Chelsea Hotel
| Chelsea Hotel | |
 | |
| A hotel homlokzata a 23. utca felől | |
| Település | Manhattan |
| Cím | 222 West 23rd Street Manhattan, New York U.S. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1883 |
| Megnyitás | 1884 |
| Rekonstrukciók évei | 1905 (szállodává alakítása) 1960-as évek (homlokzat és az előcsarnok) 1990-es évek (homlokzat és a belső terek) 2011-22 (luxus hotellé átalakítva) |
| Építési stílus | neogótika |
| Építész(ek) | Hubert, Pirrson & Company |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | szálloda |
| Alapadatok | |
| Alapterület | 1605,5 m² |
| Egyéb jellemzők | |
| Emeletek száma | 12 szint |
| Elhelyezkedése | |
 Chelsea Hotel
Pozíció Manhattan térképén
| |
 é. sz. 40° 44′ 40″, ny. h. 73° 59′ 49″40.744444°N 73.996944°WKoordináták: é. sz. 40° 44′ 40″, ny. h. 73° 59′ 49″40.744444°N 73.996944°W | |
 | |
| Chelsea Hotel weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Chelsea Hotel témájú médiaállományokat. | |
A Chelsea Hotel New York kultikus szállodája, mely Manhattan városrészének nyugati körzetében, Chelsea-ben működik. Az eredetileg laklóépületnek szánt épület tervezője Philip Hubert volt,[1] az eklektikus, kovácsoltvas erkélyekkel díszített épület korai viktoriánus jegyeket és francia hatásokat is felmutat. A felépültekor közös tulajdonú lakóépület számos művésznek volt otthona. 1905-ben apartmanszállodává történt átalakítása után is megtartotta bohém közösségét, majd csődeljárás miatt 1919-ben a szálloda új tulajdonost kapott, de állandó lakói, művészkolóniája megmaradt, továbbra is többségében ott lakó és alkotó művészekből állt. A Chelsea a város első épületei közé tartozott, melyben kétszintes lakásokat, manzárdlakásokat, tetőteraszt is kialakítottak. 1995-ös adatok szerint a 12 szintes ház lakrészeinek 70%-ában akkor még továbbra is állandó lakói éltek.[1] A 20. században a jelenleg már műemlékvédelem alatt álló épülete több kisebb felújításon esett át és több tulajdonosváltást is megélt.
Fennállása óta számos neves művész lakott és alkotott benne, köztük: Mark Twain, Dylan Thomas, Arthur Miller, Bob Dylan, Janis Joplin, Leonard Cohen, Arthur C. Clarke, Patti Smith vagy Robert Mapplethorpe.
Művész hotel
[szerkesztés]Indulásakor az apartmanok kétharmada a Chelsea Association részvényesei tulajdonában állt, megközelítőleg egyharmadát kiadták.[2] Korai lakói a társadalmi csoportok széles skálájából kerültek ki, nőtlen emberektől nagycsaládokig, az épület kialakításában résztvevők közül volt, aki nem anyagi ellenszolgáltatást kért, hanem a Chelsea-be költözött, a gazdag özvegyektől a kormányzati tisztviselőkig a középosztály, ill. a felsőközéposztály különböző rétegei képviselve voltak.
A Chelsea az akkori színházi negyed központjában állt, 1898-ban Manhattan „irodalmi szentélyeként” írták le, részben az ott lakó Edward Eggleston és Jane Cunningham Croly íróknak köszönhetően.[3] Korai lakói között további művészek, Rufus Fairchild Zogbaum illusztrátor, Henry Abbey költő és Annie Russell színésznő voltak. A századfordulóra a Chelsea Association eredeti részvényesei vagy meghaltak, vagy megváltak részvényeiktől, jómódú lakói pedig északabbra költöztek, végül 1905-ben pénzügyi okokból apartmanszállodává alakították át.
A Chelsea továbbra is az „írók, festők főhadiszállása” maradt, ahogy azt a New York Herald Tribune írta,[4] a ’30-as évektől a művészek és írók körében népszerű hotel az alacsony bérleti díjakkal, a barátságos légkörével és a szabad magánélet lehetőségével vált vonzóvá. Megfordult, lakott itt Salvador Dalí, Thomas Wolfe, Arthur Miller, Dylan Thomas, Charles R. Jackson, Nico, Bob Dylan, Tom Waits is.[5]
A 20. század második felére a New York-i underground kultúra helyszíneként vált híressé – többek közt Andy Warhol nevével fémjelezve –, Leonard Cohen a New Skin for the Old Ceremony c. albumában a Chelsea Hotel #2 számmal zenei emléket készített erről. 1966-ban Warhol és Paul Morrissey a szállodában forgatták a Chelsea Girls c. filmüket.
