Charles Bonnet
| Charles Bonnet | |
 | |
| Született |
1720. március 13.[1][2][3][4] Genf[5][6] |
| Elhunyt |
1793. május 20. (73 évesen)[2][3] |
| Állampolgársága | Genfi Köztársaság[8] |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Bonnet témájú médiaállományokat. | |
Charles Bonnet (Genf, 1720. március 13. – Genthod, 1793. május 20.) svájci biológus, természettudós, filozófus, a Royal Society tagja. Ő írt először a levéltetvek partenogeneziséről.
Tartalomjegyzék
Munkássága[szerkesztés]
Szülei a jogtudományi pályára szánták, emellett azonban természetrajzi tanulmányokkal foglalkozott. A francia és a londoni akadémia tagjául választotta és ez időtől fogva teljesen a természetrajz és bölcsészet tanulmányozásának szentelte erejét. Gyakori szembaja, mely górcsövi vizsgálataiban akadályozta, arra indította, hogy spekulatív kutatásoknak szentelje magát és különösen a kereszténységet és a halál után való létet vonta szemlélődései körébe.
Bonnet filozófiája empirizmus; Locke-kal és Condillac-kal együtt minden képzetet érzéki észlelésekből származtat le, de úgy, hogy az a külső hatásoknak csak lelki visszahatása, miáltal az a közkeletű hasonlat, hogy a lélek tabula rasa, melyre az érzékek felírják benyomásaikat, lényegesen változott alakot ölt, mert eszerint az idegszálak keltik ugyan a gondolatot, de működésük nem azonos a gondolattal. Minden lelkifunkció az idegszálak rezgése által keletkezik, valamint megfordítva minden innen kiinduló mozgás általuk eszközöltetik. Az eljárás maga, hogy mi módon hat az agy a lélekre vagy ez amarra, titok marad. Minthogy pedig a lélek habár maga anyagnélküli, összeköttetés nélkül egy szerves testtel nem képzelhető el, Bonnet azt következtette, hogy a lélek csak egy új testtel való összeköttetesben marad fenn, s erre vonatkozó kissé fantasztikus nézeteit Leibniz ama gondolata szellemében, hogy a természetben nincsen ugrás, Palingénésie philosophique című művében fejtegette.
Bonnet maga adta ki összegyűjtött munkáit e címen: Oeuvres d' histoire naturelle et de philosophie (Neufchâtel 1779-83. 18 kötet)[9]
Főbb művei[szerkesztés]
- Traité d' insectologie (Párizs, 1745, 2 kötet)
- Recherches sur l' usage des feuilles dans les plantes (Göttingen és Leiden, 1754)
- Essai de psychologie, ou considerations sur les opérations de l' âme (London, 1755)
- Essai analytique sur les facultés de l' âme (Koppenhága 1759, 3. kiadás 1775)
- Considérations sur les corps organisés (Genf, 1762)
- Contemplation de la nature (1764)
Magyarul[szerkesztés]
- Bonnet Károly: A természet vizsgálása, 1-3.; ford. s megbőv. kiad. Tóth Pál; Trattner, Pest 1818-1819
- A természet vizsgálása; ford. Tóth Pál, tan. Szabó T. Attila; Kriterion, Bukarest 1974 (Téka)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Comité des travaux historiques et scientifiques, 2017. október 9., 117632, Charles Bonnet
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Indiana Philosophy Ontology Project (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Бонне Шарль, 2015. szeptember 28.
- ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ a b 15877
- ↑ V. ö. Lemoine: Ch. B. de Genéve philosophe et naturaliste, Párizs, 1850.
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Bonnet, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
|
