Dél-dunántúli Regionális Alapítvány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dél-Dunántúli Regionális Alapítvány
Dura logo 001.jpg
dombóvári panoráma
dombóvári panoráma

Mottó „Mert a világot ismerni kell!"
Alapítva 2005
Típus Közhasznú szervezet
Székhely Dombóvár, Magyarország
Tagság MESZ
Nyelvek magyar magyar, eszperantó eszperantó
Elnök G. Nagy Róbert
Kulcsemberek Kőszegi Csaba Valér, Rostás János

A Dél-Dunántúli Regionális Alapítvány weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-Dunántúli Regionális Alapítvány témájú médiaállományokat.

A Dél-Dunántúli Regionális Alapítvány,[1] rövidítve DURA elsősorban az eszperantó nyelv oktatásának támogatására és az eszperantizmus népszerűsítésére létrejött civil szervezet. Székhelye Dombóvár, alapításának éve 2005. Kuratóriumi tagjai G. Nagy Róbert elnök, valamint Kőszegi Csaba Valér és Rostás János.

Céljai[szerkesztés]

DURA ajándék táblái

Tolna megye, Baranya megye, Somogy megye eszperantistáinak és művelődni vágyó embereinek tevékenységét fogja össze és támogatja. Mindhárom megyében, de kivált Pécsett, Szekszárdon és Dombóváron vannak hagyományai az eszperantó nyelv tanulásának és az eszperantó klubéletnek.

Az alapítvány a következő célok szerint tevékenykedik[szerkesztés]

  1. Nemzetközi tevékenység:
    Euroatlanti integráció elősegítése. Nemzetközi kulturális és szakmai cserekapcsolatok segítése.
    Az Eszperantó nemzetközi nyelv előnyeinek népszerűsítése, gyakorlati alkalmazása, nyelvgyakorló klubok működtetése. A Lengyel Pál (nyomdász) nyomda Dombóvár, Eszperantó Park - Pécs, mint kulturális értékek megőrzése.
  2. Ismeretterjesztés és közművelődési tevékenység:
    Művelődési, közéleti események, művészeti programok szervezése. Hagyományőrzés, hagyományőrző csoportok és programok támogatása. A határon túli magyarok részére, illetve velük partnerségben vidék és közösségfejlesztő programok szervezése. Képességfejlesztés, ismeretterjesztés.
  3. Jogvédő tevékenység:
    Fogyasztóvédelem – fogyasztói jogvédelem.
    Emberi és állampolgári jogok védelme. Nők és férfiak esélyegyenlőségét megcélzó tevékenység.
    Részvétel mindenféle nyelvi diszkrimináció megszüntetése érdekében, a nyelvek egyenjogúságának, így a magyar nyelv megóvása érdekében.
  4. Szociális tevékenység:
    A szociálisan hátrányos helyzetű rétegek, csoportok segítésére irányuló szociokulturális tervek (projektek) szervezése.

Az alapítvány feladatai a fenti célok elérése érdekében[szerkesztés]

  1. A lakosságot mindennapi, közhasznú információkkal látja el.
  2. Anyagi és erkölcsi eszközökkel támogatja a közhasznú rendezvényeket, programokat.
  3. Adományszervező tevékenységet folytat.
  4. Önmaga kiállításokat, rendezvényeket szervez, írásos anyagokat, egyéb információhordozókat ad ki és árusít.
  5. Céljainak megfelelő, főként nonprofit szolgáltatásokat alakít ki.
  6. A célok megvalósítása érdekében pályázatokkal fordul a meghirdető szervezetekhez, egyéb pénzforrásokhoz.
  7. Vállalkozási tevékenységet folytat vagy vállalkozásban részt vesz alapvető céljai és feladatai minél hatékonyabb és magasabb színvonalú ellátása érdekében, vagyis a vállalkozási tevékenység eredményét visszaforgatja alapcéljaira.
  8. Kapcsolatot épít ki, együttműködik más civil, önkormányzati és gazdálkodó szervezetekkel helyi, országos és nemzetközi szinten.

