Czinka Panna balladája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Czinka Panna balladája Kodály Zoltán 1948. március 15-én, a Magyar Állami Operaházban bemutatott négyfelvonásos daljátéka. A szerző utolsó színpadi műve dramaturgiailag kevésbé sikerült, a szövegkönyv rossz, Kodály zenéje azonban átgondolt.

A daljáték szövegkönyve és zenéje[szerkesztés]

Czinka Panna mindössze két előadást élt meg. A korabeli kritikusok elsősorban a szövegkönyvet kifogásolták. A librettó Balázs Béla munkája volt, aki a bemutató éve előtt nem sokkal tért vissza az emigrációból. Egy teljes mértékben történelmietlen darabot alkotott. A címszereplő 1711-1772 között élhetett, míg a daljátékbeli szerelme, Ocskay László 1680-1710 között. Egy évvel Panna születése előtt fejezték le. Ezenkívül a cselekmény a XVIII. században játszódik, de maga a Czinka ballada a 19. században keletkezett és a Rákóczi induló szimfonikus feldolgozásait is ekkor készítették el. A történet nem kötődik a szövegkönyv által megjeleníteni kívánt korszakhoz, a Rákóczi-szabadságharchoz.

Balázs Béla szerint azonban ez nem fontos, mert a szabadságharc tragikus belső ellentmondásait akarta megjeleníteni. Azt a konfliktust, ami a kuruc táborban harcoló jobbágyok és nemesek között bontakozott ki, és amin Rákóczi sem tudott úrrá lenni. Az urak és a szolgák egységfrontot alkottak egy közös cél érdekében, és ez tette a maga korában aktuálissá a darabot, legalábbis Balázs szerint. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a szövegkönyvíró egyfajta propaganda darabnak szánta drámáját. Ez egyébként önmagában még nem minősítené feltétlenül a daljátékot esztétikailag, hiszen számos nagy művészi alkotás számított a maga korában propagandaeszköznek.

Már a korabeli kritikusok is úgy látták, hogy a tulajdonképpeni lényeg a megformálás bizonytalan körülményei miatt elvész. A darab hol szimbolikusan, sejtelmesen, hol meg nyersen naturalisztikusan hat.

A gyatra szövegkönyv ellenére Kodály nagyon jól vissza tudta adni a kuruc kor hangulatát. Összegyűjtötte és feldolgozta a legismertebb kuruc nótákat, feldolgozta és új oldaláról mutatta be a Rákóczi indulót is. Különleges hangulatúra sikeredett az álarcos jelenet menüettje. A szerző korábbi daljátékaihoz képest újdonság, hogy a vegyes karok helyett elsősorban a markáns férfikarokat helyezi előtérbe, valamint egyedülálló Kodály életében, hogy egy magyar áriát is írt a darabba. A Czinka Panna nótát Kodály nem találta alkalmasnak a feldolgozásra, a korabeli hangszerek hangszíneit pedig az esetek többségében mai hangszerekkel adta vissza. Így lett a zene egyszerre korszerű és mégis klasszikus. A zene kiemelkedően szép részletei a hegedűszólók is, elsősorban a főszereplőé.

Az opera szereplői[szerkesztés]

Szereplő Hangfekvés Az ősbemutatón
Czinka Panna próza Lukács Margit
Ocskay László, brigadéros próza Rajczy Lajos
Jávorka kapitány próza Rősler Endre
Keszeg kapitány próza Ladányi Ferenc
A követ próza Bozóky István
A miniszter próza Nagy Adorján
Hang a trón mögött próza
A ceremóniamester bariton Ilyés Sándor
A grófnő szoprán Osváth Júlia
Purdé tenor Sugár Tibor
Öreg paraszt próza Bartos Gyula
Három paraszt bariton Horváth Ferenc, Mádi Szabó Gábor, Katona Lajos
Jávorka futárja bariton Mindszenti Ödön
Szolga próza Makláry János
Három kapitány próza Árva János, Hindi Sándor, Raksányi Gellért
Szakács basszus Molnár László
Pohárnok tenor Dárday Andor

Az opera cselekménye[szerkesztés]

I. felvonás – A tűzvész[szerkesztés]

Ocskay kurucai egy égő kastélyt foglalnak el. Ocskay elérhetetlen szerelme az égő épületből a táborba menekül. János kétségbeesetten szemléli a kuruc táboron belül kialakuló szakadást az urak és a parasztok között. A grófok ugyanis nem akarják megtartani szavukat, hogy csökkentik a jobbágyterheket. Ő a parasztokkal érez együtt és megesketi kapitányait, hogy ha valaha el akarna pártolni Rákóczitól, öljék meg őt. Ezután megszólal Panna hegedűje, aki zenésznek szegődött el a brigadéros mellé.

II. felvonás – A Rákóczi-induló[szerkesztés]

Ocskay harcra készül csapataival, de végül Bercsényi Miklós követének mesterkedése és a jobbágyok panasza miatt nem vesz részt Bercsényi gróf csatájában. Czinka Panna elhiteti kapitányukkal, hogy a brigadéros már elindult a harcmezőre. Ezután a többiek is rohamra indulnak, és győznek Ocskay nevében. Az elégedetlen jobbágyok ezért azt hiszik, hogy pártfogójuk elhagyta őket: szomorúan hagyják maguk mögött a tábort. Eközben Czinka Panna hegedűjén a Rákóczi-induló szól.

III. felvonás[szerkesztés]

1. kép – A kísértet: Ocskay elkeseredett és sátorában részegre itta magát. Csak azután értesül a nevében kivívott győzelemről, miután magához tér a kábulatból. Becstelen árulónak érzi magát. Kardját átadja Bercsényi követének, majd Czinka Pannával elbujdosik. Kapitányai nyomban a keresésére indulnak.

2.kép – Hollók: Panna megpróbál lelket önteni az elkeseredett brigadérosba, de úgy látszik minden erőfeszítése kárba vész. Közben a kapitányok megérkeznek Ocskay rejtekhelyére. Még emlékeznek esküjükre és elhatározzák a brigadéros megölését. Panna elindul, gazdáját visszahozza az ellenség várából.

IV. felvonás[szerkesztés]

1. kép – Menüett: Ocskayt bekötött szemmel vezetik a pozsonyi vár álarcos báljára. Az egész egy szörnyű álomnak tűnik a kuruc vezérnek. Mikor megszólal a grófnő éneke, elindul a hang után. De ekkor megjelenik Czinka Panna. Hegedülni kezd és hegedűjével megigézve vonzza maga után gazdáját.

2. kép – Az utolsó dal: A kapitányok egy erdei tábortűz körül várakoznak szótlanul. Megérkezik Ocskay és Czinka Panna is. A kapitányok eleget akarnak tenni esküjüknek és meg akarják ölni, de végül nem tudják megtenni. Czinka Panna csókkal búcsút vesz gazdájától és végül ő maga öli meg. A szépséges hegedűs ezután saját magát is a halálba küldi.

Felhasznált irodalom[szerkesztés]