Ugrás a tartalomhoz

Chanel (divatház)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Chanel
Típus
  • szervezet
  • üzleti vállalkozás
Alapítva2010[1]
Székhely
AlapítóCoco Chanel
IparágWholesale trade (business-to-business) of clothing and footwear
Formasociété par actions simplifiée
Termékek
Árbevétel19 744 000 000 $ (2023)[2]
LeányvállalataiFondation d'entreprise Chanel
Chanel (Párizs)
Chanel
Chanel
Pozíció Párizs térképén
é. sz. 48° 52′ 57″, k. h. 2° 15′ 59″48.882389°N 2.266611°EKoordináták: é. sz. 48° 52′ 57″, k. h. 2° 15′ 59″48.882389°N 2.266611°E
A Chanel weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Chanel témájú médiaállományokat.

A Chanel (francia kiejtése: [ʃa.nɛl], magyarosan: sánel) francia luxusdivatház, amelyet 1910-ben alapított Coco Chanel Párizsban. A vállalat magántulajdonban van: tulajdonosai a francia Alain és Gérard Wertheimer testvérek, akik 2018 óta a londoni székhelyű Chanel Limited holdingvállalaton keresztül gyakorolják tulajdonosi jogaikat.

A Chanel elsősorban női készruházati kollekciók, luxuscikkek és divatkiegészítők tervezésével és forgalmazásával foglalkozik, emellett szemüvegtermékei a Luxotticának átadott márkalicenc keretében készülnek.[3][4] A divatház világszerte legismertebb termékei közé tartozik a Chanel No. 5 parfüm, valamint az ikonikus Chanel-kosztüm.[5] A Chanel meghatározó szerepet játszott a 20. századi női divat megújításában: a merev, fűzőkre épülő sziluettek helyett kényelmesebb, funkcionálisabb, ugyanakkor elegáns ruhadarabokat honosított meg, amelyek alapjaiban formálták át a haute couture és a készruhadivat fejlődését.[6]

Történelem

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coco Chanel-korszak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megalapítás és elismerés (1909–1920-as évek)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chanel-ház 1909-ben jött létre, amikor Gabrielle Chanel kalapüzletet nyitott a Malesherbes körút 160. szám alatt, Étienne Balsan társasági hölgy és textilüzletember párizsi lakásának földszintjén.[4] Mivel a Balsan-lakás egyben a francia vadász- és sport elit szalonja is volt, Chanelnek lehetősége volt találkozni a félvilági szeretőikkel, akik mint ilyenek, a divatos hölgyek voltak, akiken a gazdag férfiak vagyonukat – díszes ruhák, ékszerek és kalapok formájában – fitogtatták.

Coco Chanel az általa tervezett és készített kalapok értékesítéséből önálló megélhetésre tett szert, függetlenedve Étienne Balsantól. A szalonok vendégeként ismerkedett meg Arthur „Boy” Capellel, Étienne Balsan angol társasági életben ismert barátjával és pólójátékossal. A kor felsőbb társadalmi köreinek szokásaihoz igazodva Chanel és Capel szerelmi kapcsolatba kerültek. 1910-ben Boy Capel anyagi támogatásával nyitotta meg első önálló kalapszalonját, Chanel Modes néven, a párizsi Rue Cambon 31. szám alatt. Mivel az épületben már működött egy ruházati üzlet, a bérleti szerződés értelmében Chanel kizárólag kalapokat és más kalaposmesteri termékeket értékesíthetett, haute couture ruházatot nem. Két évvel később, 1913-ban a Coco Chanel által Deauville-ben és Biarritzban megnyitott divatszalonok már női kész sportruházatot is kínáltak, amelyek praktikus szabásuknak köszönhetően lehetővé tették a nők számára a sportolást.[4][6]

Az első világháború (1914–1918) az anyaghiány és a nők mozgósítása révén hatással volt az európai divatra. Addigra Chanel már egy nagy ruhaüzletet nyitott a párizsi Hôtel Ritz közelében, a Rue Cambon 31. szám alatt. Az eladó ruhák között flanel blézerek, egyenes vágású Vászonszoknyák, matrózblúzok, jersey anyagból készült hosszú pulóverek és szoknyás-zakós kosztümök voltak.

