Chauliodus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Chauliodus
Evolúciós időszak: Késő miocén - jelen[1]
Chauliodus sloani
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Stenopterygii
Rend: Nagyszájúhal-alakúak (Stomiiformes)
Alrend: Phosichthyoidei
Család: Mélytengeri viperahalfélék (Stomiidae)
Alcsalád: Chauliodontinae
Nem: Chauliodus
Bloch & Schneider, 1801
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Chauliodus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Chauliodus témájú kategóriát.

A Chauliodus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a nagyszájúhal-alakúak (Stomiiformes) rendjébe és a mélytengeri viperahalfélék (Stomiidae) családjába tartozó nem.

Előfordulásuk[szerkesztés]

A Chauliodus halnem fajai minden mérsékelt övi és trópusi óceánban megtalálhatók.

Megjelenésük[szerkesztés]

A halak hossza 14,5-35 centiméter között van. Mivel a Chauliodus halnem fajai, az óceánok mélyében élnek, világítószervvel rendelkeznek. A halak szemét világító perem övezi, hátúszóján világító fénycsali, oldalán és hasán fénykibocsátó szervek találhatók. A legtöbb világítószerv a halak testének alsó részén helyezkedik el. Finom, kékes pislákoló fényt szórnak. Ez közömbösíti a vízfelszín felől lehatoló kék fényt, így az állatok nem vetnek árnyékot az alatta levő vízre. Ez az álca elrejti a mélyből jövő, nagyobb ragadozók elől. A világítószerveket ki és be tudják kapcsolni, eltakarva vagy szabadon hagyva a világítószervekben keletkező fény útját. Szemük nagy, hogy minden halvány fényt, amit más halak bocsátanak ki észrevegyék. Hatalmas fogaik miatt, nem tudják teljesen becsukni a szájukat. Hasuk megnyúlhat akkorára, hogy velük azonos méretű zsákmányt is lenyelhessenek.

Életmódjuk[szerkesztés]

A Chauliodus nem fajai magányosan élnek, és lassan úszó ragadozó halak. 400-800 méteres mélységekben érzik otthon magukat. Táplálékuk különböző mélytengeri halak; közülük némelyik akkora, mint ők maguk. A nem fajai vadászhatnak a fényes csali segítségével, amely a háton található (ezt lógatja a szája előtt), vagy egyszerűen járja a mélyt, remélve, hogy rátalál egy zsákmányállatra. Ha nagy a zsákmány, lenyelés közben leáll a lélegzés, mert összenyomódnak a kopoltyúk.

Szaporodásuk[szerkesztés]

Szaporodási szokásaik alig ismertek. Feltételezik, hogy a halak nagy mennyiségű ikrát termelnek, amelyek a felnőtt stádium előtt planktonikus lárvákká fejlődnek.

Rendszerezésük[szerkesztés]

A nembe az alábbi 9 élő faj és 2 fosszilis faj tartozik:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sepkoski, J. John Jr. (2002. szeptember 16.). „A compendium of fossil marine animal genera”. Bulletins of American Paleontology, 5–560. o. ISSN 0007-5779. (Hozzáférés ideje: 2018. február 15.)  
  2. M. V. Nazarkin (2014. május 1.). „The fossil viperfish Chauliodus testa sp. nov. (Stomiiformes: Stomiidae) from the Neogene of western Sakhalin, Russia”. Paleontological Journal 48 (3), 317–325. o. DOI:10.1134/S0031030114030150.  

Források[szerkesztés]

  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Chauliodus FishBase
  • Pequeño, G., 1989. Peces de Chile. Lista sistematica revisada y comentada. Rev. Biol. Mar., Valparaiso 24(2):1-132.
  • Parin, N.V., 1990. Chauliodontidae. p. 293-295. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 1.
  • Harold, A.S., 1999. Chauliodontidae: viperfishes. p. 1909-1910. In K.E. Carpenter and V.H. Niem (eds.) FAO species identification guide for fishery purposes. The living marine resources of the Western Central Pacific. Vol. 3. Batoid fishes, chimaeras and bony fishes. Part 1 (Elopidae to Linophrynidae). FAO, Rome.
  • Eschmeyer, W.N., E.S. Herald and H. Hammann, 1983. A field guide to Pacific coast fishes of North America. Houghton Mifflin Company, Boston, U.S.A. 336 p.
  • Weitkamp, D.E. and R.D. Sullivan, 2003. Gas bubble disease in resident fish of the lower clark fork river. Trans. Am. Fish. Soc. 132(5):865-876.
  • Gibbs, R.H. Jr., 1984. Chauliodontidae. p. 336-337. In P.J.P. Whitehead, M.-L. Bauchot, J.-C. Hureau, J. Nielsen and E. Tortonese (eds.) Fishes of the north-eastern Atlantic and the Mediterranean. UNESCO, Paris. Vol. 1.
  • ITIS szerinti rendszerbesorolásuk