Constantin Noica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Constantin Noica
Constantin Noica 2.jpg
Élete
Született 1909. július 12.
Vitănești, Románia, Teleorman megye
Elhunyt 1987. december 7. (78 évesen)
Szebenjuharos, Szeben megye
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Constantin Noica témájú médiaállományokat.

Constantin Noica (ejtsd: Konsztántin Nojká), (Vitănești, Románia, Teleorman megye, 1909. július 12. - Szebenjuharos, Szeben megye, 1987. december 7.), román filozófus, író, költő, újságíró.

Életrajza[szerkesztés]

1924 és 1928 között a bukaresti Spiru Haret Líceumban Ion Barbu matematikus költő tanítványa volt. 1931-ben fejezte be tanulmányait a Bukaresti Egyetem Bölcsészkarán Nae Ionescu tanítványaként. 1932 és 1934 között a Criterion elnevezésű művelődési kör tagja volt. Annak ellenére, hogy legközebebbi barátai (Mihail Polihroniade, Haig Acterian, Mircea Eliade) elkötelezték magukat a Vasgárda mellett, Noica, az apolitizmus meggyőződéses híveként, nem lett tagja ennek a szervezetnek. 1933-tól a Bukaresti Egyetem matematika szakos hallgatója volt. 1938-ban a francia állam tanulmányi ösztöndíjasa lett (Emil Ciorannal és Ionesco-val együtt) és Párizsban tartózkodott 1939-ig. 1940-ben a Bukaresti Egyetemen doktorált a Schiță pentru istoria lui „Cum e cu putință ceva nou?” / Skizze für eine geschichtliche Darstellung des Wie ist etwas Neues überhaupt möglich című dolgozatával. 1940 és 1944 között a berlini Román Intézet filozófiai referense volt, s Martin Heidegger és Eduard Spranger filozófiai előadásait hallgatta. 1949 és 1958 között háziőrizetben élt Câmpulung-Muscelen. 1958-ban huszonöt év, szigorított fegyházbüntetésre és az anyagi javainak a teljes elkobzására ítélték a kor hatóságai. A Jilaván eltöltött börtönévek után, 1964-ben helyezték szabadlábra. 1965-től kezdődően a bukaresti Logikai Központban dolgozott. 1975-től haláláig Păltiniș-en élt tanítványai (Gabriel Liiceanu, Andrei Pleșu, Sorin Vieru, Sorin Lavric, Andrei Cornea, Cătălin Ciobă) körében.

Művei[szerkesztés]

  • 1934 - Mathesis sau bucuriile simple
  • 1936 - Concepte deschise în istoria filozofiei la Descartes, Leibniz și Kant
  • 1937 - De caelo
  • 1940 - Schiță pentru istoria lui cum e cu putință ceva nou
  • 1943 - Două introduceri și o trecere spre idealism. Cu traducerea primei introduceri kantiene a Criticei Judecarii
  • 1944 - Pagini despre sufletul românesc
  • 1944 - Jurnal filosofic
  • 1962 - Fenomenologia spiritului de GWF Hegel istorisită de Constantin Noica
  • 1969 - Douăzeci si sapte de trepte ale realului
  • 1969 - Platon: Lysis (cu un eseu despre înțelesul grec al dragostei de oameni si lucruri)
  • 1970 - Rostirea filozofică românească
  • 1973 - Creație și frumos in rostirea românească
  • 1975 - Eminescu sau gânduri despre omul deplin al culturii romanesti
  • 1975 – Despărțirea de Goethe
  • 1978 - Sentimentul românesc al ființei
  • 1978 - Spiritul românesc la cumpătul vremii. Șase maladii ale spiritului contemporan.
  • 1980 - Povestiri despre om, dupa o carte a lui Hegel: Fenomenologia spiritului
  • 1981 - Devenirea întru ființă, vol. I: Incercarea asupra filozofiei traditionale; vol. II: Tratat de ontologie
  • 1984 - Trei introduceri la devenirea întru ființă
  • 1986 - Scrisori despre logica lui Hermes

Könyvészet[szerkesztés]

  • Gabriel Liiceanu, Jurnalul de la Păltiniș, Humanitas, 1996
  • Andrei Cornea, De la Școala din Atena la școala de la Păltiniș, Humanitas, 2004
  • Sorin Lavric, Ontologia lui Noica. O exegeză, Humanitas, 2005
  • Sorin Lavric, Noica și mișcarea legionară, Humanitas, 2007
  • Laura Pamfil, Noica necunoscut. De la uitarea ființei la reamintirea ei, Cluj, Biblioteca „Apostrof” & Casa Cărții de Știință, 2007 [1]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Laszlo Alexandru, "Noica la a doua tinerețe". In : E-Leonardo, Nr.14/2009;
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Constantin Noica témájú médiaállományokat.