Csakra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A csakra (szanszkrit: चक्रम्) az ind filozófia ezoterikus hagyományai szerint az emberi testben elhelyezkedő pszichikai energia központi magja, amely úgy a hindu tantrizmus, mint a tantrikus buddhizmus alapvető fogalma. Neve a szanszkrit „kerék” szóból származik, de a buddhista jóga forgatagnak, vagy örvénylésnek is fordítja.

A sok ezer esztendős hindu bölcselet alapján az ember lényegesen több, mint kézzelfogható hús-vér testrészek halmaza. Rendelkezik más, szemmel nem látható, kézzel nem tapintható szervekkel is, amelyek szinte fontosabbak a fizikai testnél. Ilyen belső, láthatatlan energiaközpontok a csakrák is, amelyek a gerincoszlop mentén helyezkednek el, a gerinc tövétől a fejtetőig.

Az ősi hindu iratok alapján hét fő csakra létezik, amiket az életerőt (prána) szállító vezeték, csatorna, a szusumna, vagy másképp nádi [1] kapcsol össze. A csakrákon átáramló életerő szabályozza a test összes életfunkcióját.

1899-es kiadású nyugat-indiai nyelven (bradzs bhasza) írt jóga kézikönyv a csakrák feltüntetésével

A csakrák elhelyezkedése:

Chakra01.png
Múládhára„gyökértámasz”, a gerinc tövénél található. Szimbóluma a négyszirmú vörös lótusz.


Chakra02.png
Szvádisthána – vagy „saját hely” a nemi szerveknél. Szimbóluma a hatszirmú fehér lótusz, belsejében a növekvő holddal.


Chakra03.png
Manipura – vagy „ékkőváros”, a köldöknél. Szimbóluma a tízszirmú sárga lótusz, belsejében az egyik hegyére állított háromszöggel.


Chakra04.png
Anáhata „meg nem ütött” a szív tájékán. Jelképe a tizenkét szirmú zöld virág, belsejében két egymást metsző háromszöggel (hexagram), ami a férfi és nő egyesülését jelképezi.


Chakra05.png
Visuddha, – vagy „tiszta” a toroknál. Szimbóluma a tizenhat szirmú kék vagy türkiz lótusz, belsejében ezüst félhold fehér körben.


Chakra06.png
Ádnya – azaz „parancs” a szemöldökök közötti területen. Itt két kisebb csakra is található, a szóma és a manasz. Szimbóluma a lila, indigókék vagy kék színű kétszirmú lótusz.


Chakra07.png
A fej fölött a lótuszcsakra található (szahaszrára padma vagy a tantrikus buddhista tanokban usnísa kamala, „ezerszirmú lótusz”) az „üdvösség hona” ám ez nem szokványos csakra, különös jelentősége van, mivel úgy tartják, tiszta tudatállapot, amelynek nincs se célja se tárgya. A kundalini ébredése során, amikor a női energia, a sakti egyesül a férfi energiájával, ezen a ponton átghaladva jön létre a szamádhi, vagyis a magasabb szellemi állapotban megvalósuló extázis, ami elősegíti a végső megszabadulás (nirvána) elérését. Ezt a csakrát egyes rendszerek különleges szerepe miatt nem sorolják a szokványos csakrák közé. Szimbóluma az „ezerszirmú lótusz”.

A tantra ősi tudománya szerint a csakrák képezik a színteret, amelyen a felsőbbrendű tudat és az ösztönök összecsapása lejátszódik. Aki megérti és tudatosan képes felhasználni a csakrákban rejlő energiákat, az lépésről lépésre elérheti a megvilágosodás állapotát, a felsőbbrendű tudatosságot, a tökéletes boldogságot. [2]

