Costanzo Porta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Costanzo Porta
Costanzo porta, missa ducalis, 1565 ca. (mp 6) 01.jpg
Született 1529[1]
Cremona
Elhunyt

Padova
Foglalkozása zeneszerző
Sírhely Szent Antal-bazilika
A Wikimédia Commons tartalmaz Costanzo Porta témájú médiaállományokat.

Costanzo Porta (Cremona, 1528 vagy 1529Padova, 1601. május 19.) olasz reneszánsz zeneszerző, minorita szerzetes. Komponistaként a velencei iskola képviselője.

Életpályája[szerkesztés]

Korai életéről kevés adat ismert, de valószínűleg a cremonai Porta San Luca kolostorban tanult. 1550 körül Adrian Willaert tanítványa volt, aki ekkor velencei Szent Márk-székesegyház karnagya volt; ott tartózkodása közben ismerkedett meg Claudio Merulóval, aki szintén ott volt hallgató; egész életük során közeli barátok maradtak. 1552-ben Porta karnagy lett az osimói székesegyházban; 1565-ben rövid ideig Páduában töltött be posztot, 1567-ben Ravennában vállalt fontosabb pozíciót, ahol egy teljesen új zenei gyakorlat felvételére hívták fel a székesegyházba. 1575-ben a loretói bazilika karnagya. 1580-ban Milánóba kapott ajánlatot, melyet elutasított, és visszatért Ravennába. Híres tanár lett. 1589-től ismét Padovában élt. A székesegyházban, majd a Szent-Antal-bazilikában működött. Az ottani zenei színvonal csökkenni kezdett, és emellett szembe kellett néznie a rossz egészségi állapotával és a féltékenységgel is. Páduában halt meg, az ottani Szent Antal-bazilikájában temették el.

Stílusa[szerkesztés]

Alkotásai zömmel egyházzenei művek, főként motetták, introitusok, misék. Kiadott legalább nyolc motettakötetet, amelyek közül az egyik elveszett.

Porta zenéje még polifonikusabb, mint Nicolas Gomberté, zenéjében gyakran szigorú kánonokat használt; egy 1580-ból származó 52 motívumú könyvéből egy, hét hangban szereplő motívumnak legalább négy olyan hangja van, amelyek teljes egészében kanonikusan származnak.

Néhány későbbi motívuma sokrétűen alkalmazza a polychoral írást. Noha a század végén Porta nem volt Velencében, ahol ez a stílus híressé vált, éveket töltött hallgatóként Adrian Willaertnél, és ez a befolyás egyértelműen egész életében megmaradt. Valószínűleg ismerte a jelenlegi velencei gyakorlatot, és átvett néhány újítást is.

Porta madrigalsort is írt. Ezek közül sok egyértelműen meghatározott eseményekre volt szánva, például esküvők és nagyszabású társadalmi események a munkáltató családjában; sokkal egyszerűbb stílusban vannak, mint a szent művei, jóllehet összhangban vannak a kortárs gyakorlattal.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. augusztus 29.)

Források[szerkesztés]

  • Brockhaus Riemann zenei lexikon. Szerk. Carl Dahlhaus és Hans Heinrich Eggebrecht. A magyar kiad. szerk. Boronkai Antal. Budapest, 1985. Zeneműkiadó. III. köt. 140. l. ISBN 9633305403
  • Reese, Gustave (1954). Zene a reneszánszban . New York: WW Norton & Co. ISBN 0-393-09530-4.
  • Costanzo Porta = Sir Stanley Sadie (ed.): The New Grove Dictionary of Music and Musicians. London: Macmillan Publishers. 1980. ISBN 1561591742.