Római katolikus templom (Csíkszenttamás)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Csíkszenttamási római katolikus templom szócikkből átirányítva)
Római katolikus templom
Vallásrómai katolikus egyház
EgyházmegyeGyulafehérvári főegyházmegye
VédőszentSzent Tamás
Építési adatok
Építése1778
Stílusbarokk építészet
TelepülésHargita megye
Elhelyezkedése
Római katolikus templom (Románia)
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 33′ 18″, k. h. 25° 46′ 26″Koordináták: é. sz. 46° 33′ 18″, k. h. 25° 46′ 26″
Térkép
SablonWikidataSegítség

A csíkszenttamási római katolikus templomot Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemléképületként tartják nyilván.[forrás?]

Története[szerkesztés]

Csíkszenttamás egyházközséget először 1333-ban említették a pápai tizedjegyzékben Sancto Thoma néven. 1441-ben Zenth Tamás, 1549-ben Szent Tamás néven szerepelt. Az 1534-es regestrumba 34 kapuval jegyezték be. 1699-ben Szenttamás, 1741-ben Csik Szent Tamás néven említették a korabeli dokumentumok.

A községnek 1333-ban már plébániatemploma volt. A középkori templomnak ma már csak a megcsonkított tornya maradt.

1592-től a falunak Csíkszentdomokossal közös papja volt, mivel a csíkszenttamási régi templom használhatatlanná vált.

A 18. század elején az Abaffy család kápolnájában végezték a szentmiséket. A Sarlós Boldogasszony tiszteletére felszentelt kápolna a plébánia kertjében állt.

1725-ben a templom már romokban hevert. 1748-tól hozzáfogtak az új templom építéséhez, amely a régi templom anyagának felhasználásával 1776-1778 között készült el.

A csonkatorony[szerkesztés]

Csíkszenttamás egyik jellegzetes építészeti emléke a csonkatorony, amely a falutól 1 km-re északnyugatra, 767 méter magasságban áll. A 11 méter magas toronynak a nyugati fala maradt meg épen, a déli falnak csak egyrésze látható. Legfelül a két nagy csúcsíves ablaknyílása ép, a másik kettő csak részleteiben maradt meg.

A torony falai egyméter vastagságúak, szálas terméskőből készültek. A toronyromon jól látható a középkori falazat építési módja, amelynek külső és belső részét gondosan összeillesztett természetes kövekből, vastag mészhabarccsal bevonva készítették. Az ablakok és ajtók boltívei nagyobbrészt téglából, vagy lapos kiválogatott kövekből épültek. A toronyrom oldalai kívülről 4,75 méter szélesek. A középkori templom egyhajós volt, apsisát polygon záródásúra készítették.

A középkori templom leírása[szerkesztés]

Az egykori templom alakja alapján a csíki gótikus templomok sorába illeszthető és a székely gótika részét képezi. Az egyhajós templomnak sima famennyezete volt, apsisa polygon záródású, támasztópilléreinek nyomaiból ítélve boltozott volt.

A templom egész belső hossza 18 méter lehetett, ugyanakkor a sekrestye nyomai is kivehetők. A középkori templom várfallal volt körülvéve, a templom udvara temetőül szolgált. Köpeczi Sebestyén József szerint a templom építésének kora az alap arányaiból és a torony stílusából következtetve, a 15. század második felére tehető.

A mai római katolikus templom leírása[szerkesztés]

A régi templom anyagából 1778-ban felépítették a barokk stílusú templomot. Az új templomba helyezték el a középkori templomból megmaradt 15. századi fali szentségtartó fülkét. Ugyancsak átmentették a 15. század derekán készült „fejedelmien szép Madonnát” is. A Csíkszenttamási Madonna néven ismert alkotás ugyanazon műhelyben készült mint a csíksomlyói kegyszobor. A Madonna szobor jelenleg az északi bejárattal szemben lévő kápolna 17. századi oltárának fülkéjében van elhelyezve.

A templom homlokzatán Szent István és Szent László szobrai láthatók. A barokk templom harangja a „Hunyadi-harang” a 15. században készült. A Csonka toronyból megmaradt harangon, amelyet „Mátyás-harang” néven is említenek az alábbi felirata olvasható: „Anno Domini MCCCCXXXXV Jar”.

Források[szerkesztés]

  • Keöpeczi Sebestyén József: A középkori, nyugati műveltség legkeletibb határai. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929.
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Békéscsaba, 1982.
  • Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-Székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994.
  • Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
  • Váradi Péter Pál: Erdély, Székelyföld, Közép- és Felcsík. Veszprém, 1996.
  • Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.
  • Sepsiszéki Nagy Balázs: Székelyföld falvai a XX. század végén. Budapest, 2000.

Külső hivatkozások[szerkesztés]