Cromwell (film)

Cromwell (Cromwell)
1970-es brit–amerikai film
A film utcai plakátja
Rendező	Ken Hughes
Producer	Irving Allen
Műfaj	életrajzi film filmdráma kosztümös film filmeposz történelmi dráma háborús film
Forgatókönyvíró	Geoffrey Unsworth Ken Hughes Ronald Harwood
Főszerepben	Richard Harris Alec Guinness Robert Morley Timothy Dalton
Zene	Frank Cordell
Operatőr	Geoffrey Unsworth
Vágó	Bill Lenny
Jelmeztervező	Vittorio Nino Novarese
Gyártás
Gyártó	Columbia Pictures
Ország	Egyesült Királyság Amerikai Egyesült Államok
Nyelv	angol
Játékidő	141 perc
Költségvetés	9 000 000 £
Forgalmazás
Forgalmazó	Columbia Pictures Netflix
Bemutató	1970. júl. 16. 1970. aug. 14. 1971. július 1972. feb. 17.
Díj(ak)	Oscar-díj a legjobb jelmeztervezésért (1970)
Korhatár	II. kategória (F/2247/J)
További információk
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Cromwell témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A Cromwell egy 1970-ben bemutatott angol történelmi kalandfilm-dráma Ken Hughes rendezésében, Richard Harris, Alec Guinness, Robert Morley és Timothy Dalton főszereplésével. A film forgatókönyvét a rendező maga írta, a forgatást Irving Allen amerikai producer finanszírozta. Az 1640–1650-es évek Angliájában játszódó cselekmény az angol polgárháború lezajlásáról szól, középpontjába Oliver Cromwell személyét helyezve.

Cselekmény

1640-ben Oliver Cromwell angol vidéki földbirtokos, mélyen vallásos puritán, Anglia parlamentjének egykori tagja, családjával együtt az Újvilágba, az észak-amerikai gyarmatokra készül átköltözni. Barátai igyekeznek lebeszélni, de Cromwell elmondja, hogy hazája korrupt és kalandor vezetők kezére került, a király és a főnemesség a köznép kifosztásában, jogtiprásban bűnös. Az Angol Királyságban Cromwell nem lát jövőt gyermekei számára.

I. Károly király uralkodása alatt nő az elégedetlenség. A király engedélyezi a nagybirtokosoknak, hogy a községek legelőit erőszakkal elvegyék, a gazdálkodókat elűzzék, a szembeszegülőket letartóztassák, megbüntessék. Megütközést kelt, hogy a katolikus Henrietta Mária királyné befolyására a király elrendeli római (katolikus) rituálék bevezetését a Church of England templomaiban. Ugyanakkor a király hívő anglikán, és bár megengedi francia feleségének, hogy négy fal között római katolikus rítus szerint imádkozzék, de megtiltja neki, hogy a walesi herceget, a trónörököst is ebben a hitben nevelje.

Károly abszolút hatalmú uralkodó, tizenkét éven át nem hívta össze a Parlamentet. 1640-ben azonban, kedve ellenére mégis összehívni kényszerül a törvényhozó testületet, hogy pénzt (új adókat) szavaztasson meg velük a folyamatban lévő írországi és a küszöbön álló skót háború finanszírozására. Cromwell letesz kiutazási tervéről és Londonba utazik, a Parlament tagjaként. A pénz megszavazásának feltételeként a Parlament a király hatalmának korlátozását, a köznépet ért sérelmek orvoslását kívánja. A Parlament régi ellensége, az írországi háborúból visszatérő Lord Strafford felajánlja, hogy a javaslatot beterjesztő képviselőket felségárulás vádjával letartóztatja. A király megbízza Straffordot az akcióval, de a tervet elárulják, a Parlament árulás vádjával halálra ítéli Straffordot.

Károlyt súlyos lelkifurdalás gyötri, mert saját királyi szavát adta a lordnak, hogy megvédi a megtorlástól. A parlamenti alsóház és az utca feldühödött népének megbékítésére a király mégis aláírja Strafford halálos ítéletét. A lordot a Tower Hill-en lefejezik. Strafford „beáldozása” ellenére a Parlament továbbra is ragaszkodik a király hatalmának korlátozását célzó reformokhoz, melyek egy alkotmányos monarchiát eredményeznének. Cromwell azt is követeli, hogy a király határozottan lépjen fel a katolikus egyház angliai befolyása ellen. Károly meggyőződése szerint ő Isten kegyelméből uralkodik, senki sem állhat felette. Francia felesége, Henrietta is ösztökéli, hogy ne engedjen. Károly visszautasítja a képviselők követeléseit. Személyesen, katonák élén megy a Parlamentbe, hogy letartóztassa Cromwellt és társait. Cromwell törvényjavaslatot nyújt be, hogy a Parlament tagjai elleni intézkedést minősítsék a nemzet elleni árulásnak. Károly feloszlatja a parlamentet. A képviselők két pártra szakadnak, a királypártiak és a parlament hívei között között rövidesen polgárháború tör ki, ahol mindkét fél „Isten nevében” harcol a főhatalomért.

