Csáky István (tárnokmester)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csáky István
Csáky István (tárnokmester).jpg
A Magyar Királyság
tárnokmestere
Hivatali idő
1644. március 15. 1662. november 5.
Előd Bánffy Kristóf
Utód Erdődy György

Született 1603[1]
Elhunyt1662 (58-59 évesen)[1]

Szülei Wesselényi Anna
Gyermekei Csáky István

Körösszegi és adorjáni gróf Csáky (VIII.) István (Regeteruszka, 1603. május 3.Szepesi vár, 1662. november 10.) tárnokmester.

Családja[szerkesztés]

Gróf Csáky (VII.) István (1570–1605. szeptember) erdélyi főtábornok és Wesselényi Anna[2] második fia. 22 éves korában, 1625. június végén nőül vette Forgách Zsigmond nádor leányát, Évát (†1639 áprilisa). Megözvegyülve, 1640. június 3-án Perényi György abaúji főispán leányát, Máriát vezette oltár elé, aki azonban már 1641. szeptember 3-án meghalt. Harmadszor 1643. július 19-én nősült, sombereki Erdélyi István özvegyével, Mindszenti Krisztinával lépve házasságra. Három nejétől 9 gyermeke született, kik közül két fia, István és László terjesztette tovább a családot:

  • Anna (1627–1662) klarissza apáca
  • István (*Nagyalmás, 1628, †kisgyermekként)
  • Ferenc (1630–1670)
  • Krisztina (*Szendrő, 1632, †kisgyermekként)
  • Anna (*Szendrő, 1634, †kisgyermekként)
  • István (*Szendrő, 1635. április 15. – 1699. december 7.)
  • Zsuzsanna (*Szendrő, 1638, †kisgyermekként)
  • Éva (†kisgyermekként)
  • László (1641. március 2. – 1697/98)

Élete[szerkesztés]

Atyja halála után özvegy édesanyja felügyelete alatt nevelkedett Sáros várában és Adorjánban (Bihar vármegye). 1614-ben római katolikus hitre tért. 16201623-ban Bécsben tanult, s korában nagy műveltségre tett szert. 1623-tól birtokain gazdálkodott, s családot alapítva az erdélyi Nagyalmás várában telepedett le.

1625 júliusában Bethlen Gábor fejedelem Kolozs vármegye főispánjává nevezte ki. Brandenburgi Katalin legbensőbb hívei közé tartozott, ezért 1630-ban mint trónkeresőt I. Rákóczi György kiüldözte Erdélyből, s birtokait is elkoboztatta. 1633. augusztus 25-én Szendrő várának (Borsod vármegye) kapitányságát és uradalmát szerezte meg a fiscustól, Brandenburgi Katalintól pedig megszerezte a tarcali uradalmat és Tokajt, sőt hamarosan erdélyi jószágait is visszanyerte. 1636-ban grófi rangot nyert. 16361638 között felesége, Forgách Éva jogán kitartó munkával megszerezte a Thurzók kihalása után a kincstárra szállt Szepesi vári uradalmat 123 helységgel[3] együtt, mindössze 85 ezer forint fejében. (Ez az összeg azután a királyi kincstár ügyeskedései révén 1651-ig felment 168 ezer forintra.) A Rákóczi-hadjárat alatt szerzett érdemeiért a király 1647-ben tárnokmesterré nevezte ki. Az 1649. évi pozsonyi országgyűlésen jelen volt és Bécsben is többször megfordult.

Munkái[szerkesztés]

Levelezését (1626–1661.) közli Deák Farkas, Gr. Csáky István életrajza című munkája mellett. A kassai levéltárban őrzött Zöld könyvbe (mely táblája színéről bírja nevét) a családfők a családi élet egyes mozzanatait jegyezték be; az első följegyző anyja, Wesselényi Anna 1603-ban, a második gróf Cs. István volt, kinek bejegyzéseit szintén közli Deák Farkas említett munkájában; a harmadik följegyző ennek fia, István, az országbiró, s így tovább a XVIII. századi családfők. Arcképe rézmetszetben a Widemann-féle gyűjteményben van.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://kaiserhof.geschichte.lmu.de/12076, 2018. június 28.
  2. A Csáky család tagjai a reformáció során a helvét (kálvini) hit követőivé váltak ám a 16. század végén az ő hatására a család gyermekei rekatolizáltak.
  3. Ezek közül a legfontosabbak: Gönc, Káposztafalva, Nagyszalók, Csütörtökhely, Illésfalva, Gölnic, Szomolnok, Remete, Svedlér, Stósz, Szepesmindszent, Zsigra, Baldóc, Millenbach, Izsákfalva, Smizsány, Odorin, Danisóc, Harikóc, Kuriman, Helcmanóc stb.