Chigi-kápolna
| Chigi-kápolna | |
 | |
| Település | Róma |
| Ország |  Olaszország |
| Irányzat | katolikus |
| Felekezet | római katolikus |
| Egyházmegye | Római egyházmegye |
| Névadó | Agostino Chigi |
| Építési adatok | |
| Stílus | reneszánsz, barokk |
| Építés kezdete | 1507 |
| Építés befejezése | 1661 |
| Rekonstrukciók évei | 1682–1688 |
| Építtető | Agostino Chigi és utódai |
| Tervező | Raffaello Sanzio |
| Építész(ek) | |
| Elhelyezkedése | |
 Chigi-kápolna
Pozíció Róma térképén
| |
 é. sz. 41° 54′ 41″, k. h. 12° 28′ 34″41.911389°N 12.476111°EKoordináták: é. sz. 41° 54′ 41″, k. h. 12° 28′ 34″41.911389°N 12.476111°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Chigi-kápolna témájú médiaállományokat. | |
A római Santa Maria del Popolo templomban álló Chigi-kápolnát Raffaello építette Alessandro Chigi és fivére számára. 1656-ban alakította át Giovanni Lorenzo Bernini; a teljes berendezés az ő munkája.
Története
[szerkesztés]II. Gyula pápa 1507-ben engedélyezte, hogy barátja, az ismert sienai bankár Agostino Chigi kápolnát rendezhessen be családjának a templomban. Chigi az északi oldal második kápolnáját vette meg; a tervezéssel és a berendezéssel is Raffaello Sanziót bízta meg. Ő egy nyolcszögletű, mozaikokkal díszített falú helyiséget tervezett; ennek kialakítását 1512-ben kezdték el. 1516-tól 1522-ig a munkákat Raffaello tervei alapján Lorenzetto folytatta. A mozaikok fő témája formailag a feltámadás volt, tartalmilag a kereszténység és az antik kultúra egysége.
Agostino Chigit a félkész kápolnában temették el 1520. április 11-én, alig pár nappal Raffaello halála után. Chigi özvegye, Francesca Ordeasca a korábbi elképzelésektől némileg eltérő mozaikokat rendelt a kupoladobba és a csegelyekbe a kor ismert mesterétől, Luigi da Pacétől 1520. május 31-én. November 11-én azonban ő is meghalt, és ezzel a munkálatok átmenetileg megakadtak, amíg 1521-ben Agostino öccse, Sigismondo Chigi meg nem bízta Lorenzettót a mozaikok folytatásával. A munka azonban továbbra is lassan haladt, és amikor 1526-ban Sigismondo is meghalt, végképp le is állt.
1573-ban Lorenzo Chigi is meghalt; őt is félkész kápolnában helyezték nyugalomba. Örökösei elköl6töztek Rómából, és következő csaknem fél évszázadban nem nyúltak a kápolnához. 1624-ben behozták Antonio Gentile Pallavicini bíboros szobrát, és a bal oldali fal előtt állították fel. 1626-ban látogatott el először a kápolnába Lorenzo Chigi dédunokája, Fabio, és azt méltatlanul elhanyagolt állapotban találta.
Fabiót 1652. március 12én nevezték ki bíborossá és a bazilika főpapjává, ő pedig megbízta Giovanni Lorenzo Berninit a családi kápolna befejezésével. Bernini:
- befejezte a piramisokat,
- lerakta a jelenleg is látható padlózatot,
- elkészítette az oltárt,
- kissé megnagyította az ablakokat,
- felújította a tetőszerkezetet és
- az aranyozásokat.
A Raffaello Vanni által készített festett fatáblákat a sírok fölötti lunettákba helyezte át. 1656 és 1661 faragta ki a kápolna jellegét alapvetően meghatározó két szoborcsoportot:
- Dániel és az oroszlán,
- illetve Habakuk és az angyal.
1682–1688 között a kápolnát részlegesen felújították.
Berendezése
[szerkesztés]Habakuk és az angyal jelenete Dániel könyvének azt a részét idézi fel, amelyben egy angyal Babilonba viszi Habakuk prófétát, hogy segítsen az oroszlánverembe dobott Dánielnek. Azt a pillanatot látjuk, amelyben az angyal a hajánál fogva felemeli Habakukot, hogy magával vigye.[1]
Dániel szobra a kápolna egyik fülkéjében látható.[1]
A kápolna padlóján csontvázat formáló mozaik rejti a családi sírbolt bejáratát.[1] A kápolnában többhelyütt is feltűnik a Chigi család címere hat heggyel és egy csillaggal. A háromszög alakba rendezett hegyek lehettek a piramis alakú díszek ihletői.[1]
A művészetekben
[szerkesztés]Ez a kápolna Dan Brown: Angyalok és démonok című regényének egyik fontos helyszíne.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Chigi Chapel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Művlex: Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 242—243.. o.
- ↑ Simon Cox: Simon Cox, 2004: Az angyalok és démonok titkai. GABO Könyvkiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 7318 53 4, 165 old.
.svg){kind=small}
