Cianoacetilén
| Cianoacetilén[1] | |
| |
| |
| IUPAC-név | Prop-2-innitril |
| Más nevek | Propiolonitril; cianoetin; monocianoacetilén; 2-propinnitril |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 1070-71-9 |
| PubChem | 14055 |
| ChemSpider | 13436 |
| SMILES | C#CC#N |
| InChIKey | LNDJVIYUJOJFSO-UHFFFAOYSA-N |
| UNII | 0TF7QM91EF |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C3HN |
| Moláris tömeg | 51,05 g/mol |
| Olvadáspont | 5 °C |
| Forráspont | 42,5 °C |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A cianoacetilén szerves vegyület, a legegyszerűbb cianopoliin. Képlete C3HN vagy H−C≡C−C≡N. Színképelemzéssel kimutatták, hogy a cianoacetilén megtalálható a csillagködökben[2] és a Szaturnusz Titán nevű holdjának légkörében.[3]
Több más molekula mellett a Miller–Urey-kísérletben cianoacetilén is keletkezett.
Lásd még
[szerkesztés]- Dicianoacetilén, N≡C−C≡C−C≡N
- Diacetilén, H−C≡C−C≡C−H
- Dicián, N≡C−C≡N
- Hidrogén-cianid, H−C≡N
- Poliin, R−(−C≡C−)n−R
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Murahashi, Shunsuke; Takizawa, Takeo; Kurioka, Shohei; Maekawa, Seiji (1956). „Cyanoacetylene. I. The synthesis and some chemical properties”. Nippon Kagaku Zasshi 77, 1689–1692. o.
- ↑ Solomon, Philip M (1973). „Interstellar molecules”. Physics Today 26 (3), 32–40. o.
- ↑ H. B. Niemann, et al. (2005). „The abundances of constituents of Titan’s atmosphere from the GCMS instrument on the Huygens probe”. Nature 438, 779–784. o. DOI:10.1038/nature04122.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Cyanoacetylene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.