Az 1642 októberében vívott edgehilli csatában, ahol Cromwell lovassági tisztként harcol, a király csapatai, akiket Pfalzi Rupert herceg, rajnai palotagróf, a király rokona is csatlakozik, szétszórják a Parlament rosszul kiképzett, parasztokból és iparosokból álló seregét. Cromwell saját arisztokrata parancsnokát, Lord Manchestert hibáztatja, és Thomas Fairfax tábornok segítségével saját sereget szervez. A New Model Army katonáit szakszerűen kiképzik, felszerelik, fegyelemre szoktatják és gyakorlatoztatják. Az új hadsereg az 1645-ös nasebyi csatában legyőzi a létszámfölényben álló királyi csapatokat. A Cromwell által vezényelt lovasságnak döntő szerepe van a győzelemben, bár Cromwell egyik fia elesik a harcban. A győzelem nyomán Cromwell sikeresen megzsarolja a Parlamentet: otthagyja a háborút, ha nem őt nevezik ki a teljes parlamenti haderő parancsnokává. 1646-ban a királyt Oxfordban bekerítik. Kedvenc unokaöccsét és harcias segítőjét, Pfalzi Rupert herceget Károly száműzi országából, mert a herceg idő előtt feladta az ostromlott Bristol védelmét, így a királyi sereg utánpótlási kikötő nélkül maradt. A vesztes helyzetbe jutott király megpróbál katolikus országoktól katonai segítséget szerezni. Feleségét és legidősebb fiát, Károly walesi herceget külföldre menekíti. A katolikus egyház azonban azzal a feltétellel ígér segítséget, ha Angliában elnyomják a reformációt és helyreállítják a római katolicizmust.

Károly sorra visszautasítja Cromwell javaslatait a királyi hatalom korlátozásáról. 1648-ban Sir Edward Hyde, Károly bizalmasa elárulja Cromwellnek a király titkos tervét: egy királypárti katolikus hadsereget szervez, erre támaszkodva száll szembe Cromwellel és híveivel, akik a Parlamentet a királyi hatalom fölé akarják helyezni. 1649-ben Cromwell követelésére a Parlament árulásért perbe fogja a királyt. A bírósági tárgyaláson Károly ragaszkodik álláspontjához, hogy hatalma Istentől való, a Parlament nem ítélkezhet fölötte. A bírák véleménye megoszlik. A mérsékeltek óriási összeggel akarják megváltani Károly életét. A bigott puritán Cromwell nyomás alá helyezi a bírákat, kikényszeríti a halálos ítélet aláírását. Károly elbúcsúzik ifjabb gyermekeitől, akik a Parlament kezébe kerültek, és bátran megy a halálba. A Whitehall Palota előtt felállított vérpadon fejét veszik. Kikiáltják a köztársaságot. Az utca népe ujjong, de sem a Parlament tagjai, sem maga Cromwell nem éreznek igazi elégtételt.

Cromwell visszavonul vidéki birtokára, de a hadsereg irányítását továbbra is kezében tartja. 1651-ben radikális képviselők, Henry Ireton vezetésével felajánlják neki a királyi koronát, mert a Parlament államfő nélkül nem képes kormányozni. Cromwell visszautasítja őket, de látva a Parlamentben folyó meddő vitákat, és az elhatalmasodó korrupciót, 1653-ban ugyanúgy jár el, ahogy Károly tette 1640-ben: katonáival betör a Parlamentbe, feloszlatja az intézményt és szétzavarja a képviselőket. Egyedül maradva a kiürített ülésteremben Cromwell földre dobja a parlamenti hatalmat jelképező díszes jogart (ceremonial mace), és elfoglalja a Parlament elnöki székét. A nézők számára programbeszédet tart a protektorátusi államformáról, ahol Isten rendelése szerint mindenki részesülhet a fejlődés áldásaiból. A filmet záró narráció szerint Cromwell öt éven át Lordprotektorként, diktátori hatalommal vezette és nagyhatalommá tette Angliát. Halála (1658) után három évvel visszahívták a kivégzett Károly király fia, II. Károlyt, aki egy teljesen megváltozott, alkotmányos Anglia trónját foglalhatta el.

