César Gaviria
| César Gaviria | |
 | |
| Született | 1947. március 31. (77 éves)[1][2][3] Pereira |
| Állampolgársága | kolumbiai |
| Házastársa | Ana Milena Muñoz de Gaviria |
| Gyermekei | Simón Gaviria |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Andes University |
| Kitüntetései | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz César Gaviria témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
César Gaviria (teljes nevén: César Gaviria Trujillo) (Kolumbia, Risaralda megye, Pereira, 1947. március 31. –) kolumbiai közgazdász, politikus, 1990–94 között a Kolumbiai Köztársaság 28. államelnöke.
Élete[szerkesztés]
1973-tól Pereira polgármestere, egy évvel később már a Partido Liberal (Liberális Párt, PL) parlamenti képviselője, 1978-tól fejlesztési miniszterhelyettes. 1986-ban az akkor hivatalba lépő Virgilio Barco Vargas a pénzügyi tárca vezetésével bízta meg, majd egy év múlva tárca nélküli miniszter volt 1989-ig. 1990-ben a liberálisok jelöltjeként választották meg államelnöknek. Kolumbia alkotmánya szerint az államelnök csak egy ciklust tölthet ki, újra nem választható, így mandátuma végén, 1994-ben leköszönt.[6]
Gaviria egyik legnagyobb problémáját - és egyben sikerét is - a kolumbiai kábítószermaffia tevékenysége jelentette. Az 1990-es választásra készülve a liberálisok eredetileg Luis Carlos Galánt indították elnökjelöltként, aki azonban a legnagyobb kábítószermaffiával, Pablo Escobarral szembeni kemény leszámolást hirdetett. Galánt 1989-ben gyilkoltatta meg Escobar, így lett elnökjelölt Gaviriából.[7] Gavrilát (akinek a vezetékneve csak véletlen folytán egyezik Pablo Emilio Escobar Gaviria második nevével) 1990-ben államelnöknek választották, és ekként folytatta tovább a küzdelmet Pablo Escobar ellen. Ennek családi áldozata is volt: 1991-ben meggyilkolták az elnök unokatestvérét. A maffiavezér 1991-ben börtönbe került, ám egy évvel később kisétált onnan, és végül csak 1993-ban tudták lelőni egy rajtaütés során. Ez részben César Gaviria sikere volt, ugyanakkor ettől még nem szűnt meg Kolumbia narkóköztársaságként működni: a kokatermelő parasztok legfőbb bevételi forrása továbbra is a cserjeértékelés volt, ráadásul Escobar üldöztetése alatt átrendeződött a helyi maffiák súlya is: más kereskedők kerültek előtérbe, az egymással és a közigazgatás dolgozóival szembeni leszámolások tovább folytak.[8]
Államelnökségének lezárultával is aktív maradt a közéletben: a 2000-es években az Amerikai Államok Szervezetének főtitkára volt, közvetítőként lépett fel a venezuelai válság idején.[9] majd a Latinamerikai Drog- és Demokráciabizottság tagjaként küzdött a térség kábítószer-kereskedelme ellen.
Az ő nevét viseli a Pereira és Dosquebradas között húzódó César Gaviria Trujillo völgyhíd.[10]
| Elődje: Virgilio Barco Vargas |
Kolumbia államelnöke 1990–1994 |
Utódja: Ernesto Samper |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ GeneaStar
- ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ BOE-A-1992-23782
- ↑ https://commencement.miami.edu/about-us/archives/honorary-degree-recipients/index.html
- ↑ Petra Zwickert: Officina világévkönyv '94/95. Dortmund-Budapest: Officina Nova. 1994. 286. o.
- ↑ Colombian Presidential Candidate Is Slain at Rall. The New York Times (1989. augusztus 19.) (Hozzáférés: 2018. augusztus 2.)
- ↑ Három szemet egy szemért? Köztársaság, II. évf. 16. sz. (1993. április 23.) 81. o.
- ↑ Elekes Éva: Közvetítési kísérletek Venezuelában. Népszava, CXXXI. évf. 15. sz. (2003. január 18.) 9. o.
- ↑ El viaducto se abre paso (spanyol nyelven). El Tiempo, 1997. április 26. (Hozzáférés: 2019. február 28.)