Ciszticerkózis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Cysticercosis
Neurocysticercosis.gif

BNO-10 B69
Adatbázisok
DiseasesDB3341
MedlinePlus000627
eMedicine

emerg/119  med/494

ped/537
MeSH ID D003551
A Wikimédia Commons tartalmaz Cysticercosis témájú médiaállományokat.

A ciszticerkózis egy szöveti fertőzés, amelyet a galandféreg (Taenia solium) fiatal fejlődési alakja (ciszticerkusz) okoz.[1][2] A betegségnek éveken keresztül alig van tünete, de akár tünetmentes is lehet. Körülbelül 1-2 cm nagyságú szilárd, fájdalmatlan dudorok jelenhetek meg a bőrön és az izmokban. Az agy fertőzöttsége esetén idegrendszeri tüneteik is előfordulhatnak.[3][4] Hónapok vagy évek múltán a dudorok fájdalmassá válhatnak, megduzzadhatnak, majd felszívódnak. A fejlődő országokban ez az egyik leggyakoribb kiváltó oka az epilepsziának.[3]

A betegek általában a galandféreg petéit tartalmazó étel vagy víz elfogyasztása következtében fertőződnek meg. A nyers zöldség lehet a betegség egyik fő hordozója.[2] A galandféreg petéi a téniázis, vagy más néven (galandféreg fertőzés) esetén a galandféreg kifejlett alakjaival fertőzött emberi ürülékből származnak.[3][5] A téniázis egy különálló betegség, ami a nem megfelelően megfőtt sertéshúsban található ciszták miatt alakul ki.[2] Azok, akik galandféreggel fertőzött emberrel élnek, nagyobb eséllyel fertőződnek meg a ciszticerkózissal.[5] A diagnózist egy ciszta vékonytű-aspirációs citológiájával lehet felállítani.[3] A komputertomográfia (CT) vagy mágnesesrezonancia-képalkotás (MRI) agyi képalkotó eljárások a legalkalmasabbak az agyban kialakult betegség diagnosztizálására. A gerincvelő-folyadék és a vér emelkedett eozinofil fehér vérsejt-száma is jelezheti a betegséget.[3]

A fertőzés hatásos megelőzését segíthetik a személyes higiénia és megfelelő közegészségügyi feltételek. Ezek a következőket foglalják magukban: a sertéshús alapos megfőzése, megfelelő tisztaságú mellékhelyiségek, és a tiszta vízhez való korszerű hozzáférés. A fertőzés terjedésének megakadályozása céljából fontos a téniázissal fertőzöttek kezelése.[2] Az idegrendszert nem érintő betegség kezelése nem szükséges.[3] A neurociszticerkózis kezelése praziquantel vagy albendazole tartalmú gyógyszerekkel történik. Ezek alkalmazása hosszú ideig szükséges lehet. A kezelés során szteroidok szedésére lehet szükség a gyulladások kialakulásának megelőzése érdekében, illetve epilepszia elleni gyógyszerek alkalmazása is indokolt lehet. Néhány esetben sebészi beavatkozással távolítják el a cisztákat.[2]

A galandféreg különösen elterjedt Ázsiában, a szubszaharai Afrikában, és Latin-Amerikában.[3] A fertőzöttség aránya egyes területeken a 25 százalékot is elérheti.[3] A fejlett országokban ugyanakkor rendkívül ritka.[6] 2010-ben világszerte már mintegy 1200 halálos áldozatot követelt, míg 1990-ben ez a szám 700 volt.[7] A ciszticerkózis a sertést és a szarvasmarhát is megtámadja, de tüneteket ritkán okoz, mivel a legtöbb egyed nem él elég hosszú ideig ahhoz, hogy a fertőzés tüneteket produkáljon.[2] Az idők során a betegség mindig is jelen volt az emberek körében.[6] Az elhanyagolt trópusi betegségek egyike.[8]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Gerald D. Schmidt & Larry S. Roberts' Foundations of Parasitology, 8, Boston: McGraw-Hill Higher Education, 348-351. o. (2009. szeptember 14.). ISBN 978-0-07-302827-9 
  2. a b c d e f Taeniasis/Cysticercosis Fact sheet N°376. World Health Organization, 2013. február 1. (Hozzáférés: 2014. március 18.)
  3. a b c d e f g h García HH, Gonzalez AE, Evans CA, Gilman RH (2003. augusztus 1.). „Taenia solium cysticercosis”. Lancet 362 (9383), 547–56. o. DOI:10.1016/S0140-6736(03)14117-7. PMID 12932389.  
  4. García HH, Evans CA, Nash TE, et al. (2002. október 1.). „Current consensus guidelines for treatment of neurocysticercosis”. Clin. Microbiol. Rev. 15 (4), 747–56. o. DOI:10.1128/CMR.15.4.747-756.2002. PMID 12364377.  
  5. a b CDC - Cysticercosis
  6. a b Bobes RJ, Fragoso G, Fleury A, et al. (2014. április 1.). „Evolution, molecular epidemiology and perspectives on the research of taeniid parasites with special emphasis on Taenia solium”. Infect. Genet. Evol. 23, 150–60. o. DOI:10.1016/j.meegid.2014.02.005. PMID 24560729.  
  7. Lozano R, Naghavi M, Foreman K, et al. (2012. december 1.). „Global and regional mortality from 235 causes of death for 20 age groups in 1990 and 2010: a systematic analysis for the Global Burden of Disease Study 2010”. Lancet 380 (9859), 2095–128. o. DOI:10.1016/S0140-6736(12)61728-0. PMID 23245604.  
  8. Neglected Tropical Diseases. cdc.gov , 2011. június 6. (Hozzáférés: 2014. november 28.)