Csohány Gabriella

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csohány Gabriella
Született 1919. május 19.
Elhunyt 1972. szeptember 22. (53 évesen)
Budapest
Foglalkozása

Csohány Gabriella (Ölyvös, 1919. május 19.Budapest, 1972. szeptember 22.) magyar költő, író, szerkesztő. "Költeményeit és prózai írásait szocialista eszmeiség és lírai érzékenység hatja át"- írta róla az Új magyar lexikon.[1]

Életpályája[szerkesztés]

Tanítónői oklevelének a megszerzése után, 1939 és 1941-ben az Ugocsa vármegyei Mátyfalván tanított. 1942-ben Budapestre került és tisztviselőként dolgozott. 1945 és 1947 között funkcionárius volt a Pedagógusok Szakszervezetében, majd 1947 – 1950 között a Pártfőiskolán tanított. 1951 és 1953 között a Magyar Írók Szövetségében agitációs propaganda titkár volt. Verseket is ebben az időszakban publikált. 1954-ben Bulgáriában vett részt egy féléves tanulmányúton. 1955-től a Magyar Rádió ifjúsági osztályának vezetője, 1957-től a Pajtás című gyermeklap szerkesztője, majd 1959-től főszerkesztője volt. Ezután prózai művekkel jelentkezett: egy útirajzot adott ki bulgáriai élményeiről és két önéletrajzi jellegű regényt írt.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Köszönöm! (versek, Bp., 1951)
  • Dal az emberekről (versek, Bp., 1954)
  • Savanyú tej mézzel (bulgáriai útirajz, Bp., 1958)
  • Családfa helyett (regény, Bp., 1968)
  • Kórház mécsvilágnál (regény, Bp., 1970)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1. kötet 517. old.

Források[szerkesztés]