A Kundalini jóga célja az emberi testben lakozó Kundalini energia felébresztése

A legalsó csigolyában a kundaliní egy háromszögletű csakrában nyugszik, és a jóga koncentrációs gyakorlataival csakráról csakrára felhozza, míg eléri a szahaszrárát. Minden csakrába való érkezése újabb és újabb öntudati állapotot idéz elő a jóginál. Tisztánlátás, mások gondolataiban való olvasni tudás, magasabb rendű víziók, múlt-jelen-jövőbe látás és más okkult képességek (ún. sziddhik) birtokába jut aszerint, hogy melyik csakra válik aktívvá benne, míg eléri a teljes megvilágosulás állapotát: Visnu vagy Siva és Saktija egyesülését. Visnu/Siva szimbolizálja a tudatot, a Sakti pedig az aktiváló erőt és energiát. Ez a legmagasabb, felsőbbrendű én, az Istenbe olvadás öntudati fokozata, az emberi és isteni tudat egyesülése. Ezt a beteljesülést a jógik szamádhinak nevezik, ami a rádzsa jóga útjának a végcélja. A megvilágosodás állapota nemcsak szellemi, de fiziológiai tény is, a csakrák tudatosítása, látens állapotukból való felébresztése egyben a jóga gyakorlatok célja. [3]

A tantrikus buddhizmusban (vadzsrajána) - amely ma már főleg a tibeti buddhizmusban él tovább - a csakrák döntő szerepet játszanak a tantrikus gyakorlatok befejező szakaszában, ahol a gyakorlatot végzők kísérletet tesznek a test központi csatornáján keresztül megtapasztalni a tiszta fényt, a boldogságot és az ürességet, amellyel majd elérik a buddhaságot.

A csakrák és a kundalini-jóga kapcsolata[szerkesztés]

A jóga igazi célja művelői szerint az, hogy speciális légzőgyakorlattal az emberi testen belül, a solar plexusban (napfonat csakra) ciklikusan termelődő folyadékot felemeljék a bolygóidegen keresztül az agy harmadik kamrájába, ahol az aktiválja a tobozmirigyet és az agyalapi mirigyet, amelyek hormonokat termelnek, melyek a véráramba kerülnek.

A kundalini-jógát a tudat és éberség jógájának is nevezik, a spirituálisabb jógafajták közé tartozik. A gyakorlatok túlmutatnak a fizikai test átmozgatásán. A kundalíni-jóga ezt főleg az intenzív légzéstechnikákkal éri el, melyek finom tudatállapot-változást idéznek elő. A meditáció és a mantrázás lényeges elem az erőteljes gyakorlás lezárásához. A jógik szerint a kezdő kundalíni kriják mindenki számára hasznosak és elvégezhetők. A haladóbb kriják azonban azok számára lehet vonzó, akik szeretik mind a testi, mind a mentális, szellemi kihívásokat.

A gyakorlói szerint a kundalíni-jóga annak a tudománya, művészete, technológiája, hogy a puszta túlélésen és fajfenntartáson túl hogyan férhetünk hozzá és használhatjuk azt a velünk született kreatív erőt és energiát, mely segítségével életünket illető tudatosságunkat, átérzésünket és megértésünket fokozhatjuk. Ez az erő, melyet saktinak is neveznek, gerincünk alsó részében szunnyad, és képzelt kígyóként összetekeredve vár felébresztésre, hogy utána az egyetemes életenergiával (prána) egyesülve olyan erővel ruházza fel a gyakorlót, mely nagy kincsnek számít gyakorlói számára.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Több mint 70 ezer nádi létezik, de például a Siva Szanhita irodalma 350 ezerre teszi a csatornák számát.
  2. Haris Dzsohari: Csakrák, 1993
  3. Selva Raja Yesudian: Sport és jóga

Források[szerkesztés]

  • szerk.: Görföl Tibor, Máté Tóth András: Világvallások – Akadémiai lexikon. Budapest: Akadémiai, 196. o (2009). ISBN 978-963-05-8708-2 
  • James G. Lochtefeld, Ph.D: The Illustrated Encyclopedia of Hinduism. New York: The Rosen Publishing Group, Inc. 2002. ISBN 0823922871