Coco Chanel a jersey anyagot kedvező tulajdonságai miatt alkalmazta ruhaterveiben. Az anyag lágy esése, valamint a női test vonalait természetesen követő megjelenése jól illeszkedett az általa képviselt letisztult formavilághoz. Számos ruhadarabjának szabásvonalát emellett az első világháború idején elterjedt katonai egyenruhák is inspirálták.[4] 1915-re a Chanel divatház tervei és ruhakölteményei Franciaország-szerte ismertté váltak. Ugyanebben az évben Chanel megnyitotta első haute couture divatházát a franciaországi Biarritzban. Az intézmény mintegy 300 alkalmazottat foglalkoztatott, és itt mutatta be első haute couture kollekcióját.[7]

1915-ben és 1917-ben a Harper's Bazaar magazin arról számolt be, hogy a La Maison Chanel ruhadarabjai „minden vásárló listáján szerepeltek” az európai ruhagyárak számára. A 31 Rue Cambon címen található Chanel ruhaüzlet egyszerű szabású nappali ruha-kabát együtteseket, csipkével szegélyezett fekete estélyi ruhákat, valamint jettel, egy kevésbé ismert drágakővel díszített tüllruhákat mutatott be.[4]

A Chanel N°5 Elixir Sensuel parfüm egy kupicás poháron.

Az első világháborút követően a La Maison Chanel az 1920-as évek divatirányzatait követve gyöngyökkel díszített ruhákat készített, amelyek a flapper stílust követő nők körében váltak különösen népszerűvé.[4] A Chanel által meghonosított, letisztult vonalvezetésű, egyenes szabású öltözékek éles ellentétben álltak a 19. század végének homokóra sziluettjét hangsúlyozó divatjával, amely a francia Belle Époque (kb. 1890–1914) és a brit Edward-kor (kb. 1901–1919) meghatározó stílusjegye volt. Chanel olyan, Európában hagyományosan férfiasnak tekintett színeket – például a szürkét és a sötétkéket – alkalmazott női ruháin, amelyek viselőjük magabiztosságát és modern szemléletét hangsúlyozták.[6][8] A Chanel ruhadarabjain gyakran jelent meg a steppelt anyagok és a bőrszegélyek alkalmazása. A steppelés nemcsak esztétikai elemként szolgált, hanem a ruhák tartását és tartósságát is növelte, elősegítve, hogy azok viselés közben is megőrizzék eredeti formájukat. Ennek egyik legismertebb példája a Chanel-kosztüm, amely térdig érő szoknyából és kardigán szabású zakóból áll, fekete hímzéssel és aranyszínű gombokkal díszítve. Az összeállítást rendszerint kétszínű körömcipő, gyöngysor és bőr kézitáska egészítette ki.[4][6][9]

1921-ben Coco Chanel a divatház ruhakollekcióinak kiegészítésére felkérte Ernest Beaux parfümkészítőt, hogy alkosson illatot a La Maison Chanel számára. Beaux munkái közül Chanel az ötös sorszámú mintát választotta, amely Chanel No. 5 néven került forgalomba. A parfümöt kezdetben a divatház ajándékként adta ügyfeleinek, azonban rendkívüli népszerűsége miatt 1922-ben kereskedelmi forgalomban is értékesíteni kezdték. 1923-ban, ruhái sikerének magyarázataként Coco Chanel a Harper's Bazaar magazinnak azt nyilatkozta, hogy a dizájn „az egyszerűség minden igazi elegancia kulcsa”.[4][10]

