Charles Bonnet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Charles Bonnet
CharlesBonnet.jpg
Született 1720. március 13.[1][2][3][4]
Genf[5][6]
Elhunyt 1793. május 20. (73 évesen)[2][3]
Állampolgársága Genfi Köztársaság[8]
Foglalkozása
  • zoológus
  • író
  • filozófus
  • entomológus
  • botanikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Bonnet témájú médiaállományokat.

Charles Bonnet (Genf, 1720. március 13.Genthod, 1793. május 20.) svájci biológus, természettudós, filozófus, a Royal Society tagja. Ő írt először a levéltetvek partenogeneziséről.

Munkássága[szerkesztés]

Szülei a jogtudományi pályára szánták, emellett azonban természetrajzi tanulmányokkal foglalkozott. A francia és a londoni akadémia tagjául választotta és ez időtől fogva teljesen a természetrajz és bölcsészet tanulmányozásának szentelte erejét. Gyakori szembaja, mely górcsövi vizsgálataiban akadályozta, arra indította, hogy spekulatív kutatásoknak szentelje magát és különösen a kereszténységet és a halál után való létet vonta szemlélődései körébe.

Bonnet filozófiája empirizmus; Locke-kal és Condillac-kal együtt minden képzetet érzéki észlelésekből származtat le, de úgy, hogy az a külső hatásoknak csak lelki visszahatása, miáltal az a közkeletű hasonlat, hogy a lélek tabula rasa, melyre az érzékek felírják benyomásaikat, lényegesen változott alakot ölt, mert eszerint az idegszálak keltik ugyan a gondolatot, de működésük nem azonos a gondolattal. Minden lelkifunkció az idegszálak rezgése által keletkezik, valamint megfordítva minden innen kiinduló mozgás általuk eszközöltetik. Az eljárás maga, hogy mi módon hat az agy a lélekre vagy ez amarra, titok marad. Minthogy pedig a lélek habár maga anyagnélküli, összeköttetés nélkül egy szerves testtel nem képzelhető el, Bonnet azt következtette, hogy a lélek csak egy új testtel való összeköttetesben marad fenn, s erre vonatkozó kissé fantasztikus nézeteit Leibniz ama gondolata szellemében, hogy a természetben nincsen ugrás, Palingénésie philosophique című művében fejtegette.

Bonnet maga adta ki összegyűjtött munkáit e címen: Oeuvres d' histoire naturelle et de philosophie (Neufchâtel 1779-83. 18 kötet)[9]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Traité d' insectologie (Párizs, 1745, 2 kötet)
  • Recherches sur l' usage des feuilles dans les plantes (Göttingen és Leiden, 1754)
  • Essai de psychologie, ou considerations sur les opérations de l' âme (London, 1755)
  • Essai analytique sur les facultés de l' âme (Koppenhága 1759, 3. kiadás 1775)
  • Considérations sur les corps organisés (Genf, 1762)
  • Contemplation de la nature (1764)

Magyarul[szerkesztés]

  • Bonnet Károly: A természet vizsgálása, 1-3.; ford. s megbőv. kiad. Tóth Pál; Trattner, Pest 1818-1819
  • A természet vizsgálása; ford. Tóth Pál, tan. Szabó T. Attila; Kriterion, Bukarest 1974 (Téka)

Források és jegyzetek[szerkesztés]

  1. BnF források. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Comité des travaux historiques et scientifiques, 2017. október 9., 117632, Charles Bonnet
  3. a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Indiana Philosophy Ontology Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Бонне Шарль, 2015. szeptember 28.
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. a b 15877
  9. V. ö. Lemoine: Ch. B. de Genéve philosophe et naturaliste, Párizs, 1850.