Csalog József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Csalog József
Születési név Csalogovits József
Született 1908. március 13.
Pancsova
Elhunyt 1978. május 6. (70 évesen)
Budapest
Foglalkozása régész,
néprajzkutató,
múzeumigazgató

Csalog József, 1937-ig Csalogovits József (Pancsova, 1908. március 13.Budapest, 1978. május 6.) régész, etnográfus, múzeumigazgató. Fia, Csalog Zsolt író, szociológus, etnográfus.

Tanulmányai[szerkesztés]

Nagybecskereki és temesvári tanulmányok után a pécsi Erzsébet Tudományegyetem történelem-földrajz szakos hallgatója, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett archeológiából, földrajzból és az ókori népek történetéből (1930). Már mint egyetemi hallgató önkéntes gyakornokként dolgozott a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályán, s számos hazai és külföldi ásatáson többek között a Gebhard Bersu által vezetett goldbergi ásatáson vett részt.

Munkahelyei[szerkesztés]

A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályának gyakornoka (19281930), Szekszárdon rendezte a megyei múzeum anyagát, és megszervezte a kiállítást (19321934), a szekszárdi múzeum igazgatója (19341945), közben a berlini Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként a Museum für Vor und Frühgeschichte vendégkutatója (19311932), majd Görögországban a Haviseion-alap ösztöndíjával régészeti kutatásokban vett részt (19251936). A pécsi múzeum munkatársa (19461948), a keszthelyi Helikon Múzeum vezetője (19491951), a jászberényi múzeum (19511954), a szentesi Koszta József Múzeum igazgatója (19541964), nyugdíjas munkatársa (19641978). Ősrégészettel foglalkozó, új elméletet dolgozott ki a magyarországi újkőkor időrendjéről. Nemzetközileg is jelentős a tevékenysége a magyarországi neolitikum és rézkor kutatása terén. A szekszárdi múzeum vezetőjeként középkori ásatásokat is folytatott (1936, Ete), és behatóan vizsgálta a Sárköz népművészetét. Írásaiban bemutatta a sárközi kultúra és élet jellegzetességeit: az építkezést, a halászatot, a temetkezési szokásokat, de foglalkozott a mohácsi busójárással is. Vezette az Európa-hírű szegvár-tűzkövesi őskori település feltárását (1956-tól). Írásai elsősorban az Archaeológiai Értesítő (1930-tól), a Néprajzi Értesítő (1925-től), az Ethnographia (1936-tól), az Acta Archaeologica (1958-tól) c. lapokban jelentek meg.

Fő munkái[szerkesztés]

  • Földrajzi tényezők hatása Mo. neolitikus kultúráinak kialakulására és elterjedésére. (Archeológiai Értesítő 1930. 28-52.)
  • Népi építkezés emlékei a tolnamegyei Sárközben. (Néprajzi Értesítő 1935. 1-10.)
  • Tolna vármegye múzeumának újabb szerzeménye. I. Újabbkőkori leletek Tolna vármegyéből. (Budapest, 1936)
  • Tolnavármegye Múzeumának második ásatása a török hódoltság alatt elpusztult Ete község helyén. (Népr. Ért. 1937. 321-333)
  • Talpas sövényházak a Tolna megyei Duna szakaszon. (Néprajzi Értesítő 1939 35-41)
  • A Tolna megyei Sárköz népi halászata. (Néprajzi Értesítő 1940. 233-249.)
  • Alisca-Ad latus (Archeológiai Értesítő 1941. 103-105.)
  • Das Wohnhaus "E" von Szegvár-Tűzköves und seine Funde. (Acta Archaeologica 1958. 95-114.)
  • Tűzfúró és fúró az őskorban ( Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1963. 3-19.)
  • A legújabb kökénydombi fonatlenyomat tanulságai. (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1964. 17-43.)
  • Az újkőkorszak embere. (A magyar régészet regénye. Szerk.:Szombathy Viktor. Bp., 1968. 40-68.)

Felhasznált Irodalom[szerkesztés]