Clawfinger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Clawfinger
Clawfinger saarbrucken.jpg
Információk
Eredet  Svédország, Stockholm
Alapítva 1989
Aktív évek 19882013
Műfaj Rapcore, industrial metal, nu metal
Kiadó Nuclear Blast, GUN Records, MVG
Tagok
Zak Tell
Jocke Skog
Bård Tortensen
Henka Johansson
André Skaug
Korábbi tagok
Erlend Ottem

A Clawfinger weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Clawfinger témájú médiaállományokat.

A Clawfinger svéd rap metal együttes, amely 1988-ban alakult Stockholmban. Hangzásuk ötvözi a rapcore, az industrial és a nu metal elemeket; dalszövegeik pedig nem kerülik a politikai témákat sem. 1993-ban az antirasszista Nigger című dallal tűntek fel, majd 1994-ben a svéd Grammy-díj-kiosztón két kategóriában is díjat nyertek (Legjobb hard rock zenekar, ill. Legjobb videóklip). Az együttes az 1990-es években az alternatívmetál-színtér egyik legnépszerűbb előadója volt Európában.

Történet[szerkesztés]

Zak Tell énekes és Jocke Skog szintetizátoros Stockholmban, a Rosegrove kórházban dolgoztak ápolóként, amikor megismerkedtek, és 1988 nyarán megalakították a Clawfingert. Nem sokkal később csatlakozott hozzájuk két gitáros, Baard Tortensen és Erlend Ottem, egy Theo nevű helyi csapatból. Koncerteken Henka Johansson dobossal és André Skaug basszusgitárossal bővült a zenekar. A Clawfinger első, háromszámos demója felkeltette az MVG kiadó érdeklődését, és lemezszerződést ajánlottak az együttesnek.

A Clawfinger első albuma 1993-ban jelent meg Deaf Dumb Blind címen. A debütálókorong azonnal nagy médiafigyelmet kapott az egyébként rasszizmusellenes Nigger című dal miatt. A botrány ellenére, vagy éppen ennek köszönhetően, a zenekar gyorsan ismertté vált, és első albumából világszerte több mint 600 000 példányt adtak el. Leginkább azonban Európában robbantak be a köztudatba, turnézhattak az Anthrax és az Alice in Chains előzenekaraként, 1994-ben pedig két svéd Grammy-díjat is nyertek a Legjobb hard rock zenekar és Legjobb videóklip kategóriákban.

A második album, a Use Your Brain, 1995-ben jelent meg. A lemezt zeneileg a korábbinál súlyosabb gitárhangzás határozta meg; a dalszövegek továbbra is társadalomkritikusak voltak. A lemezmegjelenést masszív turnézás követte. Többek között játszottak Dél-Amerikában Ozzy Osbourne, a Megadeth, a Faith No More és Alice Cooper társaságában a Monsters Of Rock fesztiválsorozaton.

1997-ben a GUN Records gondozásában látott napvilágot a Clawfinger névre keresztelt harmadik stúdióalbum. A zenekar stílusa kiszélesedett: a torzított gitárok és szintetizátorfutamok mellett megjelentek a világzene egyes elemei. Ezt a vonalat vitték tovább a négy évvel későbbi, 2001-es A Whole Lot of Nothing albumon. A trendek változásával eddigre a zenekar kissé háttérbe szorult. A 2003-ban megjelent Zeros & Heroes című albumukról a Recipe for Hate dalt a Mátrix című filmhez készített számítógépes játék címadójának választották. Erlend Ottem 2003 őszén elhagyta a zenekart, így koncerteken a billentyűs Jocke Skog időnként másodgitárosként is szerepel.

Három album után a zenekar elhagyta a GUN kiadót és a jóval erősebb Nuclear Blasthoz szerződtek. 2005-ben már itt jelent meg a Hate Yourself With Style című album, amelynek központi témája a zenekaralapítók ápolói munkásságához kapcsolódik, és a pszichiátriai betegségek sora jelenik meg a lemez dalaiban. Az album limitált kiadása tartalmazott egy bónusz DVD-t is, mely a zenekar 2005. júniusi svájci koncertjét örökítette meg, ráadásként pedig az együttes 1993 és 1997 közötti videóklipjei is felkerültek rá.

2007 nyarán jelent meg a Life Will Kill You című legutolsó albumuk.

A zenekar 2013-ban a Facebookon kiírt üzenetével jelentette be feloszlását.

Magyarországon hét alkalommal jártak, többek között ők voltak az 1995-ös Sziget Fesztivál egyik sztárzenekara, de játszottak Mezőtúron a Wanted-fesztiválon, illetve az A38 hajón is. Ugyancsak magyar kötődése a zenekarnak, hogy Jocke Skog keverte a Watch My Dying együttes második, Fényérzékeny című albumát. Zak Tell pedig a Superbutt együttes 2008-as You and Your Revolution című lemezének egyik dalában (Last Call) énekel. 2015-ben újra felléptek Magyarországon, a balatonszemesi Rock-parton.

Tagok[szerkesztés]

Diszkográfia[szerkesztés]

Albumok[szerkesztés]

  • 1993 – Deaf Dumb Blind
  • 1995 – Use Your Brain
  • 1997 – Clawfinger
  • 2001 – A Whole Lot of Nothing
  • 2003 – Zeros & Heroes
  • 2005 – Hate Yourself With Style
  • 2007 – Life Will Kill You

Kislemezek & EP-k[szerkesztés]

  • 1992 – Rosegrove
  • 1992 – Nigger
  • 1992 – The Truth
  • 1993 – Warfair
  • 1993 – Warfair Remixes
  • 1994 – Pin Me Down
  • 1994 – Pin Me Down Remixes
  • 1994 – Pin Me Down Remixes II
  • 1994 – Do what I say
  • 1995 – Tomorrow
  • 1997 – Biggest and the Best
  • 1998 – Two Sides
  • 1998 – Don’t wake me up
  • 1998 – Fast Forward Rewind (Remix-EP)
  • 1999 – Two Sides (EP)
  • 2001 – Out to get me
  • 2001 – Nothing goin’ on
  • 2003 – Recipe for Hate
  • 2005 – Dirty Lies
  • 2006 – Without a Case
  • 2007 – The Price We Pay
  • 2007 – Prisoners

videóklipek[szerkesztés]

  • Nigger (1993)
  • The Truth (1993)
  • Warfair (1993)
  • Pin Me Down (1995)
  • Do What I Say (1995)
  • Tomorrow (1996)
  • Biggest & the Best (1997)
  • Two Sides (1997)
  • Out to Get Me (2001)
  • Nothing Going On (2001)
  • Recipe for Hate (2003)
  • Dirty Lies (2005)
  • Hate Yourself With Style (2005) (Bard Torstensen internetes videója)
  • Without a Case (2005)
  • The Price We Pay (2007)
  • Prisoners (2007)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]