Dombóvári eszperantisták[szerkesztés]

1956-ig[szerkesztés]

Dombóvár első eszperantistája Lehman György (1901-1932) közigazgatási jegyző lehetett. Az 1910-es évek végén, az 1920-as évek elején kezdett eszperantóval foglalkozni. Eszperantó tanfolyamokat tartott a helyi iskolákban. Pécsi eszperantisták is sikeres eszperantó nyelvtanfolyamokat tartottak Dombóváron. 1923-ban Giesswein Sándor megalapította az Eszperantisták Nemzetközi Békeligáját. Ennek köszönhetően meg is szilárdul az eszperantó nyelv Dombóváron, innentől indul az eszperantó mozgalom Dombóváron.

1929-ben tartották Budapesten az I. Magyar Eszperantó Világkongresszust, melynek hatására nagy lendületet kapott az eszperantó mozgalom, ennek hatására kezdett el két dombóvári MÁV dolgozó foglalkozni az eszperantóval, Borza József (1911-1997) és Tóth József.

1934-ben Tolna-Somogy-Baranya megyékben megalakították a Magyar Munkás Eszperantisták Szövetségének Dél-dunántúli titkárságát. Pausing Irén 9 hónapot, Audi Sándor, May Zoltán 3-3 hónap büntetést kaptak érte.[2]

1934-ben Borza József, Audi Sándor és még néhány dombóvári fiatal kísérletet tett egy eszperantista csoport megalakítására, de engedélyt nem kaptak, így a valamikori Járásbíróság előtti parkban jöttek össze az eszperantó nyelv gyakorlása céljából.

A II. világháború és a hidegháború idején nincs adat a dombóvári eszperantó életről. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után Borza József vasutas eszperantó klubot alapított. A klub elnökévé Réh Dezsőt, később (1969?) Gyöngyössy Györgyöt választották.

1957-től[szerkesztés]

1961-ben mintegy 10 fő volt a dombóvári vasutas eszperantó csoport taglétszáma.[3] 1962-ben a Magyarországon működő vasutas eszperantó klubok közül a Budapesten, Dombóváron, Dunakeszin, Hódmezővásárhelyen, Miskolcon, Székesfehérváron működő csoportok voltak a legeredményesebbek.

1963. december 15-re sikeres Zamenhof-ünnepséget szervezett a dombóvári eszperantista vasutas csoport. Réh Dezső, vasutas orvos, a klub elnöke mondott ünnepi beszédet. Közzétettek egy plakátot is a napi programokról, melyeket a városi és a Vasutas Művelődési Házban[4] rendeztek. Ezen a plakáton olvasható a havi négy eszperantó tanfolyam, hétfőnként és négy alkalommal csütörtökönként klubnap, mindkettő a Vasutas Művelődési Házban.[5]

1964. július 25-26-ra Réh Dezső, Horváth Rozália és Borza József sikeres eszperantó találkozót szervezett Dombóvárra. Réh Dezső klubelnök üdvözölte a részvevőket. Ezen a napon 12 tanfolyam hallgató tett írásbeli és szóbeli vizsgát. A vasárnap délelőtti összejöveteleken Bácskai István, Balkányi Pál és Pechan Alfonz tartottak tájékoztatót. Feledi Ildikó Baghy Gyula: Rusa samovaro c. versét szavalta. (Baghy Gyulát is meghívták, de betegség miatt nem tudott jelen lenni, üdvözlő táviratot küldött.) Vasárnap délután filmeket vetítettek külföldi eszperantista találkozókról, s kiosztották az eszperantó nyelvből sikeresen vizsgázóknak az „A” oklevelet.[6]

Dombóvári eszperantisták Abaligeten, Máthé Kálmánné felvétele, 1966

1966-ban Budapesten rendezték meg II. Magyar Eszperantó Világkongresszust. Ezen a kongresszuson Dombóvárról 13 fő eszperantista vett részt.[7]

