Csajandai gázmező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A csajandai gázmező (oroszul: Чаяндинское газовое месторождение [Csajangyinszkoje gazovoje mesztorozsgyenyije]) az 1980-as években felfedezett hatalmas szénhidrogénmező Oroszországban, Kelet-Szibériában, Jakutföld délnyugati részén. Kiaknázása a 2007-ben elfogadott oroszországi ún. keleti gázprogram (Vosztocsnaja gazovaja programma) része. A gáztermelést várhatóan 2019 végén kezdik meg.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Léna és a Viljuj közötti területen, Lenszk kikötővárostól kb. 150 km-re nyugatra található. Közigazgatásilag Jakutföld Lenszki járásához és kisebb részben a Mirniji járáshoz tartozik. Kb. 50 km széles és észak-déli irányban 150 km hosszú területet foglal magába. Északi határa Mirnijtől kb. 250 km-re délnyugatra húzódik.[1]

A gázmezőt a Csajanda folyóról, a Nyuja bal oldali mellékfolyójáról nevezték el (oroszul: Чайанда vagy Чаянда, hossza 146 km).[2]

Készletei, hasznosítása[szerkesztés]

A 2018 elején rendelkezésre állt adatok szerint a gázmező 1,2 trillió m³ kitermelhető földgázt (metántartalma 86%), 43,9 millió tonna kőolajat, 17,6 millió tonna gázkondenzátot, valamint nagy mennyiségű héliumot tartalmaz. A gáztartalmú rétegek 1500-1900 m mélyen húzódnak. A termelés teljes kapacitását a negyedik évben érik el, összesen 335 gázkúttal. Akkortól húsz éven át a gázmezőn évi 25 milliárd m³ gáz, 3,27 millió tonna olaj és 0,4 millió tonna gázkondenzát felszínre hozását tervezik.[3]

Itt épül ki a jakutföldi földgáztermelés központi bázisa. A földgázt a Szibéria Ereje (Szila Szibiri) elnevezésű távolsági csővezetéken továbbítják felhasználásra az orosz Távol-Keletre, és onnan legnagyobb részét Kínába. A kitermelés a csővezeték üzembehelyezésével egyidőben, 2019 végén kezdődik.

Története[szerkesztés]

Eredetileg úgy tervezték, hogy a kitermelési engedély megszerzését versenyeztetéshez kötik. Az aukciót előbb 2005-re, majd 2006 második felére tűzték ki. A Gazprom vezére azonban közbenjárt Mihail Fradkov akkori kormányfőnél, és végül a koncessziót 2008. április 16-án az óriás gázipari cég versenyeztetés nélkül, nagy összegű kompenzációt fizetve kapta meg. A geológiai, geodéziai feltárás elvégzése és a gázmező műszaki terveinek jóváhagyása után, 2015-ben kezdték meg a kísérleti kutatófúrások lemélyítését.

Ezen a vidéken a föld akár 170–180 m mélységig állandóan fagyott állapotban van. A permafroszt körülményei között a fúráshoz különleges sós oldatot használnak.[4] 2019 elejéig 143 termelő gázkút fúrását végezték el. Előzőleg és közben is nagy erőkkel folyt az ipari központoktól távol eső, tajgával borított terület előkészítése, az utak, az infrastruktúra és a munkavégzés elemi feltételeinek megteremtése. A munkásoknak konténervárosokat létesítettek a kitermelés helyszínein. A transzszibériai vasútvonalon fekvő kikötővárosba, Uszty-Kutba érkezett felszerelést, nehézgépeket, darukat, stb. télen a keményre fagyott földön kialakított, kb. 800 km hosszú úton teherkocsikkal szállították a helyszínre; nyáron a Lénán uszályok vitték Lenszk kikötőig és onnan tehergépkocsikkal tovább a mocsaras tajgába vágott 150 km-es úton. A vezetékekhez szükséges csöveket szintén hajón szállították.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Чаянда на пороге добычи (Amurszkaja Pravda, 2015-09-04. Hozzáférés: 2019-06-23)
  2. Csajanda (orosz nyelven). Oroszország Állami Vízregisztere
  3. "Сила Сибири" и другие места силы "Газпрома" (Interjú V. A. Markelovval, a Gazprom igazgatóságának elnökhelyettesével. Vestifinance.ru, 2018-04-28. Hozzáférés: 2019-06-20)
  4. Чаянда на пороге добычи (Amurszkaja Pravda, 2015-09-04)

Források[szerkesztés]