudánban 1955 és 1972, majd 1983 és 2005 között polgárháború dúlt. Az utóbbi során számos déli felkelő csoport, amelyek közül a legnagyobb a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (Sudan People's Liberation Army, SPLA) harcolt a szudáni kormány és egymás ellen. A második polgárháború több mint 2 millió halálos áldozatot követelt, valamint több mint 4 milliónyian menekültek el.

2005-ben a kormány és a lázadó csoportok nemzetközi nyomásra békemegállapodást kötöttek.[1] Ezután Dél-Szudán autonóm tartomány lett. Megkezdődött az újjáépítés, és a menekültek elkezdtek visszatérni. A 2005-ös békemegállapodás rendelkezett arról, hogy Dél-Szudán népszavazáson dönthet a függetlenségről vagy az autonóm státus fenntartásáról.[1][2]

Dél-Szudán a 2011. januári függetlenségi referendum után, 2011. július 9-én kikiáltotta függetlenségét Szudántól. A referendumon az ország lakosságának 98,83%-a szavazott a függetlenség mellett.[19] A függetlenség nem veszélytelen, hisz a határvidékek kőolajmezői mindkét Szudán számára kecsegtetőek. 2011 nyarától a határvidékeket, mint például Abyeit, 7000 ENSZ békefenntartó ellenőrizni. Velük együtt 900 rendőr és szakértők is érkeztek az országba.[20] Dél-Szudán vezetése legalább hét fegyveres csoporttal áll harcban, amelyet súlyosbítanak a törzsi összecsapások is. Az ENSZ becslései alapján eddig 800-an haltak meg az országban a harcok során, amelyek az ország 10-ből 9 államára kiterjednek.[21] Az SPLA a lázadók elleni harc során többször égetett fel falvakat, becstelenített meg nőket és lányokat, illetve kínzott meg és végzett ki civileket.[22]

Az ENSZ adatai szerint (2017 közepéig) több tízezer halálos áldozata van az évek óta zajló belső háborúknak, és mintegy két és fél millióan menekültek el az országból; közülük egymillióan a szomszédos Ugandában találtak ideiglenes menedéket.[23]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Salva Kiir Mayardit, Dél-Szudán első elnöke

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

2011. január 9-én egy hétig tartó népszavazás kezdődött az országrész függetlenedéséről, melyen az érvényesség érdekében a 3,8 millió regisztrált választó legalább 60%-ának részt kellett vennie.[1][2] Miután a referendum január 15-én véget ért, 3,2 millió szavazatot adtak le.[10] A szavazáson a függetlenségpártiak győztek, így 2011. július 9-én kikiáltották Dél-Szudán függetlenségét. Bár Szudán elsőként ismerte el az új államot, a szétválás békés lebonyolítása egyelőre bizonytalan, mivel számos vitás kérdés még lezáratlan, beleértve az olajbevételek elosztását és a pontos határvonalak kijelölését is.[1]

A helyzetet viszont bonyolítja, hogy Dárfúr és Abyei tartományok is pályáznak a függetlenségre. Ez utóbbiban vannak olyanok, akik Szudánhoz, mások Dél-Szudánhoz kívánnának tartozni. Abyei határos valamennyi szétváló területtel, s Dél-Szudán olajkitermelésének egy jelentős hányada erről a kicsiny területről való. Abyei hovatartozásáról a békemegállapodás szerint külön népszavazás kellett volna döntsön a dél-szudáni népszavazással egyidejűleg, ezt azonban elhalasztották, mivel a felek nem tudtak megállapodni arról, hogy ki rendelkezzen szavazati joggal.[1][2] Abyeit májusban észak-szudáni csapatok szállták meg, hogy kikényszerítsék a megállapodást az olajjövedelmek megosztásáról. A Dél-Szudánt vezető Salva Kiir Mayardit a többségi nemzetet alkotó dinkák közül származik, viszont a dinkák vezető szerepét a többi nemzetiség sérelmezi.[24]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

A dél-szudáni kormány elnöke Salva Kiir Mayardit. A 2010. áprilisi szudáni választásokon a déli szavazók 93%-a választotta elnökké, de megfigyelők szerint ebben csalások és kényszerítés is szerepet játszottak.[25]