Nagy természetbarátok az eszperantisták, az 1960-as, 1970-es években a dombóváriaknak is egyik kedvenc kirándulóhelye volt Abaliget. 1977-ben állítottak is ennek az emlékére egy rombusz alakú követ az Abaligeti-barlang bejárata mellett, zöld ötágú csillag van felül, alatta az emléktábla szövege: Eszperantista Természetbarátok/ 10. nemzetközi találkozója/ emlékére állította/ 1977-ben/ Magyar Természetbarát /Szövetség /Magyar Eszperantó/ Szövetség.[8]

1967-ben az eszperantista vasutas szakosztály minden csütörtökön megtartotta klubnapját, s a már hagyományossá váló eszperantó bált a helyi gimnázium szakcsoportjával.[9]

1968-ban megélénkült az élet a dombóvári eszperantó csoportban. Február elején heten részt vettek a Győrben megrendezett eszperantó karneválon. Február 29-én otthon, Dombóváron szerveztek irodalmi estet, melyre Polecsák Sándort is meghívták Komlóról. Májusban hét tag készült részt venni a XX. IFEF (nemzetközi vasutas találkozó) kongresszuson, Várnában.[10]

Dombóvári eszperantisták emléktáblája.jpg

1974-ben 10 fő fölött volt a dombóvári eszperantisták taglétszáma a MÁV Szakosztályban:

  • Horváth Béláné
  • Reidinger István
  • Réh Dezsőné
  • Szijártó Emilia
  • Törőcsik Árpád

1975-től[szerkesztés]

Az 1970-es évek közepétől hullámvölgybe került az eszperantó mozgalom Magyarországon, amely a szovjet neosztálinista irányvonal nyomásának következménye lehetett. A dombóvári csoport küldötte, Törőcsik Árpád arról számolt be a Hungara Fervojista Mondo szerkesztőségének, hogy sem a lakosság, sem a vasutasok nem érdeklődnek kellőképpen az eszperantó iránt, nem tud jó hírekről beszámolni.[11]

1975. december 22-re a dombóvári eszperantista vasutasok Zamenhof-ünnepet szerveztek. Ünnepi beszédet az eszperantista csoport elnöke, Gyöngyössy György mondott. Zamenhof nyelvi munkásságáról Borza József tartott előadást, néhány Zamenhof verset is felidézett. Az ifjúsági csoport Baghy Gyula költeményeket adott elő, és eszperantó nyelvre fordított magyar népdalokat énekelt. A csoport hölgytagjai megvendégelték a klub tagjait, beszélgettek és közösen énekeltek. A csoport elnöke az ifjúsági csoport tagjainak jelvényeket adott át.[12]

1976-ban Gyöngyössy György arról számolt be, hogy néhány városban vannak jó eredmények, de van számos település, amely nem tud eredményeket felmutatni. Felveti, hogy azon kellene gondolkodni, hogyan tudnának több hívet megnyerni az eszperantó mozgalom számára.[13]

Áttörés az 1980-as évek elején következett be, amikor a SZOT és a Hazafias Népfront védnöksége alatt megalakultak a Magyar Eszperantó Szövetség megyei csoportjai. Somogy és Tolna megyében 1982-ben, legutoljára szerveződtek meg a MESZ helyi csoportjai, Pallós Istvánné, a szövetség területi bizottságának elnöke számolt be erről.[14]

A két országos hatáskörű szervezet megyei testületei ösztönzést adtak számos kisebb településen is az eszperantó klubok megalakulásának, főleg azokon a helyeken, ahol korábban is élénk eszperantó élet folyt, köztük Paks, Németkér, Zomba, Tamási, Simontornya. A pangás éveiben is keresték egymást az eszperantisták, akik megszokták az eszperantó klubéletet, azok hiányolták, Csurgó László például Pécsről Tamásiba kerülve hiányolta az eszperantó életet.