Épület
[szerkesztés]
A Hubert & Pirsson cég által megszületett ötlet, hogy közös tulajdonú lakóházat építsenek, eredményeként hét telek megszerzésével jutottak az 1605,5 m² alapterületű épület kialakításához szükséges területhez Chelsea déli részén, a 7. és 8. sugárút között.[6][7] A ma már szállodaként működő épületben kezdetben 100 apartmant alakítottak ki, majd a 20. század folyamán a hatalmas apartmanok nagy részét kisebb lakrészekre szabdalták és 400 egységre osztották fel, további átalakítások eredményeként 2022-ben pedig 155 lakóegysége volt. A 2. szinttől a 8-ig virágmintázatú kovácsoltvas erkélyek díszítik a homlokzatát. A 23. utcai főbejárata mellett több tábla is megemlékezik neves lakóiról.[8][9]
1884-es megnyitásakor a földszinti előcsarnokához négy kirakat tartozott, étterem üzemelt benne a konyhával nem rendelkező apartmanok lakóinak igényeit is figyelembe véve. Az előcsarnok eredetileg márványpadlóval és mahagóni lambériával volt berendezve, kandallóval, mely még a 20. század végén is változatlanul állt. Az apartmanházban fodrászat, étterem, kávézó, mosókonyha, biliárdterem, pékség, húsbolt és élelmiszerbolt is működött. Kora innovatív funkcióival is ellátták: már megnyitásakor minden apartman kapott telefont, a világítást 1800 gázzal vagy elektromos árammal működő lámpa biztosította, és központifűtés, hideg-melegvízszolgáltatás is volt. Három liftet használtak a lakók, a hotel dolgozóit gőzmeghajtású teherlift segítette, étellift kötötte össze a szálloda konyháját és az apartmanokat.[10] A 2022-es átalakításakor mindez a belsőépítészeti kialakítás módosult.
Az 1940-es években a Chelsea Hotel Company-nak történő eladást követően a szállodát egy magyar bevándorlókból álló szindikátus üzemeltette, akiket David Bard és Frank Amigo képviselt, ekkor valamennyire korszerűsítették az épületet.
1964-ben Stanley Bard vette át a szálloda irányítását, aki elkezdett olyan művészeket is odavonzani, akiket más szállodákból elutasítottak,[11] lazán kezelte a fizetetlen bérleti díjat, néha elfogadta olyan lakók festményeit, akik nem tudták fizetni a bérleti díjat, ezeket a műveket ki is állította a hallban. A ’70-es évekre a szálloda rendkívül leromlott állapotba került, graffitikkel borított falakkal és csótányfertőzéssel, gyakran lehetett drogfogyasztókat látni a fürdőszobákban és dílereket a folyosókon. 1986-ban egy erkély lezuhant a homlokzatról, két járókelőt is megsebesítve.[12] A szálloda igazgatótanácsa végül 2007 júniusában menesztette Bardot.
Joseph Chetrit ingatlanfejlesztő 2011-ben megvette a szállodát, több, az állandó lakókat képviselőkkel folytatott pereskedés után teljeskörű felújításon esett át és 2022-ben luxus szállodaként nyitotta meg kapuit.
