Cidreira
| Cidreira | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Brazília | ||
| Állam | Rio Grande do Sul | ||
| Mezorégió | Metropolitana de Porto Alegre | ||
| Mikrorégió | Osório | ||
| Alapítás éve | 1989 | ||
| Polgármester | Elimar Tomaz Pacheco | ||
| Irányítószám | 95595-000 | ||
| Körzethívószám | 51 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 17 071 fő (2022)[1] | ||
| Tszf. magasság | 28 m | ||
| Terület | 246,362 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 d. sz. 30° 09′ 39″, ny. h. 50° 14′ 02″Koordináták: d. sz. 30° 09′ 39″, ny. h. 50° 14′ 02″ | |||
 | |||
| Cidreira weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cidreira témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Cidreira egy község (município) Brazíliában, a Rio Grande do Sul északi partvidékén elterülő városi agglomerációban. Környékét már a 19. század közepén strandolásra használták, így Cidreirát az állam egyik legelső tengeri üdülőhelyeként tartják számon. A 20. században itt voltak a legfelkapottabb strandok, bár később népszerűsége elmaradt az olyan üdülőhelyekétől, mint például Tramandaí, Capão da Canoa, vagy Xangri-lá. Népességét 2021-ben 16 897 főre becsülték.[2]
Története[szerkesztés]
Az okmányok már 1752-ben megemlítenek egy Estância das Cidreiras (Citromfű-szállás) nevű, több farmból álló területet, amelyet 1767-ben a portugál korona földadományként (sesmaria) Manoel Pereira Franco kereskedőnek adományozott. 1819-ben adócsalás miatt elkobozták a tulajdonosoktól, és árverésen Luiz Francisco Ferreira Saraivának adták el. A nehéz megközelítés miatt ekkor még nem fejlődött településsé, bár kunyhókban megszálló fürdőzőket már 1860-ban említenek. A 20. század elején világítótorony épült. Az első lakosok 1930 után telepedtek le, ekkor készült el a templom és az első szálloda is. 1950-ben megkezdték a Porto Alegre felé vezető országút kiépítését, amely nagyban előmozdította a környék fejlődését, városiasodását.[3][4]
Cidreira Tramandaí község kerülete volt (amely a maga során Osórióból vált ki); 1988-ban függetlenedett és 1989-ben községnek nyilvánították. 1997-ben Cidreira egyik kerülete függetlenedett Balneário Pinhal néven.[3]
Leírása[szerkesztés]
Székhelye Cidreira, második kerülete Costa do Sol.[3] A község területének nagy részét homok borítja; a sívó sivatagi környezet már önmagában is látványosság, és felidézi, hogy milyen volt a régi idők érintetlen, beépítetlen dél-brazil óceánpartja. Népszerű a strandolás, a homokdűnéken a deszkázás (sandboarding), ezeken kívül pedig a vízi sportok és a halászat.[5][6]
Itt van Dél-Brazília legnagyobb Iemanjá-szobra. Februárban a kandomblé tenger-istennőjének, Iemanjának tiszteletére rendezett ünnepet tartanak.[7]
A községre jellemzőek a sikkasztásért elítélt Elói Braz Sessim polgármester fáraói építkezései. Az egyik legvitatottabb építmény a Sessinzão futballstadion, Cidreira fehér elefántja. A 17 000 ember befogadására képes stadiont már 2010 óta nem használják, azóta lepusztult és omlásveszélyes.[8][9]
Források[szerkesztés]
- ↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
- ↑ Cidreira. IBGE. (Hozzáférés: 2023. március 24.)
- ↑ a b c História. IBGE. (Hozzáférés: 2020. november 9.)
- ↑ Nossa História. cidreira.rs.gov.br. [2020. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 9.)
- ↑ Parque das Dunas, em Cidreira, é destino de turistas no Litoral Norte. Gaúcha ZH, 2014. január 3. (Hozzáférés: 2020. november 9.)
- ↑ Cidreira. turismo.rs.gov.br. [2020. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 9.)
- ↑ Maior estátua de Iemanjá em solo gaúcho, em Cidreira, é repaginada para os fiéis. Gaúcha ZH, 2019. február 1. (Hozzáférés: 2020. november 9.)
- ↑ Abandonado, Sessinzão é colocado à venda pela prefeitura de Cidreira. Globo Esporte, 2013. november 8. (Hozzáférés: 2020. november 9.)
- ↑ Abandonado, Sessinzão tem matagal e arquibancada com risco de queda. Correio do Povo, 2018. február 11. (Hozzáférés: 2020. november 9.)
További információk[szerkesztés]
- Therra, Ivan. Praia da Cidreira – História, cotidiano, cultura e sentimento. Cidreira: Casa de Cultura do Litoral (2007)