Mostoha körülmények közt is továbbadták az eszperantó nyelvtudást, például Kincses Lajosné zombai pedagógus, Gyöngyössy György MÁV szakorvos. Szigeti Károlyné munkásasszony, mihelyt lehetett, gyermekeit is vitte az eszperantó klubba. Audi Sándor dombóvári kőműves még 1929-ben, nővére hatására tanulta meg az eszperantó nyelvet, s a két világháború közt még gimnáziumban is tanított eszperantót, de még nyugdíjas korában is, az ő külön óráinak sokan köszönhetik az eszperantóban való jártasságukat.

1983-tól[szerkesztés]

73. Eszperantó Világkongresszus (Rotterdam, 1988)
80. Eszperantó Világkongresszus (Tampere, 1995)
82. Eszperantó Világkongresszus (Adelaide, 1997)

1983-tól talán Tolna megye egyik legélénkebb eszperantó klubja működött Dombóváron, egyre több új fiatal tag lépett be a klubba. A szervezésben és a vezetésben részt vállaltak a tapasztalt idősek, akik még az 1920-as években sajátították el a nyelvet, Audi Sándor, Borza József, Balogh Imre, s csatlakozott hozzájuk Hír Erzsébet, a fiatal MÁV orvos, majd Béldi Judit fiatal ügyvéd, Lehoczkyné Pörös Eszter tanár. Balogh Imre még a Viharsarokból, Orosházáról került Dombóvárra, s nagyon megörült, hogy Dombóváron is van eszperantó klub, már korábban is eszperantista volt, rokona, Darvas József író révén. A klub tagjai minden hét csütörtökjén rendszeresen találkoztak, egy órahosszát intenzív nyelvtanfolyammal töltöttek, utána együtt maradtak beszélgetni.

1983-ban immár harmadszorra Budapesten rendezte meg az Eszperantó Világszövetség soron következő 68. kongresszusát. A dombóváriak Gyöngyössy Györgyöt, Lehoczkyné Pörös Esztert és Audi Sándort delegálták a kongresszusra, végül Gyöngyössy és Lehoczkyné ment el.[15] Az 1983-as balatonfüredi vasutas eszperantó találkozóra is delegáltak dombóvári eszperantistákat, bár kifejezetten a vasutas eszperantó szakosztály már nem működött Dombóváron. 1983-ban Zamenhof-estjüket összekötötték egy eszperantó kiállítással, amelynek anyagát eszperantista öregjeik emlékeiből gyűjtötték össze.[16]

A tamásiakkal, majd a szekszárdiakkal tartották a kapcsolatot a dombóvári eszperantisták, taglétszámuk azonban erősen csökkent, az eszperantó klubélet hanyatlott, már csak alkalomszerűen jött össze 6-8 eszperantista. 1987-ben nagy érdeklődést keltett Kelet-Európában a Lengyelországban megrendezett 72. Eszperantó Világkongresszus, amelyen részt vett a dombóvári G. Nagy Róbert (KN-ro: 4085) és a kaposvári Fiolás Antal (KN-ro: 4031). Oly nagy volt az érdeklődés, hogy Dombóvárról Rostás János is jelen volt.[17]

1988-ban a 73. Eszperantó Világkongresszust Hollandiában tartották, a dél-dunántúli régióból a dombóvári G. Nagy Róbert (KN-ro: 1212) és a kaposvári Filotás Antal (KN-ro: 1195) vett részt.[18] Innentől kezdve G. Nagy Róbert a szekszárdi Lengyel Pál (nyomdász) Eszperantó Klubhoz tartozott a néhány megmaradt dombóvári eszperantistával együtt. A dombóvári G. Nagy Róbert (KN-ro: 1629) mint a szekszárdi Eszperantó Klub küldötte vett részt az 1995-ben a Finnországban megrendezett 80. Eszperantó Világkongresszuson.[19]

1997-ben Ausztráliában rendezték meg a 82. Nemzetközi Eszperantó Világkongresszust Adelaide-ben, melyen a dombóváriakat ezúttal is G. Nagy Róbert (KN-ro:634) képviselte.[20] A kongresszusi tapasztalatok révén elektronikus eszperantó szótár szerkesztésébe kezdett G. Nagy Róbert, s rengeteget fáradozott az eszperantó nyelv népszerűsítésén multimédiás eszközökkel.

