Ugrás a tartalomhoz

Charleston (tánc)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Josephine Baker charlestont táncol a Folies Bergère-ben 1926-ban

A charleston az 1920-as években először az USA-ban népszerűvé vált tánc, nevét a dél-karolinai kikötővárosról, Charlestonról kapta.[1] Az afroamerikai eredetű táncot egy 1923-as broadway-show, a Runnin' Wild tette berobbanó sikerré és egyúttal az ebben megszólaló "The Charleston" dal pedig a charleston-ritmust az USA tánczenéjében.[2] A nemzeti őrületté vált tánc az USA-ban gyorsan elterjedt, majd hamar Európába is eljutott, Európában Josephine Baker fellépései tették igazán népszerűvé. A charleston fokozatosan elveszítette kezdeti polgárpukkasztó jellegét, divatos társastánccá vált, melyet akár egyedül, vagy partnerrel, avagy csoportban is szokták táncolni.

Eredete

[szerkesztés]

Magát a táncot először Irving C. Miller Liza című produkciójában mutatták be 1923 tavaszán,[3][4] ekkor még a charleston név újnak számított, ugyanakkor Willie „The Lion” Smith dzsessz-zenész szerint viszont a tánc már jóval korábban is ismert volt.[5] A "The Charleston" szám szerzője, James P. Johnson elmondása szerint ő már 1913-ban látta a táncot New York egyik fekete negyedében, a San Juan Hill-i Jungles Casino-ban.[6][7] Harold Courlander kulturális antropológus szavaival élve, míg a charleston a hagyományos afroamerikai tánc néhány jellegzetességével bírt, többek között az afroamerikai juba táncra épült, valójában "szintetikus alkotás volt, egy újonnan kidolgozott forma, amelyet széles körben elterjedt népszerűségre szabtak". Noha a "jay-bird" néven ismert lépés és más specifikus mozgásszekvenciák afroamerikai eredetűek, nincsenek feljegyzések arról, hogy a charlestont ilyen formában táncolták volna az ültetvényeken.[8]

A tánc alaplépésében a térdeket behajlítják, majd kiegyenesítik, miközben a lábfejek ki-be fordulnak. A súly az egyik lábról a másikra tolódik, a szabad lábbal ferde szögben kirúgnak. A charlestonnak egy broadway-produkcióban, a Runnin' Wild című fekete musicalben megjelenő lépéssorozatát valószínűleg újonnan fejlesztették ki a siker kedvéért.[8] A tánc színpadra állítása előtt kétségtelenül még további változtatásokra került sor.[9]

"Eleinte a lépés a lábak egyszerű, lusta, ritmusos forgatásával indult. Amikor a tánc elérte már a Harlemet, egy új verziót adtunk hozzá. Ez egy gyors rúgásszerű lépés lett, a lábak előre és hátra lendítése, majd később pedig mindez még a láb érintésével kombinálva."

A charleston-ritmus[10] Hallgat Play

Igazán népszerűvé a charleston akkor vált, amikor a Runnin' Wild broadway-showban Elisabeth Welch énekével felhangzott a James P. Johnson dzsessz-zongorista komponálta The Charleston szám 1923 őszén, ez lett az 1920-as évek egyik legnagyobb sikere. A jellegzetes – négynegyedes, szinkópás – charleston-ritmus, amit Johnson elmondása szerint először a charlestoni dokkmunkásoktól hallott, magában foglalja a clave-ritmust, de Gunther Schuller zeneszerző-kritikus szerint részben a habanerát is.[11]

Magyarországra is gyorsan eljutott, Szép Ernő Valentine c., 1927-ben megjelent regényében már charlestont járnak, úgy, hogy „a zenétől mindenki megbolondul, a csillár is melegebben ragyog, az emberek könyökükkel, körmeikkel kapkodnak…[12]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Cambridge Enciklopédia. Maecena Kiadó, 235. o. (1992). ISBN 963 7425 65 9. Hozzáférés ideje: 2022. június 23. 
  2. Broadway Production: Runnin' Wild
  3. Emery 1972, p. 225
  4. Johnson, James Weldon. Black Manhattan, Illustrated by Sondra Kathryn Wilson, Da Capo Press (1991. július 7.). ISBN 978-0-306-80431-1 
  5. Jacqui Malone, Steppin' on the Blues: The Visible Rhythms of African American Dance, 1996, ISBN 0-252-06508-5, p. 84
  6. Runnin' Wild: A Biography of James P. Johnson. The Jim Cullum Riverwalk Jazz Collection - Stanford Libraries . [2022. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. január 15.)
  7. Williams, Keith. „How Lincoln Center Was Built (It Wasn’t Pretty)”, The New York Times, 2017. december 21.. [2023. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  8. a b Emery 1972, p. 227
  9. Emery 1972, p. 228
  10. Schuller 1968, p. 375
  11. Schuller 1968, pp. 158, 173
  12. Hartmann János: Szép Ernő: Valentine pp. 23. Napkelet, 1927. április 1. (Hozzáférés: 2024. június 3.)

További információ

[szerkesztés]