Ugrás a tartalomhoz

Cryptophyta

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cryptophyta
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Csoport: Cryptista
Főosztály: Cryptophyta
Cavalier-Smith, 1986
Szinonimák

Cryptomonada Cavalier-Smith, 2004

Osztályok és rendek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cryptophyta témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cryptophyta témájú kategóriát.

A Cryptophyta[1] algacsoport,[2] legtöbbjüknek kloroplasztiszuk is van. Édesvízben gyakoriak,[3] de előfordulnak tengerben és brakkvízben is. 10–50 μm-esek és laposak, elöl bemélyedéssel, melynek szélén két kissé eltérő ostor van.

Egyes tagjai mixotrófok lehetnek.[4]

Színtelen tagjai baktériumokkal táplálkoznak, jelenlétük a hőmérséklettel pozitívan korrelál.[3] Virágzásuk a diatómák kezdeti virágzása után nem sokkal történik.[3] Feltehetően a globális felmelegedés hatására a déli féltekén nyáron egyre nagyobb lehet a virágzás.[5] Az Antarktiszi-félszigeten megtalálható a Geminigera cryophila.[5]

Jellemzők

[szerkesztés]
Sematikus rajz. 1. kontraktilis vakuólum, 2. plasztisz, 3. tilakoid, 4. szemfolt, 5. nukleomorf, 6. keményítőszemcse, 7. 70S riboszóma, 8. sejtmag, 9. 80S riboszóma, 10. ostorok, 11. bemélyedés, 12. lipidgömbök, 13. ejektoszómák, 14. mitokondrium, 15. pirenoid, 16. Golgi-készülék, 17. endoplazmatikus retikulum, 18. kloroplasztisz-endoplazmatikusretikulum

A plasztisz nélküli Goniomonadea osztály[6] és a leukoplasztiszokkal rendelkező, korábban Chilomonas paramecium nevű Cryptomonas paramecium kivételével a Cryptophyta 1 vagy 2 kloroplasztisszal rendelkezik, bennük klorofill a és c-vel, fikobiliproteinekkel és más pigmentekkel. Színük változó (barna, vörös vagy kékeszöld). 4 membrán veszi ezeket körül, a középső 2 közt redukált sejtmaggal (nukleomorf). Ez alapján a plasztisz eukarióta szimbiontából származik, mely genetikai tanulmányok alapján vörösmoszat.[7] Azonban a plasztiszok a vörösmoszatokéitól jelentősen eltérnek: csak a tilakoidban van fikobiliprotein, és csak fikoeritrinként vagy fikocianinként. A Rhodomonas esetén ennek kristályszerkezete 1,63 Å pontossággal ismert;[8] és az α-alegység más fikobiliproteinnel nem mutat rokonságot.

Néhány tag, például a Cryptomonas palmelloid állapotokat alkothat, de a körülötte lévő nyálkából kiszabadulva ismét szabadon élő ostorosokká válhat. Néhány Cryptomonas-faj nem mozgó cisztát, rideg falú nyugalmi állapotot is alkothat kedvezőtlen körülmények esetén. Ostorai párhuzamosak, masztigonémái kétrészesek, az endoplazmatikus retikulumban alakulnak ki és a sejtfelszínhez kerülnek. Az ostoron és a sejttesten kis pikkelyek lehetnek. A mitokondrium cristái laposak, a mitózis nyílt, ivaros szaporodása ismert.

Besorolás

[szerkesztés]
Cryptophyta pásztázó elektronmikroszkóp alatt
Cryptophyta fénymikroszkóp alatt

A Cryptophyta-kloroplasztiszok a sárgásmoszatokéival és a Haptophyta csoportéival rokonok, e három csoportot Cavalier-Smith a Chromista csoportban egyesítette. Azonban a közeli rokonságot ultraszerkezeti különbségek cáfolták, vagyis a Chromista 3 fő ága külön szerezte plasztiszait, így a Chromista polifiletikus. Molekuláris bizonyítékok is alátámasztják a Cryptophyta primitív heterotrófiáját és szekunder kloroplasztiszszerzését.[9] A Cryptophyta feltételezett testvértaxonja a Katablepharidaceae, egy szintén ejektoszómákkal rendelkező ostoroscsoport.[10]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Barnes, Richard Stephen Kent. The Invertebrates: A Synthesis. Wiley-Blackwell, 41. o. (2001). ISBN 978-0-632-04761-1 
  2. Khan H, Archibald JM (2008. május 1.). „Lateral transfer of introns in the cryptophyte plastid genome”. Nucleic Acids Res. 36 (9), 3043–3053. o. DOI:10.1093/nar/gkn095. PMID 18397952. PMC 2396441.  
  3. a b c Grujcic V, Nuy JK, Salcher MM, Shabarova T, Kasalicky V, Boenigk J, Jensen M, Simek K (2018. február 20.). „Cryptophyta as major bacterivores in freshwater summer plankton”. ISME J, 1668–1681. o. DOI:10.1038/s41396-018-0057-5. PMID 29463895. PMC 6018765.  
  4. Cryptophyta - the cryptomonads. [2011. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 2.)
  5. a b Hamilton M, Mascioni M, Hehenberger E, Bachy C, Yung C, Vernet M, Worden AZ (2021. december 21.). „Spatiotemporal Variations in Antarctic Protistan Communities Highlight Phytoplankton Diversity and Seasonal Dominance by a Novel Cryptophyte Lineage”. mBio 12 (6), e0297321. o. DOI:10.1128/mBio.02973-21. PMID 34903046. PMC 8669470.  
  6. Nuclear genome sequence of the plastid-lacking cryptomonad Goniomonas avonlea provides insights into the evolution of secondary plastids
  7. Douglas, S. (2002). „The highly reduced genome of an enslaved algal nucleus”. Nature 410 (6832), 1091–1096. o. DOI:10.1038/35074092. PMID 11323671.  
  8. Wilk, K. (1999). „Evolution of a light-harvesting protein by addition of new subunits and rearrangement of conserved elements: Crystal structure of a cryptophyte phycoerythrin at 1.63Å resolution”. PNAS 96 (16), 8901–8906. o. DOI:10.1073/pnas.96.16.8901. PMID 10430868. PMC 17705.  
  9. Cenci, U. (2018). „Nuclear genome sequence of the plastid-lacking cryptomonad Goniomonas avonlea provides insights into the evolution of secondary plastids”. BMC Biology 16 (1), 137. o. DOI:10.1186/s12915-018-0593-5. PMID 30482201. PMC 6260743.  
  10. Nishimura, Yuki (2020). „Mitochondrial Genomes of Hemiarma marina and Leucocryptos marina Revised the Evolution of Cytochrome c Maturation in Cryptista”. Frontiers in Ecology and Evolution 8. DOI:10.3389/fevo.2020.00140.  

További információk

[szerkesztés]