G. Nagy Róbert az eszperantóról és kongresszusi tapasztalatairól CD-ROM-ot adott közre „espeROM Hrom” címen 1999-ben, ez volt szakdolgozatának CD-ROM melléklete.

2000-es évek[21][szerkesztés]

Eszperantó szekrény (2004)
Dombóvári Művelődési Ház (2007)
A Dombóvári Nagyállomás Eszperantó emléktáblája, felirat magyar és eszperantó nyelven: „A világ megismerhető”
Szent Orsolya Iskolaközpont eszperató táblája.jpg
Gábor Bálint (1844-1913) Esperanto.jpg
Bálint Gábor emlékhelye szülőfalujában, Szentkatolnán
Dinnyés József - daltulajdonos

Az ezredfordulóra nehéz időszak köszöntött a dombóvári eszperantistákra, a mozgalom régi nagy öregjei elfáradtak, meghaltak, köztük Audi Sándor, Borza József, Balogh Imre, a fiataloknak kellett továbbvinni az eszperantista klub működtetését olyan légkör közepette, amikor a eszperantó nyelvnek és kultúrának nem voltak jeles propagálói a különböző szakmák körében. Leginkább arra törekedtek, hogy a dél-dunántúli régió eszperantistáit összefogják, kapcsolataikat ápolják a szűkebb és a tágabb hazában. Egyszerre törekedtek a hagyományok őrzésére és az eszperantó kultúra expanziójára.

2002 óta van Dombóvár és környékén eszperantó nyelvoktatás, Tolna megyében egyébként csak Szekszárdon és Dombóváron lehet eszperantó nyelvet tanulni. Főként egyetemisták és főiskolások érdeklődnek e lehetőség iránt. Dombóvár és környékén eszperantó nyelvvizsgával (alap- vagy középfok) rendelkezők száma 15-20 fő közé tehető.

A hagyományok őrzése keretébe tartozik, hogy 2004-ben a Dombóvári Helytörténeti Múzeumba beállítottak egy eszperantó szekrényt, amelyben a régióbeli eszperantó kultúra ereklyéit (könyvek, plakátok, jelvények, bibliák, CD-ROM-ok, bélyegek, képeslapok) őrzik.

2005-ben G. Nagy Róbert, Baksa József, Gelencsér Gabriella szervezésében megalapították a Dél-dunántúli Regionális Alapítványt, melynek hátszelet adott Magyarország 2004-es Európai Uniós tagságának elnyerése, majd az a tény, hogy Pécs elnyerte azt a lehetőséget, hogy 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa legyen.

Nagy szervező munkák kezdődtek, sokat pályáztak, hogy terveiket megvalósítsák a hagyományőrzés, a nyelv és a kapcsolatok ápolása terén. G. Nagy Róbert könyvtárakban, levéltárakban és idős eszperantistáknál vagy leszármazottaiknál értékes dokumentumokat tárt fel az eszperantó mozgalom XX. századi múltjáról elsősorban a dél-dunántúli régióra vonatkozóan.[22]

Az eszperantó nyelv tanulásához és tanításához lendületet adott az, hogy legtöbb helyütt 2004-től elfogadják a diploma-kiadáshoz az eszperantó nyelvből tett középfokú nyelvvizsgát. Dombóvárhoz legközelebb a Pécsi Tudományegyetemen és a Kodolányi János Főiskolán (Székesfehérvár) működik eszperantó szak. A tanulni vágyó fiatalok számára netklub működik a Dombóvári Művelődési Házban, ahol tábla hívja fel a figyelmet az eszperantisták start lapjára.