Neves lakói
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- Sherwood Anderson, író[13][14]
- Ira Cohen, költő, filmrendező[15]
- Jane Cunningham Croly, író, újságíró[16]
- James T. Farrell, regényíró[17]
- Allen Ginsberg, költő[18][19]
- O. Henry, író
- Jack Kerouac, író[20]
- Arthur Miller, színműíró[21][19]
- Jessica Mitford, író[22]
- Vladimir Nabokov, regényíró[13]
- Eugene O’Neill, színműíró[14]
- Sam Shepard, színműíró, színész[23]
- Valerie Solanas, író[23][24]
- Mark Twain, író[25]
- Gore Vidal, író
- Arnold Weinstein, librettóíró[26][27]
- Tennessee Williams, drámaíró[21]
- Jevgenyij Jevtusenko, költő[28]
Filmvilág, szórakoztatóipar
[szerkesztés]- Sarah Bernhardt, színésznő[29]
- Russell Brand, színész, komikus[30]
- Peter Brook, rendező[31]
- Shirley Clarke, filmrendező[32]
- Laura Sedgwick Collins, színész
- Bette Davis, színész
- Abel Ferrara, filmrendező[33]
- Jane Fonda, színésznő[28][13]
- Miloš Forman, filmrendező[28][34]
- Ethan Hawke, színész, filmrendező[35]
- Mitch Hedberg, komikus[36]
- Dave Hill, komikus[37]
- Dennis Hopper, színész, rendező[28]
- John Houseman, színész
- Michael Imperioli, színész[38]
- Eddie Izzard, komikus[33]
- Stanley Kubrick, filmrendező[39]
- Lillie Langtry, színésznő[22]
- Carl Lee, színész
- Gerard Malanga, színész, filmes, költő[40]
- Jonas Mekas, filmrendező[41]
- Ondine, színész[40]
- Al Pacino, színész[13]
- Isabella Rossellini, színésznő[26]
- Annie Russell, színésznő
- Lillian Russell, színésznő[22]
- Elaine Stritch, színésznő[42]
- Donald Sutherland, színész[28]
- Eva Tanguay, színésznő[22]
- Aurélia Thierrée, színésznő[43]
- Rosa von Praunheim, filmrendező[44]
- Mary Woronov, színésznő[40]
Zenészek
[szerkesztés]- Ryan Adams, énekes-dalszerző[33]
- Joan Baez, folkzenész[14]
- Chet Baker, jazztrombitás, vocalist[45][18]
- John Cale, zenész, zeneszerző, producer[45]
- Kurt Cobain, gitáros, énekes-dalszerző
- Leonard Cohen, énekes-dalszerző[46]
- Alice Cooper, rockénekes[47]
- Chick Corea, zeneszerző, zongorista, billentyűs[42]
- Julie Delpy, színésznő, dalszerző[48]
- Donovan, énekes, gitáros, dalszerző[14]
- Bob Dylan, énekes-dalszerző[49]
- Marianne Faithfull, rockénekes[48]
- Jimi Hendrix, gitáros[42][14]
- Abdullah Ibrahim, zongorista, zeneszerző
- Janis Joplin, énekes[21][24]
- Courtney Love, énekes-dalszerző
- Madonna, énekes, színésznő;[49][50]
- Bette Midler, színésznő
- Joni Mitchell, énekes-dalszerző[21]
- Jim Morrison, énekes-dalszerző
- Nico, énekes[33]
- Phil Ochs, dalszerző[40]
- Édith Piaf, énekes[51]
- Iggy Pop, rockzenész[45][14]
- Dee Dee Ramone, punk-, rockzenész[52][32]
- Robbie Robertson, énekes-dalszerző, gitáros[53]
- Ravi Shankar, zenész
- Patti Smith, énekes[19]
- Johnny Thunders, gitáros, énekes-dalszerző[45]
- Rufus Wainwright, énekes-dalszerző, zeneszerző[48][23]
- Tom Waits, jazz-zenész, zeneszerző, dalszerző[45]
- Edgar Winter, énekes, billentyűs, szaxofonos[14]
- Johnny Winter, gitáros, énekes[14]
- Frank Zappa, gitáros, zeneszerző[14]
Vizuális művészek
[szerkesztés]- Hawk Alfredson, festőművész[54]
- Joe Andoe, festőművész[55]
- Karel Appel, festőművész, szobrász
- Arman, festőművész[56]
- Brigid Berlin, művész, Warhol superstar[33][40]
- Robert Blackburn, printmaker
- Arthur Bowen Davies, festőművész
- Frank Bowling, festőművész[57]
- Henri Cartier-Bresson, fotográfus[28]
- Doris Chase, videóművész
- Ching Ho Cheng, festőművész[58]
- Bernard Childs, festőművész[49]
- Christo and Jeanne-Claude, környezetszobrászat, installáció
- Francesco Clemente, művész[26][23]
- Robert Crumb, illusztrátor, képregényrajzoló[59]
- Charles Melville Dewey, festőművész[60][61][1]
- Jim Dine, művész
- Claudio Edinger, fotográfus
- William Eggleston, fotográfus[62]
- Jorge Fick, médiaművész
- André François, illusztrátor, grafikusművész
- Herbert Gentry, művész[63]
- Alberto Giacometti, festőművész[31]
