Colin Maclaurin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Colin Maclaurin
Colin maclaurin.jpg
Született 1698. február 1.[1]
Skócia
Elhunyt 1746. június 14. (48 évesen)[1][2][3]
Edinburgh
Állampolgársága
Gyermekei John MacLaurin
Foglalkozása
Iskolái Glasgow-i Egyetem
Kitüntetései Royal Society tagja
Sírhely Greyfriars Kirkyard
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Colin Maclaurin témájú médiaállományokat.

Colin Maclaurin (Kilmodan, 1698. február – 1746. június 14.) skót matematikus. Róla nevezték el a Taylor-sorok egy fajtáját, a Maclaurin-sort.

Élete[szerkesztés]

Apja, John Maclaurin, aki Glendaruelben volt lelkipásztor, még Colin kiskorában elhunyt. Édesanyja is meghalt, mielőtt a gyermek betöltötte volna kilencedik életévét, így Colint nagybátyja, Daniel Maclaurin kilfinani lelkipásztor nevelte.

11 éves korában beiratkozott a Glasgow-i egyetemre. Ez nem volt szokatlan abban az időben, de az igen, hogy 14 éves korában sikeresen elvégezte az egyetemet. Ezután még egy ideig Glasgow-ban maradt hittudományt tanulni. 1717-ben, tizenkilenc éves korában matematikaprofesszor lett az aberdeeni egyetemen. Ezzel ő lett a világ legfiatalabb professzora, és ezt a rekordot csak 2008 márciusában múlta felül Alia Sabur.[4] 1719 és 1721 között a szünidőkben Londonba utazott, ahol megismerkedett Sir Isaac Newtonnal, Benjamin Hoadly-val, Samuel Clarke-kal, Martin Folkesszel és más filozófusokkal. A Royal Society tagjává választották.

1722-ben, miután helyettest biztosított az aberdeeni osztálya számára, a kontinensre utazott George Hume nevelőjeként. Lotaringiai utazásuk idején írta meg Demonstration des loix du choc des corps című értekezését,amellyel 1724-ben elnyerte a Francia Természettudományi Akadémia díját. Tanítványának Montpellierben bekövetkezett halála után Maclaurin visszatért Aberdeenbe.

1725-ben Isaac Newton ajánlására James Gregory matematikaprofesszor helyettese, majd utódja lett az Edinburgh-i egyetemen. Newton olyan jó véleménnyel volt Maclaurinról, hogy ő állta a fizetését.

1733-ban feleségül vette Anne Stewartot, Skócia főügyészének a lányát. Hét gyermekük született, akik közül John Maclaurin utóbb Lord Dreghorn lett, és ő volt a Royal Society of Edinburgh egyik alapítója.[5]

1745-be aktív szerepet vállalt a jakobita felkelés(wd) elleni harcban, és ő felügyelte Edinburgh védelmi munkálatait. Amikor a skót hadsereg elfoglalta a várost, Yorkba menekült. Utazása során leesett a lóról, és hideg, az utazással járó fáradtság és izgalom ödéma kialakulásához vezetett. Miután a jakobita hadsereg elhagyta Edinburgh-t, visszatért a városba, de hamarosan meghalt.

Matematikai munkássága[szerkesztés]

Maclaurin a Treatise of Fluxions című művében Taylor-sorokat használt a végtelenszer differenciálható függvények maximumának, minimumának és inflexiós pontjainak jellemzésére. Maclaurin Taylornak tulajdonította a sorokat, noha ezeket már Newton és James Gregory is ismerték, és egyes speciális eseteket már a 14. századi Indiában is ismertek.[6] Ennek ellenére, az olyan Taylor-sort, ahol a hatványsor középpontja 0, Maclaurin-sornak nevezik.(Grabiner 1997).

Maclaurin Eulertől függetlenül, azonos módszerrel dolgozva felfedezte az Euler-Maclaurin képletet, amit a számtani sorozatok hatványösszegének kiszámítására, a Stirling-formula levezetésére,valamint a Newton-Cotes numerikus integrálási képletek levezetésére használt (utóbbinak egy speciális esete a Simpson-módszer).(Grabiner 1997)

Legfontosabb művei[szerkesztés]

  • Geometria Organica1720
  • De Linearum Geometricarum Proprietatibus1720
  • Treatise on Fluxions1742
  • Treatise on Algebra1748 (két évvel a halála után)
  • Account of Newton's Discoveries – befejezetlen maradt és 1750-ben vagy 1748-ban adták ki (a források ellentmondóak)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  3. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. David McNeill. „University appoints world's youngest professor”, The Independent, 2008. május 1. 
  5. BIOGRAPHICAL INDEX OF FORMER FELLOWS OF THE ROYAL SOCIETY OF EDINBURGH 1783 – 2002. The Royal Society of Edinburgh (2006. július 1.). ISBN 0 902 198 84 X 
  6. Neither Newton nor Leibniz – The Pre-History of Calculus and Celestial Mechanics in Medieval Kerala. MAT 314. Canisius College. [2006. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 9.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Colin Maclaurin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]