Dél-dunántúli nyelvjárás
A dél-dunántúli nyelvjárási régió a magyar nyelv nyelvjárásainak egyike.
Jellemzői[szerkesztés]
A régió jellemzői:[1]
- Zárt ë-ző (dëszka, lë, së)
- erős az ö-zés (kendör, löhet, mönünk)
- néhol előfordul a nyílt é-zés (kégyó "kígyó", késér "kísér")
A tárgyas igeragozás esetében Baranyában és Somogy déli felén elterjedt a mondi, monditok, mondik ("mondja, mondjátok, mondják") szavak, birtokos személyjelzésben a lovik, kertyik ("lovuk, kertjük") szavak.
Baranyában az "l" hang előtt "e" helyett "ö"-t használnak (köll, fölköl). Néhol a "nyílt e" "á"-hoz közelítő hanggá válik (ámber, álmegy).[2]
Típusai[szerkesztés]
A területe nyelvjárástípusai.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b dél-dunántúli nyelvjárás. www.tankonyvtar.hu. [2018. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Ámberek, a nyölvjárás illen szíp árrefelé. pecsma.hu. [2018. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 26.)