Charles-Bonaventure de Longueval

Charles-Bonaventure de Longueval
Született	1571. Arras
Elhunyt	1621. július 10. Érsekújvár
Állampolgársága	francia
Házastársa	Maria Maddalena Biglia, Contessa di Sarona
Gyermekei	Charles Albert de Longueval, Count of Bucquoy
Szülei	Marguerite de Lille Maximilien de Longueval, Comte de Buquoy, Baron de Vaux
Foglalkozása	hadvezér
Kitüntetései	Aranygyapjas rend lovagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles-Bonaventure de Longueval témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Károly Bonaventura Vaux Buquoy de Longueval, Buquoy grófja (Arras, 1571. – Érsekújvár, 1621. július 10.) a német császári hadak vezére a harmincéves háború idején.

Élete

Albrecht osztrák főherceg alatt szolgált s mint a tüzérség tábornoka részese volt az 1596-1599 közötti rajnai hadjáratok sikereiben. Emmerich mellett fogságba került, s miután a francia fogságból kiváltották, Nassaui Móriccal szemben Nieuport mellett 1600-ban vereséget szenvedett. Ostende ostroma közben és Herzogenbusch bevétele alkalmával jóvá tette e kudarcot. 1606-ban a császár Hennegau helytartójává, 1610-ben pedig francia követté nevezte ki. 1618-ban mint a császári hadseregek fővezére a felkelt csehek ellen vonult, s elfoglalta és megvédte Budweist. 1619-ben megverte Mansfeldet Netolitz mellett s több cseh várost és várat is elfoglalt.

Amikor híre ment, hogy Bethlen Gábor felkelt és Észak-Magyarországon át Pozsony és Bécs ellen vonul, Buquoy Lundenburg vidékén Heinrich von Dampierrel egyesült és Bécs védelmére sietett. Bethlen, aki csak október 24-én értesült ellenfeleinek 23-án történt egyesüléséről, és ez okból azt meg nem akadályozhatta, annak dacára a floridsdorfi hidfőig nyomult. Ekkor megakadályozta ugyan Bethlent abban, hogy Bécsnél a Dunán hidat verjen, de azt nem tudta megakadályozni, hogy Bethlen alvezére, Rhédey Ferenc, kopjás lovasaival Hainburgnál ne keljen át a Dunán, aki azután Köpcsény mellett Buquoy előhadát szétverte. Bethlen és Buquoy között azonban nem került sor nyílt csatára. Homonnai Drugeth György betörésének hírére pedig Bethlen visszavezette hadait és fegyverszünetet kötött a császárral 1620 februárjában. 1620 őszén Buquoy előbb az Alsó-Ausztriába tört cseheket verte vissza Kremsnél és azután a liga hadaival egyesülvén, Csehországba nyomulva Rakonitz mellett súlyosan megsebesült. Emiatt a Fehérhegyi döntő ütközetben csak kocsin követhette katonáit.

Karlstein várának megszállása és Morvaország lecsendesítése után Buquoy 1621 elején elbocsátását kérte II. Ferdinándtól, de miután ez őt a gratzeni, rosenbergi és több más elkobzott cseh birtokkal kárpótolta, továbbra is hű maradt a császári zászlóhoz. 1621 tavaszán Marcheggen át a pozsonyi vár visszavívásához fogott, mely várat Bethlen felsőmagyarországi híveinek elpártolása miatt és egyéb okokból május 3-án feladott. Három nappal később Nagyszombat is kaput tárt előtte, ki most Érsekújvár alá vezette seregét. A vár ostroma közben azonban Horváth István kopjás lovasai július 10-én elfogták és nehogy megszökjék, megölték.

Utódai szintén földbirtokosok és katonák voltak.

Irodalom

• Weyhe-Eimke 1876: Karl Bonaventura, Graf v. B. Bécs.
• Olchváry Ödön 1890: Bethlen Gábor első hadjárata. Hadtörténelmi Közlemények 1890.
• Erdélyi László (szerk.) - Molnár Szulpic 1906: A pannonhalmi főapátság története 4. Nagy háborúk kora, a magyar Szent-Benedek-Rend föloszlása és föléledése 1535-1708 - A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története 4. Budapest.