Üzleti partnerek (1920-as évek vége)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chanel No. 5 parfüm kiemelkedő kereskedelmi sikere arra ösztönözte Coco Chanelt, hogy illatszereinek forgalmazását Franciaországon és Európán túlra is kiterjessze, valamint új parfümöket hozzon létre. Ehhez azonban jelentős befektetői tőkére, üzleti tapasztalatra és az észak-amerikai piac elérésére volt szüksége. Théophile Bader, a Galeries Lafayette áruházlánc alapítója mutatta be Chanelt Pierre Wertheimer üzletembernek és kockázati befektetőnek. Együttműködésük eredményeként jött létre a Parfums Chanel, amelyben Pierre Wertheimer 70, Théophile Bader 20, míg Coco Chanel 10 százalékos tulajdonrésszel rendelkezett.[9] Chanel személyes jogi képviselője René de Chambrun volt.

Háború (1930–1940-es évek)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1920-as évek fiús, egyszerű vonalvezetésű divatját követően Chanel az 1930-as években nőiesebb szabásvonalak felé fordult. Estélyi ruháit megnyújtott, elegáns sziluettek jellemezték, míg nyári kollekcióiban a reneszánsz viseletek ihlette részletek – például ezüstszínű fémkarikák és strasszkövekkel díszített vállpántok – jelentek meg. 1932-ben Chanel a gyémánt mint divatkiegészítő előtt tisztelgő ékszerkiállítást rendezett, amelyen bemutatta a Comet és a Fountain gyémántnyakláncokat. Az ékszerek annyira újszerűnek bizonyultak, hogy a Chanel S.A. 1993-ban ismét bemutatta őket. A divatház 1937-re tovább bővítette kínálatát, és már alacsony termetű nők számára tervezett készruházati kollekciókat is forgalmazott. A korszak divattervezői közül egyedül Elsa Schiaparelli alkotásai jelentettek valódi versenyt a Chanel modelljeinek.[4]

Chanel kémfőnöke:
Walter Schellenberg tábornok, a Sicherheitsdienst főnöke

A második világháború kitörését követően (1939–1945) Coco Chanel bezárta a Maison Chanel divatházat; csupán az ékszer- és parfümrészleg működött tovább. Ezt követően a párizsi Hôtel Ritz szállodába költözött, ahol együtt élt élettársával, Hans Günther von Dincklage német hírszerző tiszttel.[4][6][9] Franciaország 1940 júniusi megszállását követően a náci vezetés a Hôtel Meurice épületében, a Rue de Rivolin rendezte be párizsi főhadiszállását, a Louvre közelében, mindössze néhány sarokra a Rue Cambon 31. szám alatt működő Chanel divatháztól.[4]

A német megszállás idején érvényes antiszemita intézkedések miatt Pierre Wertheimer és családja 1940 közepén az Egyesült Államokba menekült. 1941-ben Coco Chanel megkísérelte megszerezni a Parfums Chanel irányítását, azonban ezt a francia közigazgatás megakadályozta. Pierre Wertheimer előrelátóan már 1940 májusában Félix Amiot francia iparost jelölte ki vállalata névleges tulajdonosává. Mivel Amiot nem volt zsidó származású, a náci hatóságok elfogadták a megoldást, így a Parfums Chanel tovább működhetett.[9][11]

A megszállt Franciaországban széles körben elterjedtek azok a híresztelések, amelyek szerint Coco Chanel együttműködött a náci hatóságokkal. Később nyilvánosságra került, hogy az Abwehr 7124-es számú ügynökeként, „Westminster” fedőnéven tartották nyilván.[12] Walter Schellenberg tábornok, a Sicherheitsdienst parancsára Chanelt Londonba küldték azzal a küldetéssel, hogy tájékoztassa Winston Churchill brit miniszterelnököt Heinrich Himmler, a Reichsführer-SS által javasolt "külön béke" terv részleteiről, aki el akarta kerülni a Szovjetunió Vörös Hadserege előtti feltétel nélküli megadást.

