Csepel-Szigetcsúcs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csepel-Szigetcsúcs
A Kvassay híd és az 1951-ben mellé épített gyorsvasúti híd, amit ma a H7-es (Csepeli) HÉV használ
A Kvassay híd és az 1951-ben mellé épített gyorsvasúti híd, amit ma a H7-es (Csepeli) HÉV használ
Közigazgatás
Település Budapest XXI. kerülete
Kerület Budapest XXI. kerülete
Városhoz csatolás 1930[1]
Korábbi rangja Csepel város külterülete
Népesség
Teljes népesség90 fő (2001)[2] +/-
Elhelyezkedése
Csepel-Szigetcsúcs (Budapest)
Csepel-Szigetcsúcs
Csepel-Szigetcsúcs
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 27′ 07″, k. h. 19° 04′ 14″Koordináták: é. sz. 47° 27′ 07″, k. h. 19° 04′ 14″

Csepel-Szigetcsúcs (2012 végéig Szigetcsúcs) Budapest egyik városrésze a Csepel-szigeten, a XXI. kerületben.

A Csepel-sziget északi bejárata, Weiss Manfréd emléktábla

Fekvése[szerkesztés]

A Csepel-sziget legészakibb részén fekszik, a neve is ebből ered.

Határai a Ráckevei-Duna a Kvassay hídtól, Bolgárkertész ("Francia") öböl és meghosszabbított vonala, Weiss Manfréd út, Petróleum utca és a Duna folyam a Kvassay hídig.

Története[szerkesztés]

Nagyrészt beépítetlen terület.

A térség egyik legjelentősebb logisztikai létesítménye az 1914-1927 között felépült Szabadkikötő.[3] 1928. július 13-án „Budapesti Vámmentes Kikötő” elnevezéssel állami vállalattá nyilvánította a minisztertanács[4], majd 1928. október 20-án avatták fel.[5] 2005-ig Csepeli MAHART Szabadkikötő néven működött.[6] Azóta hivatalosan Budapest Szabadkikötő Logisztikai Zrt. (rövidítve: BSZL) a neve.[7] Összesen 18 hajóállás kapacitással rendelkezik, két kereskedelmi - alsó az 1-es, a felső az 1937-től üzemelő 2-es számú - és egy petróleum öbölből áll. (Utóbbi medencében a kőolajszállítmányokat fejtik át a MOL és az OMV tartályaiba, továbbá itt vételezhetnek üzemanyagot a hajók.) A kikötő legnagyobb épülete az 1928-ban felhúzott 13 emeletes Gabonatárház, a legnagyobb forgalmat pedig jellemzően az 1972-ben átadott konténerterminál és a vashulladék részleg bonyolítja. A harmadik, legészakibb öblöt 1990-1992 között ásták ki és 2009-2016 között töltötték fel. A helyén raktárak épültek.[8] A ráckevei ágon a Szabótelep és Gubacsi híd fölött elhelyezkedő Bolgárkertész ("Francia") öböl eredetileg ipari kikötőnek épült, de már évtizedek óta nem használják. Fölötte az 1970-es években épültek a Szállító utca telephelyei.

A csepeli állami kikötő területét már 1930-ban – a XVIII. törvénycikkel meghatározva[1]Ferencvároshoz csatolták. Ugyan Csepel egésze is már ekkortól szerepet kapott Budapest közigazgatásának különböző változtatási terveiben, azonban az egész, addig megyei város csak 1949 decemberében, a Budapest közigazgatási határainak kiterjesztéséről szóló XXVI. törvénycikkel – mikor is a IX. kerület elvesztette a Csepel-sziget északi csúcsát – vált végül az akkori Nagy-Budapest részévé önállóan, Budapest XXI. kerületeként.[9][10][11]

A Kádár-korszak nevezetes monopolhelyzetű személygépkocsi-értékesítő cége, a Merkur Autókereskedelmi Vállalat a fővárosban két csepeli átvevő telephelyen működött: a nagyobb az 1962-ben megnyílt Áfor út 4-ben (a mai Petróleum utca), majd az 1972-től a kisebb alapterületű pedig a Védgát utca 5-7 szám alatt. A Merkur a rendszerváltást követően, 1993-ban szűnt meg.[12][13]

