Csuszovoj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csuszovoj (Чусовой)
Chusovoi 03.jpg
Csuszovoj címere
Csuszovoj címere
Csuszovoj zászlaja
Csuszovoj zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyPermi határterület
JárásCsuszovoji önkormányzati
Irányítószám 618204
Körzethívószám 34256
Népesség
Teljes népesség44 779 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Csuszovoj (Oroszország)
Csuszovoj
Csuszovoj
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 58° 17′, k. h. 57° 49′Koordináták: é. sz. 58° 17′, k. h. 57° 49′
Csuszovoj (Permi határterület)
Csuszovoj
Csuszovoj
Pozíció a Permi határterület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Csuszovoj témájú médiaállományokat.

Csuszovoj (oroszul: Чусовой) város Oroszország Permi határterületén, a Csuszovoji önkormányzati járás székhelye.

Lakossága: 46 735 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Fekvése[szerkesztés]

A Permi határterület keleti részén, a Középső-Urál nyugati lejtőjénm a Csuszovaja partján terül el, két mellékfolyó: az Uszva és a Vilva torkolata közelében. Vasúti csomópont (Csuszovaja) a PermNyizsnyij TagilJekatyerinburg vasútvonalon; innen indul ki az észak felé tartó, Szolikamszkig megépített vonal. A városon vezet át az Urál nyugati előterének településeit összekötő észak-déli irányú P-343 (R-343) jelű Kungur–Szolikamszk országút.

Története[szerkesztés]

A 16. századi Kamaszino falu kikötője közelében, a Perm–Jekatyerinburg vasútvonal Csuszovszkaja állomásának építésekor jött létre 1874-ben. Francia vállalkozók a közeli vasérclelőhelyre alapozva 1879-ben kohászati üzemet alapítottak. 1882-re felépült a gyár, mellette alakult ki a település. 1890-ben megjelent a villanyvilágítás a gyárban és a településen. 1896-ban temploma volt, iskola, kórház, posta, távirda működött. 1926-ban városi jellegű település lett, 1933-ban kapott városi rangot.

Az 1918-ban államosított kohászati üzemben a faszenet az 1930-as években váltotta fel a koksz. „A Szovjetunióban először ebben az üzemben kezdték meg a titántartalmú kuszai és pervouralszki lelőhelyekről származó vasérc nagyüzemi kohósítását. Ebből vanádium- és titántartalmú nyersvasat olvasztanak.” Vanádium kinyerésére 1936-ban FeV-gyártó gyáregység kezdte meg a termelést.[3] A világháború idején Ukrajnából szakembereket, kohászati berendezéseket evakuáltak az uráli üzemekbe, így Csuszovojba is. Miután 1964-ben elkészült a folyón a közúti híd, a kohászattól és a vasúttól távolabb eső bal parti területen elkezdődött a város terjeszkedése, ahol több lakónegyedet (mikrorajont) építettek.

Gazdasága[szerkesztés]

A teljes ciklusú kohászati üzem a város gazdaságának alapja, de több szempontból elavult. A gyár vezérigazgatója 2013 közepén bejelentette egy sor termelőegység leállítását és leszerelését, valamint korszerű elektroacél- és csőgyártó komplexum építését és három évvel későbbi beindítását.[4] 2014 tavaszán végleg leállították a Martin-kemencéket, beszűntették az elavult technológiájú acélgyártást. Folyamatban volt az egyik nagyolvasztó leszerelése is.[5] 2015 elején azonban a rubel gyors árfolyamesése miatt a munkát leállították.[6]

A gazdasági szerkezet fontos része a vasút (vasútállomás, mozdonydepó, karbantartó- és javítóműhelyek, szolgáltatások). A déli külvárosnak számító Ljamino település nagy fafeldolgozó kombinátja 2011-ben megszűnt.[7]

Kultúra[szerkesztés]

A helytörténeti múzeum 1967-ben alakult meg és egy lakásban kapott helyet. 1975-ben az intézmény a kohászati üzemé lett, akkor már saját helyiséget és kiállítási vitrineket is kapott. Az üzem válságos anyagi helyzete idején, 1994-ben az intézmény önkormányzati tulajdonba került. Komolyabb szakmai munka lényegében a 21. század első éveiben kezdődött.[8]

A városhoz tartozó Kucsino faluban, egy volt láger helyén alakították ki és nyitották meg 1992-ben a politikai okokból elítéltek múzeumát (Perm-36).[9] A láger 1946-tól 1988-ig állt fenn. 1972-től ide irányították a „különösen veszélyes államellenes tevékenyégért” elítélteket. Itt tartották fogva többek között Vlagyimir Bukovszkijt, Natan Scsaranszkijt, Szergej Kovaljovot is.[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 23.)
  3. Antal Zoltán. Szovjetunió (II. kötet: Gazdaságföldrajz). Budapest: Gondolat Kiadó, 192. o.. o.. ISBN 963-280-304-3 II. kötet (1980) 
  4. Az üzem sajtóközpontjának ismertetője (orosz nyelven), 2013. július 17. (Hozzáférés: 2015. február 23.)
  5. (orosz nyelven). Permi Kereskedelmi és Iparkamara, 2014. április 1. (Hozzáférés: 2015. február 23.)
  6. (Ismertető permi vállalatok média-megjelenéséről) (orosz nyelven). FederalPress, 2015. február 10. (Hozzáférés: 2015. február 23.) (Lásd a 10. helyezett leírásánál.)
  7. Adatlap a kombinát megszűnéséről (Hozzáférés: 2015-02-23)
  8. A múzeum történetéről Archiválva 2015. október 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2015-02-22)
  9. A Perm-36 emlékmúzeum honlapja (Hozzáférés: 2015-02-24)
  10. Perm-36

Források[szerkesztés]