Clathrulinidae
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Nemzetségek[1] | ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Clathrulinidae témájú rendszertani információt. |
A Clathrulinidae a Rhizaria Cercozoa csoportjának kládja, a Desmothoracida egyetlen ismert kládja. 6 nemzetsége az Actinosphaeridium, a Cienkowskya, a Clathrulina, a Hedriocystis, a Servetia és a Penardiophrys.[1]
Történet
[szerkesztés]A Desmothoracidát 1874-ben írták le Richard Hertwig és Edmund Lesser Desmothoraca néven a napállatkák Skeletophora csoportjában 2 nemzetséggel és 2 fajjal (Hedriocystis pellucida, Clathrulina elegans),[2] meghatározását 1964-ben módosította Honigberg, és ekkor alakult ki jelenlegi neve.[1] A Clathrulinidaet szintén 1874-ben írta le Carl Friedrich Wilhelm Claus.[1] 1993-ban Cavalier-Smith a napállatkák Nucleohelea törzsébe sorolta.[3] Bass et al. 2008-as tanulmánya szerint „álnapállatkaklád” volt.[4]
Eredeti leírása szerint egykamrás, szilárd, összefüggő, a Monothalamea egykamrás házaitól homaxon alapformájában különböző héjú egysejtűek kládja volt.[2]
2000-ben 5 nemzetsége volt 10 fajjal.[5]
2004-ben Nikolaev et al. SSU rRNS- és aktingén-szekvenciákkal igazolták, hogy a Rhizaria klád, míg a napállatkák polifiletikus csoportot alkotnak, vagyis a hozzájuk hasonló morfológia 1-nél többször alakult ki az evolúció során, alátámasztva korábbi ultraszerkezeti elemzések eredményeit.[6]
Thomas Cavalier-Smith 2018-ban a Desmothoracida és a sugárállatkák axopódiumait a Chromista közös ősének átfutó sávjából vezette le, mely számos sárgásmoszat- és Alveolata-fajban változatlanul fennmaradt.[7]
Genetika
[szerkesztés]Csak 2 faj 18S rRNS- és aktingénje szekvenált részben,[6] de 3 meg nem nevezett fajnak is szekvenálták már 18S rRNS-génje egy részét.[8]
Filogenetika
[szerkesztés]Az Actinosphaeridiumot 2000-ben bazális Clathrulinidae-nemzetségként írta le Mikrjukov 2000-ben.[5]
A Cercozoa Granofilosea kládjának tagja a Handbook of the Protists 2020-as változata szerint.[9]:6
A kládon belül ismeretlen helyzetű a Servetia. Ez gömbölyű csupasz fejjel és széles alapú üreges tönkkel rendelkezik.[9]:10
Testvércsoportja Rainer 1968-as tanulmánya szerint a Belonocystis, de e csoport szilikátpikkelyes héjú.[10] Ezzel szemben Adl et al. 2019-es rendszertanában a Massisteridae ribocsoport szerepel testvércsoportként.[1]
Morfológia
[szerkesztés]Sejten kívüli kapszulája vagy héja (lorica) a szubsztráthoz csatlakozik, vagy (az életciklus kezdeti állapotában) az egész sejt szabadon lebeg. A sejt körül ezenkívül nyálkás hüvely lehet, mely egyes fajokban rácsos.[9] Állábai általában axopódiumok, de anasztomózist képezhetnek; és nem rendezett[5] mikrotubulusok támasztják.[11] Elrendezésük nem szabályos, ahogy a héjon lévő nyílásoké se.[2][1] Extruszómái a többi Cercozoa-kládhoz hasonlók.[6] Cisztamembránja tüskés lehet.[2]
Mitokondriuma cristái tubulárisak.[1] Extruszómái a Centroplasthelida-kinetociszták megfelelői. Kinetoszómáit sűrű mátrix kapcsolja a mag elejéhez.[5]
Mikrotubulus-szervező központja a külső magmembrán közelében, a sejt közepén található.[9]:8 Az axonémák a magmembránon érnek véget, mikrotubulus-csoportjaik rendezetlenek.[9]:10
Trofikus fázisa ostorgyökerei többszörös átmenő sávval rendelkezhetnek.[7]
Élőhely
[szerkesztés]Savas lápokban és magas oxigén- és szervesanyag-tartalmú vizekben él – például a Clathrulina elegans 4,3–5,1 közti pH-jú területekben található –, de a Cienkowskya mereschkovskyit Villeneuve Villefranche melletti 3,7–3,8% sótartalmú vízben izolálta. A Cienkowskya széles hőmérsékleti tartományban él: élnek fajai a 2 °C átlaghőmérsékletű Fehér-tengerben, Villefranche közelében és Sete melletti sólápokban, ahol 30 °C körüli hőmérséklet is előfordulhat.[9]:5–6
Kis mennyiségben előfordulhat bányák meddőgátjaiban, például a Doce folyó melletti vasbányákban.[12]
A Genfi-tóban megtalálható.[13]
Életmód
[szerkesztés]Szabadon élő klád ismert patogén fajok nélkül, de nem ismert, hogy valóban nincs-e patogén faja – a földrajzi, éghajlat-, ökoszisztéma-változások és a mutációk fertőző fajait hozhatják létre.[14]
Életciklus
[szerkesztés]Életciklusa legalább 2 – kétostorú és amőboid – szakaszból áll. Egyes fajok kolóniát képezhetnek, emellett a legtöbb fajban vannak összetett ciszták.[1] A kis, általában kétostorú mozgó sejtek csírázásával szaporodik. Ezután az ostorok eltűnnek, és létrejönnek az állábak és a lorica. Általában egy hosszú állábból üreges, nem sejtplazmás tönk alakul ki, mely a sejtet a szubsztráthoz rögzíti.[5][9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ a b c d Hertwig R, Lesser E. „Ueber Rhizopoden und denselben nahestehende Organismen. Morphologische Studien”. Archiv für mikroskopische Anatomie, 35–243. o, Kiadó: Springer. (Hozzáférés: 2025. január 28.)
