Charles Renouvier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Charles Renouvier (Charles Bernard Renouvier, (Montpellier, 1815. január 1.Prades, 1903. szeptember 1.) francia katolikus filozófus.

Charles Renouvier

Sajátosan új irodalmi műfaja az uchronia (ukrónia), a „Mi lett volna, ha…?” kérdésfeltevésre adott irodalmi válasz, melyet 1876-ban írott művében fogalmazott meg. Az ukrónia a Magyar Larousse szerint: a történelemre alkalmazott utópia.

Laikus katolikus bölcselőként a nyitott gondolkodást képviselte.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal éveiben Jules Lequier barátjaként annak elvei hatottak rá. Lequier szerint a hit lényege a szabadság, ami mindent felülmúló életérzésben jelentkezik: a szenvedő ember szabad választása.

Párizsban végezte tanulmányait az École Polytechnique-ben, majd a politikában vállalt aktív szerepet. Miniszteri bukása után visszavonult, hátralévő életét magántudósként élte, írással töltötte.

Renouvier volt az első francia Nicolas Malebranche után, aki Immanuel Kant hatása alá kerülve megfogalmazta a neokriticizmusnak nevezett filozófiát. Álláspontja szerint a megismerhetőség határa a jelenség, valamint a jelenségek világában is van szabadság.

A kor filozófiai áramlataival, az idealizmussal és pozitivizmussal szembefordulva, a konzervatív katolikus szellemi törekvésektől is elzárkózva dolgozta ki saját filozófiáját és morális elméletét; ennek alapján vette kritika alá kora kereszténységét is. Elvei a modernizimus és a perszonalizmus előfutárának tekinthetők.

Elméletében az emberi személyiség, mint emberi öntudat jelent meg, az ember dinamikus szemléletét pedig az értelem-érzelem- és a morál harmóniájában vélte felfedezni. Ezzel együtt a spekulatív metafizikát is elutasította.

Tanulmányt írt Victor Hugo irodalmi műveiről, foglalkozott matematikai és pszichológiai kérdésekkel, utópisztikus társadalomrajzokkal, valamit más filozófiai kérdésekkel, mint a „mi lett volna, ha?” elméletével (ukrónizmus).

Fő tanait tanítványai vitték tovább, (Octave Hamelin, Maurice Blondel és Henri Bergson), melyek a modernizmus és a perszonalizmus elméleteihez vezettek.

Fő művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Manuel de philosophie moderne (1842).
  • Essais de critique générale (18541864)
  • La Critique philosophique (1868)
  • La Science de la morale (1869)
  • Uchronie (1876)
  • Critique religieuse 1–7. (18781885)
  • Esquisse d'une classification systématique des doctrines philosophiques (18851886)
  • La philosophie analytique de l'histoire (18961897)
  • Histoire et solution des problèmes métaphysiques (1901)
  • Victor Hugo: Le Poète (1893)
  • V. Hugo philosophe (1900)
  • Le Philosophe (1900)
  • Les Dilemmes de la métaphysique pure (1901)
  • Le Personnalisme (1903)
  • Critique de la doctrine de Kant (1906)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Renouvier témájú médiaállományokat.