Franciaország felszabadítását követően Coco Chanelt letartóztatták a náci megszállókkal való együttműködés gyanújával. 1944 szeptemberében a francia tisztogató bizottság (épuration) kihallgatta, azonban dokumentumok és tanúvallomások hiányában – valamint a források szerint Winston Churchill közbenjárásának is köszönhetően – nem emeltek ellene vádat, és szabadon bocsátották.[13][9] Bár jogi felelősségre vonás nem történt, a vele szemben kialakult közvélekedés miatt nem maradhatott Franciaországban, ezért Hans Günther von Dincklagéval együtt nyolc évre Svájcba költözött.[4][9]

A háború befejezése után Pierre Wertheimer visszatért Párizsba, és 1947 májusában Coco Chanellel újratárgyalta a Parfums Chanel alapításakor kötött, 1924-es szerződést. A megállapodás értelmében Chanel 400 000 amerikai dollár egyszeri kifizetésben részesült, amely a háború alatt értékesített Chanel No. 5 parfüm nyereségéből származott. Emellett a parfüm értékesítéséből származó bevétel 2 százalékára jogosító jogdíjat, Svájcban korlátozott értékesítési jogokat, valamint élete végéig folyósított havi járandóságot kapott, amely valamennyi személyes kiadását fedezte. Cserébe Gabrielle Chanel megszüntette svájci parfümvállalkozását, és a „Coco Chanel” név valamennyi kereskedelmi jogát a Parfums Chanelre ruházta át.[11][9]

Újjáéledés (1950-es és 1970-es évek)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953-ban, miután visszatért Svájcból Franciaországba, Coco Chanel úgy találta, hogy a divatvilág beleszeretett Christian Dior „New Look” (1947) kollekciójába; a jellegzetes fazon a vádliközépig érő, teljes szoknya, a szűk derék és a nagy mellkas jellemezte (stílusszerűen 1912 óta hiányzott). A háború utáni divat, amely körülbelül 20 yard anyagot használt fel, a Dior-ház felhagyott a háborús időkben a ruházati anyagok korlátozásával.[9]

Krémszínű gyapjú tweed Chanel kosztüm fekete selyemblúzzal, 1965-69

A második világháborút (1939–1945) követő, megszorításokkal terhelt hat év után a nyugat-európai divatipar örömmel fogadta a New Look megjelenését, mivel az elegáns, nőies ruházat iránti növekvő kereslet a divatipar és a gazdaság fellendülését ígérte.[4] A Chanel divatház vezető szerepének visszaszerzése a haute couture, a készruhadivat, a divatékszerek és a parfümgyártás területén jelentős anyagi ráfordítást igényelt, ezért Coco Chanel Pierre Wertheimerhez fordult üzleti tanácsért és pénzügyi támogatásért.[9] Az együttműködés eredményeként Wertheimer finanszírozta a divatház újjáépítését, cserébe pedig megszerezte a Chanel márkanév alatt forgalmazott valamennyi termék kereskedelmi jogait.[9] 1953-ban Chanel együttműködésbe kezdett Robert Goossens ékszerésszel, aki a divatház kollekcióihoz illő divatékszereket és drágakőből készült ékszereket tervezett. Legismertebb alkotásai közé tartoztak a hosszú fekete és fehér gyöngysorok, amelyek lágyabbá tették a Chanel-kosztüm letisztult vonalvezetését.[6]

Chanel 2.55 kézitáska

A divatház ebben az időszakban mutatta be láncos bőr kézitáskáit is, amelyek aranyszínű, illetve bőrrel átszőtt fémlánccal készültek, így vállon és kézben egyaránt viselhetők voltak. A steppelt bőr kézitáskát 1955 februárjában mutatták be a nagyközönségnek. A modell a bemutatás dátuma alapján a Chanel 2.55 nevet kapta, amely később a divatház egyik legismertebb ikonikus termékévé vált.[4]