- ↑ Cavalier-Smith T (1993. december). „Kingdom Protozoa and its 18 phyla”. Microbiol Rev 57 (4), 953–994. o. DOI:10.1128/mr.57.4.953-994.1993. PMID 8302218. PMC 372943.
- ↑ Bass D, Chao EE, Nikolaev S, Yabuki A, Ishida K, Berney C, Pakzad U, Wylezich C, Cavalier-Smith T (2008. október 26.). „Phylogeny of novel naked filose and reticulose Cercozoa: Granofilosea cl. n. and Proteomyxidea revised”. Protist 160 (1), 75–109. o. DOI:10.1016/j.protis.2008.07.002. PMID 18952499.
- ↑ a b c d e Mikrjukov KA (2000). „Taxonomy and phylogeny of heliozoa. I. The order Desmothoracida Hertwig et Lesser, 1874”. Acta Protozool. (Hozzáférés: 2025. január 28.)
- ↑ a b c Nikolaev SI, Berney C, Fahrni JF, Bolivar I, Polet S, Mylnikov AP, Aleshin VV, Petrov NB, Pawlowski J (2004. május 17.). „The twilight of Heliozoa and rise of Rhizaria, an emerging supergroup of amoeboid eukaryotes”. Proc Natl Acad Sci U S A 101 (21), 8066–8071. o. DOI:10.1073/pnas.0308602101. ISSN 0027-8424. PMID 15148395. PMC 419558.
- ↑ a b Cavalier-Smith T (2017. szeptember 5.). „Kingdom Chromista and its eight phyla: a new synthesis emphasising periplastid protein targeting, cytoskeletal and periplastid evolution, and ancient divergences”. Protoplasma 255 (1), 297–357. o. DOI:10.1007/s00709-017-1147-3. PMID 28875267. PMC 5756292.
- ↑ Fiore-Donno AM, Rixen C, Rippin M, Glaser K, Samolov E, Karsten U, Becker B, Bonkowski M (2017. november 20.). „New barcoded primers for efficient retrieval of cercozoan sequences in high-throughput environmental diversity surveys, with emphasis on worldwide biological soil crusts”. Mol Ecol Resour 18 (2), 229–239. o. DOI:10.1111/1755-0998.12729. PMID 29058814.
- ↑ a b c d e f g szerk.: Simpson AGB, Slamovits CH, Archibald JM: Centrohelida and other heliozoan-like protists, Handbook of the Protists. DOI: 10.1007/978-3-319-32669-6_28-1 [2017] (2020). ISBN 978-3-319-32669-6
- ↑ Nicholls KH (2022). „Structure of organic spines in the rhizarian protist Belonocystis tubistella Rainer, 1968, and a description of Belonocystis quadrangularis n. sp. (Cercozoa, incertae sedis)”. Acta Protozool 51, 21–28. o. DOI:10.4467/16890027AP.12.002.0385.
- ↑ Adl SM. 9. Rhizaria, Protistology (2025). ISBN 9780323952996. Hozzáférés ideje: 2025. január 26.
- ↑ Giongo A, Dos Anjos Borges LG, Marconatto L, de Lara Palhano P, Serbent MP, Moreira-Silva E, de Abreu Siqueira T, Martinho CT, Barili R, Paz LV, Moser LI, De Marco Veríssimo C, Ketzer JMM, Medina-Silva R (2020. augusztus 27.). „Adaption of microbial communities to the hostile environment in the Doce River after the collapse of two iron ore tailing dams”. Heliyon 6 (8). DOI:10.1016/j.heliyon.2020.e04778. PMID 32923720. PMC 7475130.
- ↑ Seguin P (2021-11-10), Effects of toxic Cyanobacteria on the communities of protists and zooplankton in Lake Geneva, École Polytechnique Fédérale de Lausanne, <https://infoscience.epfl.ch/server/api/core/bitstreams/138c20bd-f7da-454a-96b5-acbe3ab81ecf/content>. Hozzáférés ideje: 2025-01-29
- ↑ Sente C, Erume J, Naigaga I, Mulindwa J, Ochwo S, Magambo PK, Namara BG, Kato CD, Sebyatika G, Muwonge K, Ocaido M (2016. augusztus 3.). „Prevalence of pathogenic free-living amoeba and other protozoa in natural and communal piped tap water from Queen Elizabeth protected area, Uganda”. Infect Dis Poverty 5. DOI:10.1186/s40249-016-0162-5. PMID 27485513. PMC 4971666.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Desmothoracid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