- Joseph Glasco, absztraktművész[64]
- Brion Gysin, multimédiaművész
- Childe Hassam, festőművész
- David Hockney, művész[14]
- Alain Jacquet, művész[65]
- Jasper Johns, festőművész, szobrász
- Leo Katz, festőművész, fotográfus
- Yves Klein, művész[19]
- Willem de Kooning, festőművész[14]
- Nicola L, multidiszciplináris művész[66]
- Ryah Ludins, festőművész[67]
- Robert Mapplethorpe, fotográfus; lived with Patti Smith[18][19]
- Inge Morath, fotográfus
- Charles R. Macauley, grafikus, illusztrátor[68]
- Maryan S. Maryan, post- expresszionista festőművész[69]
- Kenneth Noland, absztrakt festőművész
- Claes Oldenburg, szobrász[46]
- Elizabeth Peyton, kortárs képzőművész[70]
- Jackson Pollock, absztrakt festőművész[49]
- Martial Raysse, művész[56][65]
- David Remfry, festőművész[71]
- Diego Rivera, festőművész[40]
- Larry Rivers, művész[14]
- Mark Rothko, expresszionista festőművész[14]
- Niki de Saint Phalle, szobrász, festőművész[65]
- Julian Schnabel, művész[26][23]
- Moses Soyer, festőművész[72]
- Philip Taaffe, festőművész[26]
- Jean Tinguely, szobrász[65]
- Nahum Tschacbasov, expresszionista művész
- Stella Waitzkin, művész[73]
- Tom Wesselmann, művész[35]
- Brett Whiteley, művész[74]
- Rufus Fairchild Zogbaum, festőművész[75]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Kennet T. Jackson. The Encyclopedia of New York City. Yale University, 210. o. (1995). ISBN 0 300 05536 6
- ↑ Tippins 2013, pp. 26–27
- ↑ Wolfe, Theodore F.. Some Literary Shrines of Manhattan.: Iv. Northward to the Harlem, and Beyond., 511. o. (1898. április 1.)
- ↑ Brobeck, Florence. „This Chef Can Paint and Cook With Equal Skill”, New York Herald Tribune , 1924. október 5., E8. oldal
- ↑ Tom Waits: Ein Leben am Straßenrand. Biographie über den Musiker Tom Waits von Musikjournalist Barney Hoskyns, aus dem Amerikanischen übersetzt von Stephan Glietsch, Heyne Verlag, München, 2009, S. 167
- ↑ 216 West 23 Street, 10011. New York City Department of City Planning. (Hozzáférés: 2020. március 20.)
- ↑ „Two Hundred Feet in the Air”, New-York Tribune, 1884. november 16., 6. oldal. [2023. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 16.)
- ↑ Malbin, Peter. „If You're Thinking of Living In/Chelsea; Strikingly Changed, But Still Diverse”, The New York Times , 2000. április 16., 344. oldal (Hozzáférés: 2024. december 29.)
- ↑ Liebman, Lisa: The Hotel Chelsea Keeps on Keeping On. The Village Voice, 2020. január 30. [2023. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 14.)
- ↑ Tippins 2013, p. 29
- ↑ Cheshes, Jay (April 26, 2022). "How the Historic Hotel Chelsea Has Kept Its New York Cool". The Wall Street Journal. Retrieved October 13, 2023.
- ↑ „The City; 2 Hurt by Debris Of Fallen Balcony”, The New York Times , 1986. március 27.. [2015. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 20.)
- ↑ a b c d Payne, Peggy. „Writers, artists: Hotel Chelsea lures the famous”, Chicago Tribune , 1977. január 23., C10. oldal
- ↑ a b c d e f g h i j k l m Miller, Cathleen. „Chelsea Moaning”, The Washington Post , 1999. január 24.. [2017. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 14.)
- ↑ Tippins 2013, pp. 324–325
- ↑ Wolfe, Theodore F.. Some Literary Shrines of Manhattan.: Iv. Northward to the Harlem, and Beyond., 511. o. (1898. április 1.)
- ↑ Tippins 2013, p. 109
- ↑ a b c Brown, Mick: Inside the Chelsea Hotel, New York's infamous house of pleasure and pain. The Telegraph, 2021. augusztus 18. [2023. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 13.)
- ↑ a b c d e Hoby, Hermione. „The 10 best Chelsea hotel moments -GB”, The Guardian, 2010. december 19.. [2023. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 13.)
- ↑ „10 great places to get on the road and feel the Beat”, USA Today, 2006. március 10.. [2011. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. december 16.)