A vállalat első férfi illata a Pour Monsieur nevű eau de toilette volt. Ugyanebben az évben Chanel tavaszi kollekciója elnyerte a dallasi Fashion Awards divatdíját. Pierre Wertheimer ezt követően megvásárolta Théophile Bader 20 százalékos tulajdonrészét a Parfums Chanel vállalatban, amellyel részesedése 90 százalékra emelkedett.[9]

1965-ben Pierre Wertheimer fia, Jacques Wertheimer vette át a parfümüzletág irányítását.[9] Coco Chanel 1971. január 10-én, 87 éves korában hunyt el.[4] Haláláig aktívan dolgozott divattervezőként.[4] Az 1966 és 1969 közötti időszakban például az Olympic Airways légiutas-kísérőinek egyenruháját is ő tervezte; utódja e feladaton Pierre Cardin lett. Az akkoriban Arisztotelész Onaszisz tulajdonában álló Olympic Airways a korszak egyik legismertebb luxus-légitársaságának számított. Chanel halála után a divatház kreatív vezetését Yvonne Dudel, Jean Cazaubon és Philippe Guibourgé vette át.[4] A Chanel által tervezett kézitáskák napjainkban is rendkívül keresettek a vintage divat piacán.[14]

Néhány évvel később Jacques Wertheimer megszerezte a Chanel divatház többségi tulajdonrészét.[4] 1974-ben a vállalat piacra dobta a Cristalle nevű eau de toilette-et, amelynek fejlesztése még Coco Chanel életében kezdődött. 1978-ban mutatták be a divatház első, nem haute couture, hanem készruházati kollekcióját, emellett pedig világszerte megkezdték a Chanel divatkiegészítőinek forgalmazását.

Alain Wertheimer az 1970-es években fokozatosan vette át a Chanel S.A. irányítását.[4][9] Irányítása alatt a vállalat számos ismert személyiséget vont be a Chanel parfümjeinek népszerűsítésébe, köztük Marilyn Monroe-t és Audrey Tautou-t. Annak érdekében, hogy a márka új lendületet kapjon, meggyőzte Karl Lagerfeldet, hogy hagyja el a Chloé divatházat, és csatlakozzon a Chanelhez kreatív igazgatóként. Lagerfeld kinevezését követően a vállalat értékesítése jelentősen növekedett. Az évek során a Chanel számos ismert nagykövettel és művésszel működött együtt, köztük Jennie-vel, Penélope Cruzzal, Angèle-lel, Nicole Kidmannel, Keira Knightley-val, Lily-Rose Depp-pel, Whitney Peakkel, Caroline de Maigret-vel, Margaret Qualley-vel, Victoria Songgal, Wang Yibóval, Minjivel, G-Dragonnal, Go Youn-junggal, Kristen Stewarttal és Marion Cotillard-dal.[15][16][17][18][19][20][21][22][23][24][25][26][27][28][29][30][31]

Coco utáni korszak (1980-as évektől napjainkig)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Chanel haute couture by Lagerfeld: a 2011–2012-es őszi/téli kollekció
Chanel üzlet a queens-i Plázában, Brisbaneben

