Csuklyás vöröslóri
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Eos squamata (Boddaert, 1783) | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Csuklyás vöröslóri témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csuklyás vöröslóri témájú médiaállományokat és Csuklyás vöröslóri témájú kategóriát.
|
A csuklyás vöröslóri (Eos squamata), korábban csak csuklyás lóri,[1] a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[2][3]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1850-ben, a Psittacus nembe Psittacus Squamatus néven.[4]
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Eos squamata obiensis Rothschild, 1899
- Eos squamata riciniata (Bechstein, 1811)
- Eos squamata squamata (Boddaert, 1783)[3]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Indonézia területén honos, a Maluku-szigetek északi szigetein, Majun és Vedán, a nyugati Pápua-szigeteken és Nyugat-Irianon (ami Új-Guinea Indonéziához tartozó része). Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők és cserjések, valamint ültetvények. Állandó, de kóborol.[5]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 27 centiméter.[6] Alapszíne a vörös különböző árnyalataiból áll össze. Háta felső részén a tarkótájékról kiinduló, kétoldalt a nyakára szélesen ráterjedő sötétkék (Romhányi szerint püspöklila), csuklyaszerű folt látható; erről kapta a nevét. Evezőtollai és a nagy szárnyfedők barnák, hasa és alsó farokfedői bíborszínűek. Írisze vörösesbarna, csőre narancsszínű.[7]
 |
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Erdők lakója, de gyakran látható kókuszpálma ültetvényeken is. Igen kedveli az Erythrina nemzetségbe tartozó fák virágporát, ezeket a fákat nagy csapatokban látogatja. Talajlakó virágok nektárját is nyalogatja.
Legtöbb rokonáéhoz hasonlóan igen éles, rikácsoló hangját főleg költés idején hallatja. Más hangok megtanulására kevéssé hajlamos.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fák nagy (gyakran 1,5 m mély) odvaiban költ; a röpnyílás átmérője kb. 8 cm. Egy fészekalja általában 2 tojás. A költés alatt a hímek agresszívvé válnak.
Fogságban könnyen fészkelésre bírható, de az utódokat ritkán sikerül felnevelni. A fiókákat korán, már 10 napos korukban el kell választani szüleiktől.[8]
Tartása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nagyobb kalitkában vagy röpdében tartható, mert igen mozgékony. Könnyen szelídül, játékos természetű. Kisebb madarak mellé ne tegyük! Teleltetni fűtött helyen érdemes.
Lágy táplálékot (gyümölcs, tejbe áztatott zsömle, főtt répa vagy rizs) igényel, lehetőleg keverten. A magokat csak ritkán fogadja el.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Oláh György (2022). "A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei". Állattani Közlemények. 107 (1–2): 109–174. doi:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. 2023. március 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. október 29.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2022. szeptember 13.
- 1 2 "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2022. szeptember 13.
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2022. szeptember 13.
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2022. szeptember 13.
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2022. szeptember 13.
- ↑ Romhányi, Attila (2003). Papagájkedvelők kézikönyve. Gazda Kiadó. 64. o. ISBN 963 7445 49 8.
- ↑ Romhányi, Attila (1987). Papagájok. Natura. 73. o. ISBN 963 233 126 5.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2022. szeptember 13.
- Loripapagaj.lap.hu - magyar neve
- Hivatalos magyar neve
