Csepel Autógyár Fürst Sándor Szocialista Brigádja
| Fürst Sándor szocialista brigád | |
| Teljes név | Csepel Autógyár Fürst Sándor Szocialista Brigádja |
| Vállalat | Csepel Autógyár |
| Beosztások | szerelők, lakatosok, technikusok |
| Brigádvezető | Záhonyi László |
| Tagok száma | 10 (5 állami díjas) (1985) |
| Díjak | Állami Díj, 1985 |
A Csepel Autógyár Fürst Sándor Szocialista Brigádja (röviden Fürst Sándor szocialista brigád[1]) tíz autógyári munkásból álló munkaközösség. A Szakma Kiváló Brigádja címet elnyert[2] munkások az Ikarus autóbuszgyárnak bedolgozó Csepel Autógyárban szereltek össze önjáró autóbusz-fenékvázakat. 1985-ben „a tíztagú brigád legjobb és legrégibb tagjai”[3] – három szerelő, egy lakatos és egy technikus – megkapták a Magyar Népköztársaság Állami Díját, az indoklás szerint „az autóbuszvázak szerelése terén több mint tízéves kiemelkedő, minőségi munkájukért, az anyagmegtakarításban elért eredményeikért”.[2]
A brigád tagjai[szerkesztés]
A Fürst Sándorról elnevezett brigád tagja volt:[2]
- Deminger Ferenc (1943) szerelő (Munka Érdemrend ezüst fokozat, 1984)
- Horváth József (1944) szerelőlakatos (Kiváló Munkáért, 1982; Munka Érdemrend arany fokozat, 1984)
- Kreisz György (1945) gépkocsiszerelő, csoportvezető (Kiváló Dolgozó, 1982)
- Viola János (1948) szerelő (Kiváló Dolgozó, 1976)
- Záhonyi László (1949) technikus, üzemi diszpécser, brigádvezető
- valamint további öt munkás
A brigád története[szerkesztés]
A Csepel Autógyár tíz munkása 1975 és 1985 között 61 300 önjáró autóbusz-fenékvázat szerelt össze az Ikarusnak. Újításaikkal a szerelési normaidőt a tíz év alatt 72 óráról 36 órára csökkentették, ezzel 8,7 millió forintos megtakarítást értek el.[3]
A Népszava 1985. április 5-i cikke szerint „tíz év alatt 2400 óra társadalmi munkával és 75 ezer forint anyagi juttatással támogatták a mozgássérülteket, a szociális otthonban élő idős embereket és a környező óvodákat, iskolákat. Ezen kívül 5800 órát töltöttek el kommunista műszakban, a munkahelyi környezet alakításával és a brigádtagok különböző otthoni munkáinak segítésével.” Deminger Ferenc szerint „ők azzal érdemelték ki a magas elismerést, amit 8 órán túl végeztek.”[3]
Források[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 653. o. ISBN 963-05-4420-2
- Gyorsan is lehet jól dolgozni, Népszava, 1985. április 5. (Darvasné–Klement–Terjék 659–660. o.)