Főbb szereplők

Szerep	Színész	Magyar hangja (1. szinkron, 1971)	Magyar hangja (2. szinkron, 1981)	Magyar hangja (3. szinkron)
1. Oliver Cromwell	Richard Harris	Avar István	Blaskó Péter	Helyey László
2. I. Károly király	Alec Guinness	Tyll Attila	Velenczey István	Ujréti László
3. Lord Manchester	Robert Morley	Gelley Kornél	Képessy József	Csurka László
4. Henrietta Mária királyné	Dorothy Tutin	Békés Rita	Moór Marianna	Hámori Ildikó
5. John Carter gazdálkodó	Frank Finlay	N/A	Miklósy György	N/A
6. Pfalzi Rupert herceg	Timothy Dalton	Mécs Károly	Téri Sándor	Galambos Péter
7. Lord Strafford tábornok, politikus	Patrick Wymark	Csákányi László	Csákányi László	Versényi László
8. Hugh Peters képviselő	Patrick Magee	Zách János	Bodor Tibor	Izsóf Vilmos
9. Sir Edward Hyde, Károly tanácsadója	Nigel Stock	Szabó Gyula	Kránitz Lajos	Besenczi Árpád
10. Lord Essex	Charles Gray	Gera Zoltán	Szatmári István	Szersén Gyula
11. Henry Ireton tábornok, Cromwell veje	Michael Jayston	Juhász Jácint	Vajek Róbert	Lux Ádám
19. John Pym, képviselő, az Alsóház vezére	Geoffrey Keen	Egri István	Miklósy György	Várkonyi András
30. Sir Thomas Fairfax tábornok, a parlamenti erők főparancsnoka	Douglas Wilmer	Sinkó László	Helyey László	Haás Vander Péter

Gyártás

Eligazító tábla a Shepperton Studios területén

A film legtöbb jelenetét Angliában forgatták. A korabeli londoni Parlament teret (Parliament Square) a Shepperton Studios filmgyárban építették fel. A nyílt mezőn vívott csatákat Spanyolországban forgatták le.

Fogadtatás

Bár a filmet világszerte úgy reklámozták, hogy „tíz évnyi tudományos kutatómunka alapján” készült, a kész filmet súlyos kritikák érték a benne lévő számos történelmi ferdítés és pontatlanság miatt. Ezek elhárítására George MacDonald Fraser skót író és forgatókönyvíró azt írta, hogy a két és fél órába sűrített filmtörténetben elkerülhetetlenül maradnak megkérdőjelezhető részek, de Cromwell tetteinek lényege igaz, és történelmileg helytálló. A jelmezek, a történelmi helyszínek (díszletek) és a karakterek megjelenése, viselkedése korhű, de az események ábrázolásában – más történelmi játékfilmek gyakorlatához hasonlóan – gyakorlati okokból sok egyszerűsítés és fiktív megjelenítés történt. A kritikusok egybehangzóan dicsérték a két főszereplő, Richard Harris (Cromwell) és Alec Guinness (Károly) kiemelkedő színészi játékát. Maga Ken Hughes rendező a filmet a legjobban sikerült saját alkotásaként hirdette.

Elismerések, díjak

A filmet 1971-ben Oscar-, BAFTA-díjra és más nemzetközi díjakra jelölték, de csak a legjobb jelmeztervezésért járó Oscar-díjat nyerte el (Vittorio Nino Novarese jelmeztervező).

Az 1971-es Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon Richard Harris elnyerte a legjobb színész díját. Magát a filmet (Ken Hughes rendezőt) jelölték a legjobb filmnek járó Arany Díjra, de végül nem kapta meg.

További információ

A Wikimédia Commons tartalmaz Cromwell (film) témájú médiaállományokat.

• Cromwell a PORT.hu-n (magyarul)
• Cromwell az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Cromwell az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Cromwell a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Cromwell a Box Office Mojón (angolul)
• Cromwell (francia nyelven). AlloCiné.fr
• Cromwell – Krieg dem König (német nyelven). Filmdienst.de
• Cromwell (1970) (magyar nyelven). TDMB (The MovieWeb abatbázis)
• Cromwell (1970) (magyar nyelven). MAFAB.hu