Cicatricis Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Cicatricis Lajos
Cicatricis Lajos.jpg
Született Cicatricis Lajos
1862. január 19.
Szentes
Elhunyt 1953. február 26. (91 évesen)
Szentes
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
SzüleiCicatricis Pál
Foglalkozása politikus
Iskolái Budapesti Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cicatricis Lajos témájú médiaállományokat.

Cicatricis Lajos (Szentes, 1862. január 19.Szentes, 1953. február 26.) magyar politikus, felsőházi tag.

Életpályája[szerkesztés]

Trencsén vármegyei kisnemesi családból származott, akik 1720-ban, III. Károlytól nyertek nemesi rangot. Apja dezseri Cicatricis Pál[1] a Nyitra vármegyei Andacson született 1827-ben, a család innét költözött át 1857 tájékán a Csongrád vármegyei Szentesre, ahol apja számvevőként, majd aljegyzőként, végül pedig 1880-as haláláig városi főjegyzőként dolgozott. Lajosnak még hét testvére volt.

Tanulmányait Szentesen és Szarvason kezdte, majd Csongrád vármegyei ösztöndíjjal a Budapesti Egyetemen folytathatta, ahol 1888-ban szerzett jogi diplomát. Közben egy évig önkéntesként szolgált a közös hadsereg 1-es számú vártüzérzászlóaljánál. Ezt követően közigazgatási gyakornokként helyezkedett el vármegyéjében. 1889-ben megyei aljegyző, majd főszolgabíró, 1892-ben pedig főjegyző lett. 1900-ban a vármegye alispáni székébe került, ahonnét 1910-ben a főispáni székbe ülhetett át. 1914-ben Szeged thj. város főispánjává is kinevezik. Tisztségeiről 1917-ben, a második Tisza István-kormány távozásakor mondott le, ami egyben köztisztviselői karrierjének végét is jelentette.

Alispáni tevékenysége részeként indult meg Szentesen és Csongrád városában a munkásház-építés, melynek keretében mintegy 2000 család jutott új otthonhoz. Ebbéli szolgálatai elismeréséül Szentesen és Csongrádon a két világháború között utca is viselte a nevét.[2] A teljes vármegye érdekében tett szolgálatait állami szinten is elismerték; 1904-ben királyi tanácsosi címmel jutalmazták; 1908-ban audiencián fogadta Ferenc József, 1917 tavaszán pedig IV. Károly a Lipót Rend lovagkeresztjével tüntette ki.

Országgyűlési választásokon csak egyszer indult, az 1896-oson, de alulmaradt a 48-as Függetlenségi Párt jelöltjével szemben. 1927-ben vármegyéje őt delegálta az újjáalakult felsőházba, amely tisztséget egészen a nyilas hatalomátvételig (1944) ellátott; egyúttal a szentesi városi képviselőtestületnek is tagja volt 1927 és 1944 között.

Elnöke volt még a Kőrös-Maros Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatnak, valamint a Szentesi Takarékpénztárnak is a második világháború végéig. A háború után visszavonult Szentesre, ahol kicsit több, mint egy hónappal a 91-edik születésnapja után hunyt el.

Magánélete[szerkesztés]

Felesége Windisch Ilona, a pesti Windisch Pál és a szentesi sultzi Jurenák Ilona lánya, akitől 3 lánya született: Irén, Ilona és Vilma. Ilona férje Kalman de Jurenak az ausztrál olimpiai csapat edzője és édesanya távoli rokona. Vilma, Scherg Károly történészhez ment feleségül.

Források, jegyzetek[szerkesztés]

  1. Labádi Lajos: A "törvényes" tisztújítás. Szentesi Élet, 2007. október 5.
  2. Szentesen a mai Dr. Udvardi László (1945-1990 között Árvai Bálint) utca, Csongrádon a mai Darányi Ignác utca viselte a nevét, a köznyelv mindkét városban röviden csak "Cika" utcának nevezte.

Fotógaléria[szerkesztés]