Csíkos pajzsospoloska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csíkos pajzsospoloska
Becho Bastavales Galicia 5.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Poloskák (Heteroptera)
Alrendág: Címerespoloska-alkatúak (Pentatomorpha)
Család: Címeres poloskák (Pentatomidae)
Nem: Graphosoma
Faj: G. lineatum
Tudományos név
Graphosoma lineatum
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csíkos pajzsospoloska témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkos pajzsospoloska témájú médiaállományokat és Csíkos pajzsospoloska témájú kategóriát.

Graphosoma lineatum MHNT Nymph.jpg

A csíkos pajzsospoloska (Graphosoma lineatum) a rovarok (Insecta) osztályának a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, a poloskák (Heteroptera) alrendjébe, ezen belül a címerespoloska-alkatúak (Pentatomomorpha) alrendágába és a címeres poloskák (Pentatomidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A csíkos pajzsospoloska előfordulásai területe Közép-Európa déli része. Angliában, Skandináviában és Finnországban hiányzik. Közép-Európában nem mindenütt, Magyarországon azonban gyakori. Dél-Európában helyenként tömegesen előfordul.

Megjelenése[szerkesztés]

A csíkos pajzsospoloska 1 centiméter hosszú, teste vörös-fekete csíkozású. Mérgező!

Életmódja[szerkesztés]

A csíkos pajzsospoloska napsütötte, meleg helyek, rétek, déli lejtők és rézsűk lakója. Leginkább az ernyősvirágzatú növényeken, például murokon, erdei turbolyán él. A növények nedveit szívogatja, alkalomadtán ragadozó életmódot folytat.

Szaporodása[szerkesztés]

A párosodásra szigorúan rituális módon lezajló előjáték után kerül sor. Ezt követően a partnerek elválnak egymástól, és a nőstény petéit kis csoportokban növények levelének felszínére rakja. A lárvákat kikelésük után egy ideig anyjuk őrzi. Már a fiatal állatok is szüleikéhez hasonló álcázó mintázatot viselnek, szárnyaik azonban még kis csonkok csupán. Ivarérettségüket az 5. vedlés után érik el.

Forrás[szerkesztés]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.