Claude François

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Claude François
Claude François (1976) by Erling Mandelmann - 4.jpg
Született 1939. február 1.[1][2][3][4][5][6]
Iszmáilija
Elhunyt 1978. március 11. (39 évesen)[1][2][3][4][5][6]
Párizs
Állampolgársága
Házastársa Janet Woollacott (1960. november 5.–1967. március 13.)
Élettárs France Gall (1964–1967)
Gyermekei
  • Claude François junior
  • Marc François
Foglalkozása
Iskolái Lycée Français du Caire (1953–1954)
Halál oka Áramütés
Sírhely Dannemois

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Claude François témájú médiaállományokat.

Claude François, született Claude Antoine Marie François (Iszmáilija, Egyiptom, 1939. február 1.Párizs, 1978. március 11.) francia énekes és dalszerző.

Pályafutása[szerkesztés]

A francia Aimé François (1908–1961) és a calabriai Lucia Mazzeï (1910–1992) fiaként született Egyiptomban, ahol édesapja a Szuezi-csatornánál dolgozott. 1956-ban a család a Côte d’Azurre költözött, majd Claude 1960-tól Párizsban élt. Az első sikert a Belles, Belles, Belles című dal hozta meg számára 1962-ben, amely a Made to Love című Everly Brothers-szám francia feldolgozása volt. 1967-ig lemezeit a Philipsnél adta ki, ekkor saját kiadót hozott létre Flèche néven. 1970-ban súlyosan megsérült egy autóbalesetben. Legsikeresebb lemeze a Le téléphone pleure (1974) lett, amiből néhány hét alatt több mint kétmillió példányt adott el. Halálát áramütés okozta párizsi lakásán, amikor a fürdőszobában a világítást akarta megjavítani.

Diszkográfia[szerkesztés]

Albumok[szerkesztés]

  • Dis-lui (Fontana, 1963)
  • Si j’avais un marteau (Philips, 1963)
  • Claude François à l’Olympia (Philips, 1964)
  • Les choses de la maison (Philips, 1965)
  • Le jouet extraordinaire (1965)
  • Même si tu revenais (Philips, 1965)
  • J’attendrai (Philips, 1966)
  • Comme d’habitude (Flèche, 1967)
  • Avec la tête, avec le coeur (Flèche, 1968)
  • Un monde de musique (Flèche, 1969)
  • Menteur ou cruel (Flèche, 1969)
  • Le monde extraordinaire de Claude François (Flèche, 1970)
  • Si douce à mon souvenir (Flèche, 1970)
  • C’est la même chanson (Flèche, 1971)
  • Il fait beau, il fait bon (Flèche, 1971)
  • Y’a le printemps qui chante (Flèche, 1972)
  • Le lundi au soleil (Flèche, 1972)
  • Je viens diner ce soir (Flèche, 1973)
  • Chanson populaire (Flèche, 1973)
  • Claude François sur Scène (Flèche, 1974)
  • Le téléphone pleure (Flèche, 1974)
  • Toi et moi contre le monde entier (Flèche, 1975)
  • Claude François sur Scène - Éte 1975 (Flèche, 1975)
  • Pourquoi pleurer sur un succes d’été (Flèche, 1975)
  • Pour les jeunes de 8 à 88 ans (Flèche, 1976)
  • Le vagabond (Flèche, 1976)
  • Je vais à Rio (Flèche, 1977)
  • Magnolias for ever (Flèche, 1977)
  • Souvenir 1978: Claude François en public (Flèche/Carrere, 1978)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ^ a b Internet Broadway Database. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ^ a b Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ^ a b Babelio. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Claude François című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.