1981-ben a Chanel piacra dobta első férfi illatát, az Antaeus eau de toilette-et. Két évvel később, 1983-ban Karl Lagerfeld lett a divatház vezető tervezője. Akárcsak Coco Chanel, Lagerfeld is gyakran merített ihletet a divatház múltjából: kollekcióiban továbbra is meghatározó szerepet kaptak a Chanelre jellemző anyagok és motívumok, például a tweed, az aranyszínű díszítőelemek és a láncok. Miközben megőrizte a márka jellegzetes stílusjegyeit, korszerű szemléletével új irányt adott a Chanelnek. Későbbi kollekcióiban fokozatosan eltávolodott a hagyományosan nőies megjelenéstől, és új anyagokkal, valamint formavilággal kísérletezett. Az 1980-as évek során világszerte több mint negyven Chanel butik nyílt meg. Az évtized végére az üzletek kínálata a körülbelül 200 amerikai dollárba kerülő parfümöktől a 225 dolláros balerinacipőkön át egészen a 11 000 dolláros ruhákig és a 2 000 dolláros bőr kézitáskákig terjedt. A Chanel kozmetikai termékeit és illatszereit kizárólag a márka saját értékesítési hálózatán keresztül forgalmazták. Jean Hoehn, a vállalat marketingvezetője a cég stratégiáját így foglalta össze: „Tízévente mutatunk be új illatot, nem pedig hárompercenként, mint sok versenytársunk. Nem akarjuk összezavarni a vásárlókat. A Chanel esetében az emberek tudják, mire számíthatnak, ezért életük különböző szakaszaiban is újra és újra visszatérnek hozzánk.” 1984-ben a divatház alapítója előtt tisztelegve új parfüm jelent meg Coco néven. 1986-ban a Chanel megállapodást kötött óragyártó partnerekkel, ennek eredményeként pedig 1987-ben bemutatták az első Chanel karórát. Az évtized végén Alain Wertheimer New Yorkba helyezte át a vállalat központi irodáit.[9]

A Maison Chanel további növekedésének köszönhetően a Wertheimer család vagyona elérte az 5 milliárd amerikai dollárt. Az 1990-es évek eleji gazdasági visszaesés átmenetileg kedvezőtlenül érintette a vállalat értékesítését, azonban a divatház az évtized közepére új butikok megnyitásával ismét növekedési pályára állt.[9]

1994-ben a Chanel 570 millió euró értékű készruházati termék értékesítése mellett 67 millió euró nettó nyereséget ért el, amellyel Franciaország legjövedelmezőbb divatházává vált.[32]

1996-ban a Chanel felvásárolta a Holland & Holland fegyvergyártó vállalatot, azonban a cég megújítására irányuló törekvései nem jártak sikerrel.[9] Ugyanebben az évben megszerezte az Eres fürdőruhamárkát is.[33] Szintén 1996-ban jelent meg az Allure, majd 1998-ban az Allure Homme parfüm. 1999-ben a divatház bemutatta első bőrápolási termékcsaládját, a Précision-t. Ugyanebben az évben piacra került első utazási kollekciója is, valamint a Luxotticával kötött licencmegállapodás keretében napszemüvegek és szemüvegkeretek kollekcióját is bevezette.

Miközben Pierre Wertheimer továbbra is az igazgatótanács elnöke maradt, Françoise Montenay töltötte be a vezérigazgatói és elnöki tisztséget. 2000-ben mutatták be a Chanel első uniszex karóráját, a J12 modellt. A következő évben a vállalat felvásárolta a Bell & Ross óragyártó céget. Ugyanebben az évben az Egyesült Államokban olyan Chanel butikok is nyíltak, amelyek kizárólag divatkiegészítőket kínáltak. A divatház emellett első alkalommal mutatott be korlátozott férfiruházati kollekciót kifutós bemutatóinak részeként.

2002-ben a Chanel bemutatta a Chance parfümöt, valamint a Paraffection leányvállalatot. A társaságot eredetileg 1997-ben hozták létre azzal a céllal,[34] hogy támogassa a hagyományos kézműves műhelyeket. A Paraffection égisze alá olyan neves műhelyek (Ateliers d'Art) tartoztak, mint a Desrues (gombok és díszítőelemek), a Lemarié (tolldíszek), a Lesage (hímzés), a Massaro (cipőkészítés) és a Michel (kalapkészítés). A hozzájuk kapcsolódó készruházati kollekciókat Karl Lagerfeld tervezte.

