Constantin Papfalvi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Constantin Papfalvi
Született1804. május 20.[1]
Papfalva[1]
Elhunyt1892 (87-88 évesen)[1]
Balázsfalva[1]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • politikus
  • görögkatolikus pap
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1848. július 17. – 1849. augusztus 13.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1867. október 5. – 1868. július 20.)
SablonWikidataSegítség

Constantin Papfalvi, Papfalvi Szilárd (magyaros névváltozat), eredetileg Păpuc v. Papuc (Papfalva, 1804Balázsfalva, 1892) román görögkatolikus kanonok, politikus.

Élete[szerkesztés]

Apja kántor volt, családja rokonságban állt Ioan Lemeni püspökkel. A kolozsvári piarista gimnázium elvégzése után Balázsfalván görögkatolikus teológiát tanult, majd pappá szentelése után 1825-ben a szeminárium hittantanárává nevezték ki.

1833-tól vajdahunyadi plébános, 1841-től hátszegi vikárius, egyben 18391842-ben hunyadvidéki esperes volt.

1848 májusában részt vett az első balázsfalvi gyűlésen. A kolozsvári országgyűlésre Hátszeg és Vajdahunyad is megválasztotta képviselőnek, ő az utóbbi mandátumot fogadta el. Az Unió kihirdetése után részt vett a pesti országgyűlésen. 1848. szeptember 19-i felszólalása után magánbeszélgetésen fogadta Kossuth Lajos. Debrecenben ő volt a román képviselők korelnöke. 1849. április 15-én visszautazott Hunyadba.

1851-ben amnesztiát kapott. Egyháza ezután kanonokká nevezte nevezte ki és előbb a balázsfalvi papnevelde igazgatójaként, majd 1859-től az erdélyi görögkatolikus iskolák tanfelügyelőjeként dolgozott.

18671868-ban ismét képviselőséget vállalt, ezúttal a vingárdi kerületet képviselte a pesti országgyűlésben.

Önéletírása kiadatlan.

Források[szerkesztés]

  • Ștefan Pascu – Iosif Pervain (Coord).: George Bariț și contemporanii săi. IV. București, 1978., 1–8. o.
  • Pálmány Béla (szerk.): Az 1848–1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Bp., 2002
  1. a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2022. december 10.)