Itt épült meg 2009-ben a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep, az „ÉlőDuna projekt” legnagyobb volumenű beruházása.[14] Ennek keretében 2008-ban a Szabadkikötő út keleti oldalán is, mintegy 3800 négyzetméternyi területen végezhetett régészeti kutatásokat – a szigeten 2004 óta tartó ásatásokon felül – a Budapesti Történeti Múzeum Ős-, és Népvándorlás kori Osztálya, ahol majd száz objektum került elő.[15]

A Csepel-sziget északi részén található, a HÉV vonala és a Duna főága között elterülő 29 hektáros területen, mintegy 70 000 m²-en. A Fővárosi Vízművek által üzemeltetett komplex biológiai műtárgy lehetővé teszi, hogy a Budapesten keletkező szennyvizek mintegy 95%-ban biológiailag tisztítva kerüljenek vissza a Dunába.[16]

Szigetcsúcsot 2012 decemberében a Fővárosi Közgyűlés Csepel-Szigetcsúcs névre keresztelte át.[17]

Közlekedés[szerkesztés]

A H7-es HÉV nevet viselő Csepeli gyorsvasút 1951-ben indult meg. A logisztikai központ kapuja előtt a töltésen kialakított Szabadkikötő megállóhely kínál gyors kapcsolatot a Boráros térrel, valamint Csepel-Belvárosával. (Alatta halad el a Szabadkikötő és a Csepel-Gyártelep felől a Gubacsi hídon át a Soroksári út rendezőpályaudvar irányába a csepeli vontatóvágány.) 1975 óta tárja fel a Szigetcsúcs iparvidékét a 179-es busz. Az 1980-as évek eleje óta betér a Szállító utcába is. 2018 óta Csepel központja felé a Wein János út és a Szikratávíró utcát át közlekedik. A Közvágóhíd felé pedig a sziget főútvonalának számító Weiss Manfréd úton át közlekedik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b 1930. évi XVIII. törvénycikk Budapest székesfőváros közigazgatásáról Archiválva 2008. február 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, 1000ev.hu (hozzáférés: 2015. augusztus 24.)
  2. a KSH 2001-es népszámlálási adatai
  3. Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005) Vadas Ferenc: Duna-szabályozás és rakpartépítés Budapesten - Hungaricana online archívum
  4. Bolla Dezső: Hetvenöt éves a Budapesti Nemzeti Szabadkikötő Archiválva 2015. szeptember 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, Levéltár könyvsorozata 12. Forrás: Honismeret, 2004. 1. szám; csepel-sziget.hu - 2007. február 2.
  5. Kovácsy Tibor
  6. Budapest Szabadkikötő Logisztikai Zrt. Archiválva 2013. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, westbay.hu (hozzáférés: 2015. augusztus 24.)
  7. Szalkai Gábor, Gutpintér Tamás - A Szabadkikötő titkai (Földgömb magazin, 2013.03.01.)
  8. Bárány Tibor - Volt öböl - nincs öböl... (XXI. kerületi Hírhatár, 2019.11.14.)
  9. Gergely Gábor
  10. György Péter
  11. Balázs Péter
  12. Póla Gergely - Feléledt a Merkur-telep (origo.hu, 2010.08.13.)
  13. Burány Judit - Cipőt a cipőboltból / Merkur történet (Totalcar, 2014.08.10.)
  14. Finisben a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep kivitelezése - Helyszínbejárás a Víz Világnapja alkalmából[halott link], épülettár.hu, 2009. április 10.
  15. Endrődi Anna – Horváth M. Attila: Korabronzkori lelőhely feltárása a Csepel–sziget északi csúcsán, Budapesti Történeti Múzeum Ős-, és Népvándorlás kori Osztály - 2008. október
  16. Csepeli Központi Szennyvíztisztító telep Archiválva 2009. július 10-i dátummal a Wayback Machine-ben, BME vízi közmű és környezetmérnöki tanszék honlapja (hozzáférés: 2013. január 27.)
  17. 94/2012. (XII. 27.) Fővárosi Közgyűlési rendelet, Budapest, 2012. december 12.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]