Az alapítvány 2006 őszén indította el a "Kőbe fújt plakátok" elnevezésű projektjét, melyek fotói megtekinthetők ezen oldal kép mellékletei közt. Ezen projekt keretén belül készültek el a pécsi Eszperantó Park emléktáblái is.

A Magyar Vasutas című újság 2007. májusi számában a DURA elnöke foglalkozott a nemzetközi vasúti közlekedés nyelvezetének sokszínűségével. A XX. század első felében az eszperantó nyelv látszott a legjobb megoldásnak, olyannyira, hogy legtöbb helyütt, Dombóváron is, a vasutas dolgozók köréből kerültek ki az első eszperantisták. A DURA eszperantistái tiszteletükre 2007. júniusban - a MÁV Zrt. Területi Ingatlankezelési Központjának engedélyével - emléktáblát helyeztek el a Dombóvári nagyállomás peron felőli oldalán.

2007 júliusának utolsó hetében eszperantó fővárossá vált Zalaegerszeg, itt rendezték meg a nemzetközi eszperantó ifjúsági hetet. Mintegy 250 fiatal érkezett a világ minden tájáról. A fesztivál egyben jubileumi ünnepség is volt, mert éppen 120 éve jelent meg az első eszperantó nyelvkönyv. A fesztivál keretében eszperantó nyelvtanári konferenciát is tartottak, az utolsó napokban (július 29.) dzsesszfesztivált rendeztek, amely az uruguayi Miguel Delaquin koncertjével zárult. A dombóváriakat a DURA elnöke képviselte a rendezvényen.

2007 augusztusában Japánban lett megrendezve a 92. Eszperantó Világkongresszus. Jokohamában Baksa József, a DURA kuratóriumi elnökségének volt tagja, aki egyben a MESZ akkori elnöke is volt, képviselte a dombóváriakat is.

2007 októberében a dombóvári eszperantisták javaslatot tettek a dombóvári iskoláknak arra, hogy a tanulók második idegen nyelve az eszperantó legyen, számos ország iskolái érdeklődnek hasonló lehetőségek iránt: Portugália, Lengyelország, Franciaország, Litvánia, Bulgária, Spanyolország, Olaszország, Németország, Nagy-Britannia.

2008. október 30-án csak dombóváriak kerültek az eszperantó kuratóriumba. Változások történtek a dombóvári székhelyű Dél-dunántúli Regionális Alapítvány életében. A korábbi vidéki, -így nagykanizsai és zalaegerszegi tagok helyett- helyi kuratóriumi tagok töltenek be pozíciót Kőszegi Csaba Valér és Rostás János személyében.

2008. december 15-én (Zamenhof születésnapja december 15.) az Eszperantó könyv napját ünnepelték Budapesten, ezen a rendezvényen a dombóvári eszperantisták is rész vettek.

2008. december 17-én a DURA vezetősége részt vett a „Civil Honfoglalás - Civil Vérszerződés” című ópusztaszeri találkozón, ahol együttműködést kezdeményeztek olyan civil szervezetekkel, amelyek népszerűsítik a mesterséges nyelvek használatát.

2009. februárban a Humán Európa Szövetség Eszperantó farsangi bált rendezett Zalaegerszegen, az álarcos bálon bemutatták a szervezet majdnem 100 éves lemaradást pótló amerikai csatos, ovális plakettjét.

A DURA Szentkatolnai Bálint Gábor-emléktáblát ajándékozott az egri eszperantistáknak, az avató ünnepségre 2009. március 13-án került sor. Söjtör, Szekszárd, Szeged, Kecskemét, Budapest is kapott a DURA szervezésében Bálint Gábor emléktáblát.