Külkapcsolatok[szerkesztés]

A Dél-Szudánt (sárga) elismerő államok (sötétzöld)

Szudán még a függetlenné válás előtt bejelentette, hogy Dél-Szudán függetlenedése után követséget nyit a fővárosban, Jubában.[26] Egyiptom volt a második olyan ország, amely szándékát fejezte ki az állam elismerését illetően.[27] Norvégia, Izrael és az Amerikai Egyesült Államok szintén a függetlenség kikiáltása előtt jelezték hasonló szándékukat.[28][29][30] Az olajiparban érdekelt Kína pedig már 2010 végén konzulátust nyitott Jubában.[25]

Az Afrikai Unió 2011. február 8-i nyilatkozatában közzé tette, hogy Dél-Szudánt szívesen veszi fel tagjai közé 54. tagállamként, miután független országgá válik.[31] Az ország 2011. július 28-án csatlakozott a szervezethez, annak 54. tagjaként.[13] Az állam helye az Arab Ligában is biztosított, amennyiben csatlakozni kíván,[32] de választhatja a megfigyelői státust is.[33] Összesen 77 ország küldöttei, köztük XVI. Benedek pápa hivatalos vatikáni küldöttsége és Martonyi János magyar külügyminiszter vettek részt a függetlenségi ünnepségen. Az eseményen megjelent Omar el-Basír szudáni elnök is, aki elismerte az új államot.[34][35] Szeptember 8-án megállapodás született Szudán és Dél-Szudán között arról, hogy a vitatott Abyei régióból mindkét fél kivonja csapatait, helyükre pedig etióp békefenntartók kerülnek.[36]

Az ország viszonya Szudánnal még nem teljesen tisztázott. Omar el-Besir az Európai Unióhoz hasonló konföderációt ajánlott fel Dél-Szudánnak, valamint bejelentette, hogy az észak- és dél-szudáni kettős állampolgárság engedélyezett lesz,[37] habár utóbbit később visszavonta.[38] Az ország 2011. július 14-én az ENSZ 193. tagja lett.[11]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Az országot 2015-ig 10 tagállam alkotta:

  1. Nyugat-Bahr el Ghazal (Western Bahr el Ghazal)
  2. Észak-Bahr el Ghazal (Northern Bahr el Ghazal)
  3. Unity
  4. Felső-Nílus (Upper Nile)
  5. Warrap
  6. Jonglei
  7. Tavak (Lakes)
  8. Nyugat-Egyenlítő (Western Equatoria)
  9. Középső-Egyenlítő (Central Equatoria)
  10. Kelet-Egyenlítő (Eastern Equatoria)

2017 után, több változtatás nyomán, már 32 tagállama van az országnak.

A korábbi 10 tagállam 3 történelmi régióban:
  Bahr el Ghazal
  Egyenlítő
  Felső-Nílus
Dél-Szudán 32 tagállama 2017 után
10 tagállam és 3 tört. régió
2015-ig
32 tagállam (angol neveiken)
2017 óta

Népesség[szerkesztés]

Népességének változása[szerkesztés]

Képek
Falusi diákok 2010 júliusában az USAID által finanszírozott dél-szudáni interaktív rádiósoktatáson
Falusi diákok 2010 júliusában az USAID által finanszírozott dél-szudáni interaktív rádiósoktatáson
Gyerekek egy közkútnál
Gyerekek egy közkútnál
Falusi kunyhók
Falusi kunyhók

A szétvált Szudán északi részén is sok dél-szudáni származású, de északra vándorolt vagy már ott született ember él.[1] A visszavándorlás mindenesetre a háború után megindult, mivel sokan féltek attól, hogy északon zaklatásnak lennének kitéve. 2005 óta a délen élő északiak száma is csökkent.[39] A 2005-ös polgárháború véget érte után mintegy 2 millióan költöztek vissza északról, és 2010 októbere óta további több százezer ember érkezett Dél-Szudánba. A függetlenség kikiáltása újabb vándorlási hullámot indított el északról, amiben sok ott született is megtalálható.[20]