2002 júliusában a Chanel a New York-i Madison Avenue sugárúton megnyitotta első ékszer- és óraszaküzletét. Néhány hónappal később a szomszédos üzlethelyiségben egy, mintegy 90 négyzetméteres cipő- és kézitáskabolt is megnyílt. A Chanel tovább folytatta amerikai terjeszkedését, és 2002 decemberére már huszonöt üzletet működtetett az Egyesült Államokban.[9]

A Chanel zászlóshajó üzlete a hongkongi Prince's Buildingben

2003-ban a Chanel bemutatta a Coco Mademoiselle parfümöt, valamint az úgynevezett „In-Between Wear” kollekciót, amelyet elsősorban a fiatalabb női vásárlóközönség számára terveztek. Ugyanebben az évben a divatház megnyitotta második üzletét a párizsi Rue Cambon utcában, emellett egy mintegy 220 négyzetméteres butikot nyitott Hongkong központi üzleti negyedében, valamint közel 50 millió amerikai dollárért vásárolt meg egy épületet Tokió előkelő Ginza negyedében.

2007-ben Maureen Chiquet-t nevezték ki vezérigazgatónak. Vezérigazgatói posztját 2016-os elbocsátásáig töltötte be.[35]

2018-ban a Chanel bejelentette, hogy Londonba költözteti globális központját.[36][37][38] Ugyanebben az évben decemberben a Chanel bejelentette, hogy kitiltja a szőrmét és az egzotikus bőröket a kollekcióiból.[39] 2019 februárjában, 85 éves korában elhunyt Karl Lagerfeld.[40] Utódjául Virginie Viard-ot nevezték ki kreatív igazgatónak, aki több mint harminc éven át dolgozott együtt Lagerfelddel a Chanelnél.[41] Viard 2024 júniusában távozott a divatháztól.[42] 2021 decemberében Leena Nairt nevezték ki globális vezérigazgatónak.[43][44][45]

2024 februárjában a Chanel megnyitotta első, kizárólag órákra és magasékszerekre szakosodott amerikai zászlóshajó-üzletét New York Manhattan városrészének Ötödik sugárútján, a Billionaires' Row közelében.[46] 2024 decemberében Matthieu Blazy-t nevezték ki a Chanel új művészeti igazgatójává.[47] Blazy korábban az olasz Bottega Veneta kreatív igazgatójaként dolgozott, ahol munkáját egyaránt kritikai elismerés és kereskedelmi siker övezte.[48] A 2025-ös párizsi divathéten bemutatott, űr tematikájú kifutóbemutató már a divatház új kreatív irányvonalát jelezte, amelyet a szakma Blazy elképzeléseinek tulajdonított.[49]

A Chanel 2026 júliusában felvásárolta a párizsi Charvet inggyártót, amely egyedi ingeiről, nyakkendőiről és pizsamáiról ismert.[50][51]

Kiállítások és retrospektív tárlatok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párizsi Palais Galliera 2020. október 1. és 2021. augusztus 17. között rendezte meg a Gabrielle Chanel. Fashion Manifesto című retrospektív kiállítást. A tárlat ezt követően a tokiói Mitsubishi Ichigokan Museum, majd a melbourne-i National Gallery of Victoria (2021. december 3. - 2022. április 25.) vendége volt, később pedig a londoni Victoria and Albert Museum is bemutatta 2023. szeptember 16-tól.[52][53][54][55]

A madridi Thyssen–Bornemisza Nemzeti Múzeum 2022. október 11. és 2023. január 15. között négyrészes kiállításon vizsgálta Pablo Picasso és Gabrielle Chanel kapcsolatát, valamint egymás művészetére gyakorolt kölcsönös hatásukat. A tárlat az 1915 és 1925 közötti időszak alkotásaira összpontosított.[56][57][58][59][60]

A Metropolitan Művészeti Múzeum, amely a pénzügyi és divat fővárosában, New Yorkban ad otthont az éves Met Gálának, először 2005-ben tisztelte meg a házat egy (május 5. és augusztus 7. között) tartott kiállítással, amely Coco Chanel 1920-as évekig visszanyúló munkásságát mutatta be. A múzeum Costume Institute részlege 2023-ban posztumusz retrospektív kiállítással tisztelgett a divatház hosszú ideig hivatalban lévő kreatív igazgatója, Karl Lagerfeld előtt.[61][62][63][64]