- ↑ a b c d Heyman, Marshall. „A New View at Chelsea Hotel”, The Wall Street Journal, 2013. augusztus 28.. [2013. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 14.)
- ↑ a b c d Miller, K.E.. From Progressive to New Dealer: Frederic C. Howe and American Liberalism, G – Reference,Information and Interdisciplinary Subjects Series. Pennsylvania State University Press, 164. o. (2010). ISBN 978-0-271-03742-4
- ↑ a b c d e Connelly, Sherryl: Legends of Hotel Chelsea chronicled in new book that covers what inspired Andy Warhol, relegated Sid Vicious to 'junkies' floor' before he killed Nancy. New York Daily News, 2013. november 16. [2023. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 13.)
- ↑ a b Tippins 2013, p. 228
- ↑ Dowd, Maureen. „The Chelsea Hotel, 'Kooky But Nice', Turns 100”, The New York Times , 1983. november 21.. [2023. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 13.)
- ↑ a b c d e Tippins 2013, p. 342
- ↑ Midgette, Anne. „Arnold Weinstein, 78, a Poet and Collaborator on Operas, Is Dead”, The New York Times , 2005. szeptember 6.. [2023. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 20.)
- ↑ a b c d e f Burton, Anthony. „A Room in Bohemia: the Hotel Chelsea”, New York Daily News , 1971. december 23., 335. oldal. [2023. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 19.)
- ↑ Moore, Andrew: West Side Stories. The World Of Interiors, 2022. október 11. [2023. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 13.)
- ↑ Brand, Russell: Russell Brand: Never mind Israel, I've been beaten by Bohemia. The Guardian, 2007. szeptember 8. [2021. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 21.)
- ↑ a b Dougherty, Steve. „Staying at Hotel Chelsea will expand your horizons”, The Atlanta Constitution, 1982. augusztus 22., 1F, 8F. oldal
- ↑ a b Dwyer, Jim. „The Changing of the Guard at the Chelsea”, The New York Times , 2007. június 20.. [2022. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 13.)
- ↑ a b c d e Hamilton 2007, p. XV
- ↑ Conaway, James. „Milos Forman's America Is Like Kafka's – Basically Comic: Milos Forman's America”, The New York Times, 1971. július 11., SM8. oldal
- ↑ a b Cheshes, Jay. „How the Historic Hotel Chelsea Has Kept Its New York Cool”, The Wall Street Journal , 2022. április 26. (Hozzáférés: 2023. október 13.)
- ↑ Brownfield, Paul: It's a living, if not quite a life. Los Angeles Times, 2003. november 16. [2021. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 21.)
- ↑ Dave Hill, Your Friendly Neighborhood Comic. Greenwich Village Society for Historic Preservation, 2014. március 11. [2023. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 21.)
- ↑ Nelson, Dustin: Michael Imperioli enlisted a witch to get 'Summer of Sam' made. Entertainment Weekly, 2023. szeptember 6. [2023. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 21.)
- ↑ Padnani, Amisha. „From Thomas Wolfe to Sid Vicious, Artists and the Chelsea Hotel”, The New York Times, 2017. február 15.. [2023. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 13.)
- ↑ a b c d e f Rock and Roll Explorer Guide to New York City. Globe Pequot, 95. o. (2018). ISBN 978-1-4930-3704-9
- ↑ Tippins 2013, 218–219. o.
- ↑ a b c Carlson, Jen: Inside The Iconic Hotel Chelsea, As It Enters Year Eight Of Construction Hell & Tenants File Lawsuit. Gothamist, 2019. január 24. [2020. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 20.)
- ↑ Tippins 2013, 344. o.
- ↑ Ching Ho Cheng. David Zwirner Gallery, 2021. [2021. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 27.)
- ↑ a b c d e Weidman, Rich. Punk: The Definitive Guide to the Blank Generation and Beyond. Backbeat, 273–274. o. (2023). ISBN 978-1-4930-6241-6
- ↑ a b Kellogg, Carolyn. „Before notoriety, hotel was a utopian dream”, Orlando Sentinel, 2014. január 5., F.6. oldal
- ↑ Cooper, Alice. Alice Cooper, Golf Monster: A Rock 'n' Roller's Life and 12 Steps to Becoming a Golf Addict. Crown, 1. o. (2008). ISBN 978-0-307-38291-7
- ↑ a b c Hamilton 2007, p. XVI
- ↑ a b c d Mackrell, Judith. „Room to move: why New York's Chelsea Hotel is being immortalised in dance -GB”, The Guardian, 2013. október 30.. [2023. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 14.)