Térképek
Vallási megoszlás. Világoskék: animista, piros: keresztény, sötétzöld: muzulmán, világoszöld: animista és muzulmán, lila: animista és keresztény
Vallási megoszlás. Világoskék: animista, piros: keresztény, sötétzöld: muzulmán, világoszöld: animista és muzulmán, lila: animista és keresztény
Nagyobb települések
Nagyobb települések

Népességének növekedése 1970 és 2017 között :

Dél-Szudán népességének változása[40]
Év Népesség (millióban) Népsűrűség (fő/km²) Városi lakosság
1970 3,6 M 6
1980 4,7 M 8 8,5%
1990 5,7 M 9 13,3%
2000 6,7 M 11 16,4%
2010 10,0 M 17 17,6%
2017 13,1 M 21 18,9%
Juba

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Város Népesség
(2008. ápr.)[41]
Korábbi
tagállam
Juba 230 200 Középső-Egyenlítő
Wau (Woof) 118 300 Nyugat-Bahr el Ghazal
Malakal 114 500 Felső-Nílus
Yei 111 300 Középső-Egyenlítő
Yambio 105 900 Nyugat-Egyenlítő

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Legtöbb lakosa fekete-afrikai; a főbb népek a dinkák, a nuerek és a sillukok, de összesen több mint 200 etnikai csoport lakja a területet.[2]

A sokszínű népességet az elszakadási törekvések időlegesen egységbe kovácsolták, de a függetlenedés után ez az egység könnyen megbomolhat.[1][2]

Vasárnapi római katolikus mise

Vallás[szerkesztés]

A lakosság jelentős része keresztény vagy animista.

A Pew 2010-es felmérése alapján a lakosság 60,5%-a volt keresztény, közel 33%-a hagyományos afrikai vallású, a maradék többnyire muszlim.[42]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Dél-Szudánban nincs megfelelő egészségügyi ellátás.[1] Az egészségügyi viszonyokat jellemzi, hogy (2010-ben) minden tizedik gyermek nem éri meg az egyéves kort.[2]

Gazdaság[szerkesztés]

Dél-Szudán a világ egyik legelmaradottabb országa. A lakosság jelentős része földművelésből és állattartásból él. A nomád pásztorkodás az országhatárokon is átível.[1]

Szudán kőolajkészleteinek többsége Dél-Szudán északi határvidékén található (az olajkitermelés 80%-a a déli tartományokban történik[2]), azonban az exporthoz szükséges csővezetékek és olajfinomítók (beleértve Port Sudan kikötőjét) északon vannak, ami kölcsönös gazdasági függőséget jelent.[1] A 2005-ös egyezmény az olajbevételek megosztását átmenetileg 50-50%-ban határozza meg, de a népszavazás utáni időszakra vonatkozóan nincsen megállapodás. Szudán olajiparának 40%-a egyébként kínai tulajdonban van.[25] A déli kormányzat saját csővezeték kiépítését tervezi a kenyai Mombasa kikötőjéig.[1]

Az országrész népessége az évtizedes polgárháborúk során rendkívül elszegényedett: a népesség több mint fele (az ENSZ becslése szerint 90%-a[43]) naponta kevesebb mint 1 dollárból él. Ezzel Dél-Szudán a világ legszegényebb országainak egyike.[1]

Főbb mezőgazdasági termények: cirok, kukorica, rizs, köles, búza, gumiarábikum, cukornád, mangó, papaja, banán, édesburgonya, napraforgó, gyapot, szezámmag, manióka. [44]

Infrastruktúra[szerkesztés]

2015 körül a villamos energiát többnyire a költséges dízel generátorok termelik. A vízvezeték ritka az országban. [44]

Wauba tartó vonat, amelynek a tetején is utasok ülnek

Közlekedés[szerkesztés]

Közút[szerkesztés]

Dél-Szudánban 2015 körül összesen mintegy 200 km az aszfaltozott utak hossza.[44] Még Jubában is nagyrészt földutak jelentik a közlekedési infrastruktúrát.[1] Esős időszakban az utak szinte járhatatlanok, csak több órával az eső után szabad közlekedni.

