Csépai Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csépai Károly
Született1888. február 7.[1]
Szolnok
Elhunyt1972. november 29. (84 évesen)[2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1911, orvostudomány)
Halál okatüdőgyulladás
SírhelyeFarkasréti temető (DD-10. fülke)[3][4]
SablonWikidataSegítség

Csépai Károly (Szolnok, 1888. február 7.Budapest, 1972. november 29.) belgyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952).

Pályafutása[szerkesztés]

Szülei dr. Csépai Lajos és Erber Leona.[5] 1911-ben szerezte meg oklevelét a Budapesti Tudományegyetemen, ezután 1930-ig az intézmény belgyógyászati klinikáján dolgozott, ahol előbb gyakornok, majd tanársegéd, végül pedig adjunktus volt. 1930-ban kapta meg magántanári képesítését a jód és röntgen kombinatív kezelésnek alkalmazása pajzsmirigy-megbetegedésekben tárgykörből. Ugyanettől az évtől az Országos Társadalombiztosító Intézetnél (OTI) mint orvosigazgató dolgozott. 1934-ben létrehozott egy ólomvizsgáló állomást az OTI keretében, valamint új osztályt indított az akkoriban épülő Magdolna Kórházban (mai Országos Traumatológiai Intézet) a foglalkozási betegségek és a mérgezések kezelésére. 1940-ben az ólomvizsgáló állomást továbbfejlesztette foglalkozási betegségek állomásává. 1946-ban elnyerte a címzetes egyetemi rendkívüli tanári titulust. 1945 és 1948 között az OTI-nál volt orvosfőigazgató, majd 1948-tól egészen 1962-ben történt nyugdíjba vonulásáig vezette az Uzsoki Utcai Kórház munkaképesség-csökkenést, valamint munkaalkalmasságot megállapító osztályát. Mint nyugdíjas, szaktanácsadója volt a Korányi Frigyes és Sándor (Alsóerdősori) Kórháznak. Halálát tüdőgyulladás okozta.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]