- ↑ Hamilton 2007.
- ↑ Waldek, Stefanie: Explore the Famous Hotel Chelsea's Last Bohemian Private Homes. Architectural Digest, 2019. november 12. [2023. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 21.)
- ↑ Tippins 2013, 308. o.
- ↑ Myers, Marc. „'The Weight' by the Band's Robbie Robertson”, The Wall Street Journal , 2016. november 29.. [2023. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 13.)
- ↑ Dwyer, Jim. „The Changing of the Guard at the Chelsea”, The New York Times, 2007. június 20. (Hozzáférés: 2024. december 6.)
- ↑ Finnerty, Amy. „Color Me Bad”, The New York Times, 2007. augusztus 19.. [2023. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 14.)
- ↑ a b Tippins 2013, p. 144
- ↑ Williams, Holly: Chroma chameleon: The bright essence of Frank Bowling's paintings. The Independent, 2012. augusztus 4. [2023. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 14.)
- ↑ Yau, John: The transformative, unclassifiable art of Ching Ho Cheng. Art Basel, 2023. november 16. (Hozzáférés: 2024. április 13.)
- ↑ Buckley, Cara. „A Last Night Among the Spirits at the Chelsea Hotel”, The New York Times, 2011. augusztus 1.. [2023. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 14.)
- ↑ Tippins 2013, 40. o.
- ↑ „Charles M. Dewey”, The Brooklyn Daily Eagle, 1937. január 19., 11. oldal. [2023. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 16.)
- ↑ Tippins 2013, 318. o.
- ↑ Tippins 2013, 331. o.
- ↑ Joseph Glasco, 1947–1986: A Sesquincentennial Exhibition. Contemporary Arts Museum, 1940. o. (1986). ISBN 978-0-936080-16-1
- ↑ a b c d Weitman, Wendy. Pop Impressions Europe/USA: Prints and Multiples from the Museum of Modern Art, Prints and Multiples Europe/USA. Museum of Modern Art, 10. o. (1999). ISBN 978-0-87070-077-4
- ↑ Smith, Roberta. „Nicola L, Whose Feminist Art Had a Useful Side, Is Dead”, The New York Times, 2019. január 25.. [2023. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 14.)
- ↑ „Miss Ryah Ludins, Painter, Teacher; Muralist for Many Public Buildings Dead—Works Exhibited in Museums”, The New York Times, 1957. augusztus 31.. [2018. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 17.)
- ↑ „C. R. Macauley, 63, Cartoonist, Dead; Created 'Big Stick' Drawings During Regime of President Theodore Roosevelt.”, The New York Times, 1934. november 25.. [2023. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 16.)
- ↑ „Maryan S. Maryan, Painter and Lithographer, at 50”, The New York Times, 1977. június 16.. [2018. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 14.)
- ↑ Tippins 2013, p. 343
- ↑ Mount, Harry: In the studio: David Remfry. The Telegraph, 2005. december 6. [2023. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 14.)
- ↑ Shenker, Israel: Moses Soyer, 74, Dead; Traditional U.S. Painter. The New York Times, 1974. szeptember 3. [2023. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 19.)
- ↑ Stella Waitzkin (2023. február 24.)
- ↑ Cuthbertson, Debbie: Brett Whiteley painting used to pay rent at Chelsea Hotel up for sale. The Sydney Morning Herald, 2014. június 28. (Hozzáférés: 2023. október 24.)
- ↑ Gray, Christopher. „Streetscapes/The Chelsea Hotel at 222 West 23d Street; Bohemian and Ornate, It Began as a Co-op in 1884”, The New York Times , 1998. február 15.. [2022. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 14.)
Források
[szerkesztés]- Hawes, Elizabeth. New York, New York: How the Apartment House Transformed the Life of the City (1869–1930), A Borzoi book. A.A. Knopf (1993). ISBN 978-0-394-55641-3
- Hamilton, Ed. Legends of the Chelsea Hotel: Living with the Artists and Outlaws at New York's Rebel Mecca. Hachette Books (2007). ISBN 978-1-56858-379-2
- (1977. december 27.) „Hotel Chelsea”, Kiadó: National Register of Historic Places, National Park Service.
- Tippins, Sherill. Inside the Dream Palace: the Life and Times of New York's Legendary Chelsea Hotel. Simon & Schuster (2013. január 2.). ISBN 978-0-7432-9561-1