Vasút[szerkesztés]

A vasútvonal felújítását is tervezik, a legújabb tervek szerint pedig Wauból Jubán keresztül Kapoteába építenének egy teljesen új vasútvonalat, hiszen ez elengedhetetlen lépés az olajipar fejlesztésének lehetőségeit tekintve.

Légi közlekedés[szerkesztés]

Az országban négy nemzetközi légikikötő található; Jubában, Malakalban, Wauban és Rumbekben. Ezek közül a jubai repülőtér a legforgalmasabb, közvetlen összeköttetésben áll Entebbével, Nairobival, Kairóval, Addisz-Abebával és Kartúmmal.[45]

Kultúra[szerkesztés]

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Az országrész intézményrendszere rendkívül fejletlen; nincs például elegendő iskola.[1] A legszegényebb térségekben a gyerekek 1%-a sem végzi el az általános iskolát. Széles körű az írástudatlanság.[2][46] Az országban két felsőoktatási intézmény működik, a Szudáni Katolikus Egyetem, valamint a Jubai Egyetem.[47]

Gasztronómia[szerkesztés]

Szudáni nő kisrát készít

Az ételek többsége cirok- és kukoricaalapú. Használnak továbbá jamszgyökeret, burgonyát, zöldségeket, hüvelyeseket (lencsét, babot, földimogyorót), húsokat (birka, kecske, baromfi, hal), okrát, valamint különféle gyümölcsöket. A húst főzik, sütik vagy pedig szárítják.[48]

Jelentős az arab kulináris hatás.[49]

A nemzeti étel a kisra, amely cukorcirokból vagy búzából készülő palacsintaszerű, fermentált kenyér.[50][51]

Az italok közül a legáltalánosabb a kávé és a hibiszkusztea.

Társadalom[szerkesztés]

Fekete-Afrika szintjén és világszinten is itt az egyik legmagasabb a szabadban való ürítés. A 2010-es évek végén az emberek több mint 40%-a a szabadban végzi el kis és nagy dolgait.[52]

Sport[szerkesztés]

Dél-Szudánban eléggé fejletlen a sport. Válogatott szinten csak a labdarúgóik játszanak, habár azok is amatőrként.

Olimpia[szerkesztés]

Egészségügyi kockázatok[szerkesztés]

