Cirill bolgár herceg

Cirill herceg
Cirill, Bulgária és Preszlav hercege
Született	1895. november 17. Szófia; Bulgária
Elhunyt	1945. február 2. (49 évesen) Szófia; Bulgária
Állampolgársága	bolgár Bolgár Királyság
Szülei	Mária Lujza bolgár fejedelemné I. Ferdinánd bolgár cár
Foglalkozása	politikus katonatiszt katona
Tisztsége	régens
Iskolái	Vasil Levski National Military University
Kitüntetései	Order of Bravery
Halál oka	lőtt seb
Sírhelye	rilai kolostor
A Wikimédia Commons tartalmaz Cirill herceg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Cirill bolgár herceg (bolgárul: княз Кирил Преславски, княз на България, teljes nevén Кирил Хайнрих Франц Лудвиг Антон Карл Филип, magyaros átírásban Kiril Hajnrih Franc Ludvig Anton Karl Filip; Szófia, 1895. november 17. – Szófia, 1945. február 2.) bolgár herceg, Preszlav hercege, 1943–1945 között Bulgária régense, 1945-ben kivégezték a szovjetek.

Élete

Cirill herceg 1895-ben látott napvilágot I. Ferdinánd bolgár cár és Mária Lujza Bourbon–pármai hercegnő második fiaként és gyermekeként. Mivel a trónörökösi címet bátyja viselte, Cirill herceg a második fiúgyermeknek kijáró preszlavi hercegi címet kapta meg. Bátyjától eltérően, akit politikai okból a bolgár államvallásra kereszteltek, Cirill herceg édesanyja óhajának megfelelően a katolikus keresztségben részesült.

Édesanyja alig négy évvel Cirill herceg születése után, 1899-ben elhalálozott negyedik gyermeke világra hozatala közben. I. Ferdinánd cár 1908-ban újranősült a célból, hogy a cárnéi feladatkört betöltse valaki; választása Eleonóra reuss–köstritzi hercegnőre esett. Eleonóra cárné teljes egészében magára vállalta mostohagyermekei felnevelését és gondozását; az új anyát a testvérek mindannyian hamar megkedvelték.

A herceget katonai pályára szánták, neveltetése is ebben a szellemben folyt. Egy szófiai katonai iskolában végezte tanulmányait, majd 1912-ben a Balkán-háború kitörésekor csatlakozott a hadsereghez. Küzdött az első világháborúban is, melynek során 1917-ben a Német Császári Haditengerészet tiszteletbeli tagjává avatták. Később a bolgár seregben a főhadnagyi posztig jutott el a gyalogos erőknél. Mikor édesapját 1918. október 3-án hibás politikája okán lemondatták legidősebb fia javára, az uralkodó Coburgi száműzetésbe vonult. Cirill herceg önként édesapjával tartott Németországba, később a prágai egyetemen végezte el az agrárszakot.

Cirill herceg 1926-ban tért vissza szülőföldjére. 1943-ban a még mindig regnáló fivére tárgyalásokat kezdett Adolf Hitlerrel; azonban 1943. augusztus 28-án váratlanul elhunyt. Az uralkodó egyetlen fia, II. Simeon még kiskorú volt, így a parlament háromfős régenstanácsot nevezett ki mellé. Nyikola Mihajlov Mihov főhadnagy és Bogdan Dimitrov Filov professzor mellett Cirill herceg lett a harmadik tag és egyben a régenstanács feje. A herceg és a tanács két másik tagja erősen németbarát politikát folytattak, mellyel az ország kivívta a Szovjetunió ellenszenvét. A kormány küldött ugyan egy delegációt Kairóba azzal a céllal, hogy tárgyaljanak a britekkel és a franciákkal, a kísérlet azonban végül elbukott. A bolgár kormány szintúgy próbálkozott a szovjet vezetéssel való diplomáciai kapcsolat felvételével; mígnem 1944 augusztusában a szovjet seregek átlépték a román határt, és körbezárták Bulgáriát. A száműzetésben lévő kommunista gondolkodásúak és szovjet szimpatizánsok visszatértek az államba, 1944. szeptember 9-én puccsal átvették a hatalmat az ország felett.

A régenstanács tagjait és több kormánytagot három hónapos szovjet fogságba hurcoltak. Az 1945 első hónapjaiban tartott tárgyalásuk során mindannyiukat bűnösnek találták és a nácikkal való szimpatizálással vádolták. 1945. február 2-án kora hajnalban Cirill herceget, a régenstanács másik két tagját, több miniszterüket és tanácsosukat szovjet katonák agyonlőtték a bolgár főváros belvárosában. Maradványaik egy jelöletlen sírgödörbe kerültek; csak a rendszerváltás után, 1995-ben állítottak nekik emlékművet.

Források és irodalom

• Boulay, Cyrille: Királyi legendák – Az európai királyi udvarok közelről; Magyar Könyvklub; ISBN 963-547-931-X; 68–73. oldal
• Aronson, Theo: Crowns in conflict: the triumph and the tragedy of European monarchy, 1910–1918; John Murray Publishers, London, 1986; ISBN 0-7195-4279-0
• Miller, Marshall Lee: Bulgaria in the Second World War; Stanford University Press, 1975
• Dimitroff, Pashanko: Boris III of Bulgaria 1894–1943; London, 1986; ISBN 0-86332-140-2
• Groueff, Stephane: Crown of Thorns; Lanham MD. and London, 1987; ISBN 0-8191-5778-3
• Lauder-Frost; Gregory: The Betrayal of Bulgaria; Monarchist League Policy Paper, London, 1989

További információk

• Életrajzi adatok
• Életrajza (bolgárul)
• Képek, érdekességek Archiválva 2010. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)