2009. március 30-án már másodszor szervezett a DURA Eszperantó vasárnap délutánt Dombóváron. Műsort adtak eszperantó nyelven, Szép Attila szekszárdi plébános Szentkatolnai Bálint Gábor munkásságát méltatta, s fellépett Kőszegi Csaba Valér kuratóriumi titkár, gitárművész. Későn délután eszperantó nyelven szentmisét tartottak a katolikus nagytemplomban. Este a Kapos-kórus adott jótékonysági hangversenyt. Tradicionálisan részt vesznek minden évben a Civil fesztiválon és a kertvárosi virágfesztiválon is.

2009. májusban Deák Ferenc nagyszüleinek egykori lakóhelyén, a szlovéniai Lendván szlovén-eszperantó-magyar nyelvű emléktáblát avattak a DURA képviselői és az ő szlovén barátaik a két ország civil szervezeteinek együttműködése jegyében.

Magyarországi eszperantisták fogtak össze, hogy Szentkatolnára, Bálint Gábor szülőhelyére emléktáblát vigyenek születésének 165. évfordulója évében (2009. augusztus 23). A DURA kezdeményezése volt a döntő, de támogatta e törekvést a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Alapítvány, s a MESZ volt elnöke, Baksa József, számos romániai, magyarországi szervezet és magánemberek.

2009. augusztus 24-én a Humán Európa Szövetség és a Magyarországi Eszperantó Szövetség felkérte a dombóvári székhelyű DURA civilszervezetet arra, hogy vegyen részt a 2010-ben, Pécsett megrendezendő Nemzetközi Eszperantó Ifjúsági Hét és az Európa Eszperantó Kongresszus kulturális rendezvényeinek megszervezésében, lebonyolításában. A civil szervezet részt vett továbbá az 1966-ban átadott Eszperantó park felújításában is. Minden vállalásuknak eleget tettek, s nagy megelégedésre zajlottak az előadások, a megbeszélések, a felújított pécsi Eszperantó Park avatása remekbe sikerült.

Az alapítvány által készített eszperantáliák[szerkesztés]

Dombóváron

Más városokban

Külföldön

Hagyományőrző rendezvények[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Erky-Nagy Tibor: Dombóvár tegnap és tegnapelőtt. Dombóvár : Szerző, 2006. 233, [3] p. : ill. (Fotóalbum). ISBN 9630602628
  • Takács Istvánné: Arcok Dombóvárról. Dombóvár, Városszépítő Egyesület, 2000.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Civil Információs Portál bejegyzése
  2. Fajszi Gyűjtemény, 1962. március 15.
  3. Hungara Fervojista Mondo (HFM) 1961/1. sz. 6. p.
  4. Népszerűbb nevén: „Vasutaskör”.
  5. HFM 1963/4. sz. 58. p.
  6. HFM 1964/3. sz. 41. p.
  7. Kongresszusi könyv. 1966. 3. sz. melléklet.
  8. Rátkai Árpád: Eszperantó emlékhelyek i.m.
  9. HFM 1967/1. sz. 10. p.
  10. HFM 1968/1. sz. 10. p.
  11. HFM 1975/1. sz. 5. p.
  12. HFM 1976/1. sz. 18. p.
  13. HFM 1976/1. 5. p.
  14. Tolna Megyei Népújság, 1982. december 1. 3. p.
  15. Kongreslibro 1983.
  16. Tolna Megyei Népújság, 1983. július 10. 3. p.
  17. Kongreslibro 1987.
  18. Kongreslibro 1988
  19. Kongreslibro 1995.
  20. Kongreslibro 1997.
  21. Események leírása részben a DURA digitális naplója nyomán i.m.
  22. Lásd G. Nagy Róbert: Az eszperantó nyelv Dombóváron... Forrásokban i.m.
  23. Egy alkalom két ünnep.
  24. A táblaavató ünnepség.

Források[szerkesztés]

  • G. Nagy Róbert: Az eszperantó nyelv Dombóváron - dokumentumok tükrében. Kézirat, Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-dunántúli Regionális Alapítvány témájú médiaállományokat.