Nagy az ebola veszély.[53]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k l m n o p q r Iván András: Új ország születhet Dél-Szudánban (magyar nyelven). Index, 2011. január 9. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  2. a b c d e f g h i j k Southern Sudan votes on independence (angol nyelven). BBC News, 2011. január 9. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  3. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  4. Worldometers
  5. Worldometers 2020
  6. Az ország rövid és hosszú magyar nevét az FNB tájékoztatása alapján közöljük, a bizottság várható döntését megelőlegezve. Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó e-mailt archiváltuk, szövegét az önkéntes ügyfélszolgálatot ellátó szerkesztők a 2011071110003399 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba a hozzáféréssel rendelkező önkéntesek valamelyikével!
  7. South Sudan becomes world's newest nation. Forbes.com. [2011. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  8. Népszabadság: Új ország születik a semmiből, 2011. július 9.
  9. http://www.bbc.co.uk/news/world-africa-12070034
  10. a b Közeleg Dél-Szudán elszakadása (magyar nyelven). Index, 2011. január 16. (Hozzáférés: 2011. január 16.)
  11. a b South Sudan admitted to U.N. as 193rd member. Reuters. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 14.)
  12. Élet és Tudomány, 2013. 9. sz. 281. o.
  13. a b South Sudan Becomes African Union's 54th Member. Voice of America News, 2011. július 28. [2011. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 28.)
  14. Gaudet, J.J., and A. Falconer, 1983
  15. Sutcliffe, J.V., Parks, Y.P.. IAHS Special Publication No 5. (1999) 
  16. Bahr al-Ghazal. Encyclopædia Britannica Online Library Edition. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2008. január 21.)
  17. Sobat River. Encyclopædia Britannica Online Library Edition. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2008. január 21.)
  18. Metz, Helen Chapin, ed. Sudan: A Country Study. The Turkiyah, 1821–85 Washington: GPO for the Library of Congress, 1991.
  19. Martell, Peter: BBC News - South Sudan becomes an independent nation. BBC, 2011. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  20. a b Hivatalosan is Dél-Szudán a világ legfiatalabb országa. Kárpátalja.ma, 2011. július 10. [2011. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 13.)
  21. South Sudan army kills fighters in clashes”, Al Jazeera English, 2011. április 24. (Hozzáférés ideje: 2011. április 26.) 
  22. Sudan: Transcending tribe”, Al Jazeera English (Hozzáférés ideje: 2011. április 30.) 
  23. Megérkezett az egymilliomodik menekült Ugandába (Euronews.com, 2017-08-17. Hozzáférés: 2017-08-18)
  24. A robbanás szélén áll Afrika óriása (origo.hu)
  25. a b c Válás szudáni módra (magyar nyelven). Népszabadság, 2010. december 29. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  26. Sudan: Khartoum Opens Embassy in Juba as South Approaches Separation. Sudan Tribune, 2011. március 19. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  27. Egypt says will recognize new South Sudan state. Jerusalem Post (Reuters), 2011. március 27. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  28. Norway vows to recognize south Sudan independence | Radio Referendum. Radioreferendumsudan.org. [2011. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  29. Israel to recognize South Sudan as independent state. Haaretz. (Hozzáférés: 2011. július 8.)
  30. U.S to recognize South Sudan as a sovereign, independent state in July 2011, 8 February 2011, GOSSMISSION USA.
  31. The African Union Applauds the Success of the Referendum in Southern Sudan. au.int, 2011. február 9. [2012. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 2.)
  32. South Sudan “entitled to join Arab League””, 2011. június 12.. [2011. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. július 8.) 
  33. El-Husseini, Asmaa. „Hoping for the best”, 2011. július 7. (Hozzáférés ideje: 2011. július 8.) 
  34. magyar diplomácia[halott link]
  35. Magyarország napokon belül elismeri Dél-Szudánt, 2011. július 9. [2011. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 13.)
  36. Szudán és Dél-Szudán megállapodott, hogy kivonják katonáikat Abyeiből. Honvedelem.hu, 2011. szeptember 10. (Hozzáférés: 2011. szeptember 11.)[halott link]
  37. Will Ross. „Southern Sudan votes on independence”, BBC, 2011. január 9. (Hozzáférés ideje: 2011. április 2.) 
  38. South Sudan becomes an independent nation”, BBC News, 2011. július 9. (Hozzáférés ideje: 2011. július 9.) 
  39. Will Ross: Southern Sudan prepares to wave 'Bye bye Khartoum' (angol nyelven). BBC News, 2011. január 7. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  40. http://www.worldometers.info/world-population/south-sudan-population//
  41. http://www.citypopulation.de/SouthSudan.html
  42. http://www.pewforum.org/
  43. Mary Harper: Southern Sudan unveils plans for animal-shaped cities (angol nyelven). BBC News, 2010. augusztus 18. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  44. a b c https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/od.html
  45. [1] Archiválva 2011. július 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Szudán és Dél-Szudán repülőterei (angol nyelven)
  46. Tim Brown: South Sudan education emergency. [2011. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 10.)
  47. [2] Archiválva 2011. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Katolikus egyetem Jubában (angol nyelven)
  48. Eating and sleeping - South Sudan - Africa - Destinations | Bradt Travel Guides (bradtguides.com). [2016. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  49. South Sudanese culture[halott link]
  50. Sudanese Kisra – Sorghum Crepes
  51. Miguel de la Guardia – Salvador Garrigues: Handbook of Mineral Elements in Food. 2015–05–06. ISBN 978-1-118-65436-1 Hozzáférés: 2022. február 11.  
  52. Nearly a Billion People Still Defecate Outdoors. Here’s Why. (angol nyelven). Magazine, 2017. július 25. (Hozzáférés: 2022. augusztus 10.)
  53. [3]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a South Sudan című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]