Ugrás a tartalomhoz

Charlotte Gray (film)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charlotte Gray
(Charlotte Gray)
2001-es német–brit–ausztrál film
RendezőGillian Armstrong
Producer
  • Sarah Hoadly
  • Douglas Rae
AlapműCharlotte Gray
Műfaj
ForgatókönyvíróJeremy Brock
Főszerepben
ZeneStephen Warbeck
OperatőrDion Beebe
Gyártás
Gyártó
  • Film4 Productions
  • Ecosse Films
Ország Németország

Egyesült Királyság

Ausztrália
Nyelvangol
Forgatási helyszínPinewood Studios
Játékidő116 perc
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató2001. december 17. (Egyesült Államok)
2003. február 13. (Magyarország)
Bevétel4 188 497 A$ (Ausztrália, 2002)
További információk

A Charlotte Gray 2001-ben bemutatott romantikus, háborús filmdráma, amelyet Gillian Armstrong rendezett. A forgatókönyvet Sebastian Faulks azonos című regénye alapján Jeremy Brock készítette. A produkció főbb szerepeiben Cate Blanchett, James Fleet és Abigail Cruttenden. 2001. december 17-én mutatták be az Egyesült Államokban.[1] Magyarországon 2003. február 13-tól vetítették a mozikban.[1]

Cselekmény

[szerkesztés]

A második világháború idején járunk. Charlotte Gray egy fiatal nő a skóciai St Andrewsból, akit a Londonba tartó vonatútja során egy útitársa meghív egy könyvkiadásra. Ott találkozik egy fiatal repülőtiszttel, akibe beleszeret, és akit vendéglátója katonai szolgálatra toboroz. Amikor megtudja, hogy szerelme meghalt egy franciaországi repülőgép-szerencsétlenségben, úgy dönt, hogy maga is bevonul. Megfelelő kiképzés után végül megkapja első beosztását. Ejtőernyővel kell leugrania egy kis falu fölé, és átadni két cserecsövet egy rádióhoz egy kapcsolattartónak.

Ám ez a küldetés kudarcba fullad, a kapcsolattartó személyt elfogják, és maga Charlotte is csak hajszál híján menekül meg a letartóztatástól. A nő tanácsot kér az ellenállás egyik emberétől, Julientől, aki minden további nélkül elrejti őt apja régi vidéki házában. Charlotte-nak egy ideig itt kell bujkálnia, és Julien néhány naponta meglátogatja őt. Szörnyű idők járnak Franciaországban, a zsidókat vagonszámra deportálják, és mindenkit, aki nem tudja bizonyítani, hogy francia, szintén deportálnak. Julien kénytelen bujkálni, és nehéz szívvel hagyja hátra Charlotte-ot. A háború végeztével Charlotte visszatér Angliába. Ott találkozik újra a repülőtiszttel, aki mégsem halt meg, hanem Franciaországban tartották fogva, és nem tudták elszállítani. A lány azonban bevallja neki, hogy már nem tud visszatérni hozzá. Charlotte visszamegy Franciaországba, ahol megkeresi Julient.

Szereplők

[szerkesztés]
Szerep Színész Magyar hangja[2]
Charlotte Gray Cate Blanchett Major Melinda
Julien Levade Billy Crudup Görög László
Monsieur Levade Michael Gambon Kristóf Tibor
Richard Cannerly James Fleet Galkó Balázs
Daisy Abigail Cruttenden Solecki Janka
Sally Charlotte McDougall Szőlőskei Tímea
Peter Gregory Rupert Penry-Jones Holl Nándor
Borowski Robert Hands Szatmári Attila
Andre Lewis Crutch Morvay Gábor
Jacob Mathew Plato Szűcs Balázs
Auguste Charlie Condou Láng Balázs
Claire Monceau Victoria Scarborough Oláh Orsolya
Jean-Paul David Birkin Moser Károly
Gerard John Bennett n.a
Lindermann Wolf Kahler n.a
Madame Galliot Gillian Barge Illyés Mari
Roudil, idős férfi Michael Mellinger Holl János
Sophie, a telefonos Rosanna Lavelle Árkosi Kati
Monsieur Renech Anton Lesser Katona Zoltán
Loque John Benfield Kardos Gábor
Mirabel Ron Cook Botár Endre
Françoise Helen McCrory n.a
Paul Pichon Jack Shepherd Rudas István
pszichiáter Hugh Ross Izsóf Vilmos
bevetés-kiképzőtiszt Martin Oldfield Kapácsy Miklós
Mr Jackson Nicholas Farrell Imre István
fegyver-kiképzőtiszt Damien Myerscough Kapácsy Miklós
női kiképzőtiszt Miranda Bell Koffler Gizella

Fogadtatás

[szerkesztés]

Kritikai visszhang

[szerkesztés]

A filmet általánosságban kedvezőtlenül értékelte a filmkritika. A Rotten Tomatoeson 33%-os minősítést ért el 89 értékelés alapján, az összefoglaló szerint: „Sebastian Faulk regényének unalmas az adaptációja a gyönyörű operatőri munka és Cate Blanchett legjobb erőfeszítései ellenére.”[3] Stephen Grey a Denver Posttól azt írta: „Bár Blanchett jelenléte biztosan érződik a film gyakorlatilag minden jelenetében, a színészi játéka nem. Egyáltalán nem kapcsolódunk hozzá.”[3] Jay Carr a Boston Globe-tól azt írta: „Ez a legszerencsétlenebb árucikk, egy tompa megszokás, gyakorlatilag általános.”[3] Roger Ebert szerint: „Ez egy olyan film, amely remekül néz ki, jó a színjáték, és olyan történetet mesél el, amelyet egy pillanatig sem lehet elhinni.”[3]

A Metacritic 48 pontot adott a 100-ból 28 vélemény alapján.[4] Desson Thomson a Washington Posttól azt írta: „Mámorító, régimódi hangulata van. Az operatőr, Dion Beebe szinte glóriaszerű képeinek és Joseph Bennett hiteles, visszafogott díszlettervezésének köszönhetően azonnal belefeledkezünk a korba.”[4] Michael Sragow a Baltimore Suntól azt írta: „Gillian Armstrong rendezőnő minden érzelmi energiát kiszív a filmje szépséges tájképét beborító emberekből.”[4] Stephen Holden a New York Timestól azt írta: „A film olyan szorgalmasan dolgozik azon, hogy a hősies felemelkedés szellemét közvetítse, és olyan tökéletesen kudarcot vall, hogy tragikus melléfogásnak tűnik.”[4]

Bevételi adatok

[szerkesztés]

A Box Office Mojo szerint a film 5 millió dolláros bevételt ért el, a költségvetésről nincs adat.[5]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Internet Movie Database
  2. ↑ Charlotte Gray az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  3. ↑ a b c d Rotten Tomatoes
  4. ↑ a b c d Metacritic
  5. ↑ Box Office Mojo

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Charlotte_Gray_(film)&oldid=27985409”