Filantrópia, fenntarthatóság, művészet és kultúra

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fondation Chanel a divatház jótékonysági alapítványa, amelyet 2011-ben hoztak létre. Az alapítvány fő céljai közé tartozik az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés elősegítése, a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos egyenlőtlenségek csökkentése, valamint a nők gazdasági önállóságának és társadalmi szerepvállalásának támogatása. A Fondation Chanel afrikai, ázsiai, európai, latin-amerikai, brit és egyesült államokbeli szervezetekkel működik együtt.[65][66]

2021 júniusában a Chanel bejelentette, hogy 25 millió amerikai dolláros alapbefektetéssel csatlakozik a Landscape Resilience Fund kezdeményezéshez, amely az éghajlatváltozás hatásaival küzdő mezőgazdasági termelőket támogatja. A vállalat új, tudományos alapú fenntarthatósági célkitűzéseket is meghatározott, majd 2022-ben piacra dobta a No.1 de Chanel kozmetikai és illatcsaládot, amely 97%-ban természetes eredetű összetevőkből készül, és környezetbarát csomagolást kapott. A Chanel a Párizsi Klímaegyezménnyel összhangban vállalta, hogy 2030-ig működéséből származó szén-dioxid-kibocsátását 50%-kal, teljes értékláncának kibocsátását pedig 40%-kal csökkenti. A Chanel Mission 1.5 Climate Action Plan részeként a vállalat azt is vállalta, hogy 2025-re teljes egészében megújuló villamos energiát használ működéséhez. Emellett egyre nagyobb arányban alkalmaz fenntartható forrásból származó tweedszöveteket, szállítmányainak jelentős részét tengeri úton kívánja továbbítani, valamint földhasználati és megélhetési projekteket támogat afrikai, délkelet-ázsiai és latin-amerikai közösségekben.[67][68][69][70][71][72][73] 2024 januárjában a Chanel tizenöt kozmetikai gyártó vállalattal közösen létrehozta a Traceability Alliance for Sustainable Cosmetics nevű kezdeményezést, amelynek célja a kozmetikai ipar ellátási láncainak átláthatóságának és nyomon követhetőségének javítása.[74][75]

Művészetek és kultúra

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chanel Culture Fund a divatház nemzetközi kulturális támogatási programja, amely különböző kezdeményezések és partnerségek révén támogatja a kortárs művészetet. A program indulása óta együttműködött többek között a londoni National Portrait Galleryvel, a párizsi Centre Pompidouval és a sanghaji Power Station of Arttal. A Culture Fund évente tíz, az előadó- és képzőművészet területén tevékenykedő alkotónak ítéli oda a 100 000 euró összegű Chanel Next Prize díjat.[76][77][78][79][80][81][82]

Yana Peel, a Chanel művészeti és kulturális programjainak globális vezetője a Harper's Bazaarnak adott interjújában így fogalmazott: „Napjaink gyorsan változó világában a művészek olyan újító gondolatokat fogalmaznak meg, amelyek segítenek elképzelni a jövőt. A Chanel mindig is elkötelezett támogatója volt a művészetek fejlődésének, a Culture Fund révén pedig ezt a hagyományt folytatjuk azzal a céllal, hogy támogassuk azokat a kulturális újítókat és úttörőket, akik kijelölik a következő irányokat.”[83]

Les Rendez-vous littéraires rue Cambon

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Les Rendez-vous littéraires rue Cambon című irodalmi programsorozatot Virginie Viard korábbi kreatív igazgató és Charlotte Casiraghi indította útjára az irodalom, különösen pedig a női emancipációhoz kapcsolódó irodalmi hagyományok népszerűsítésére.[84][85][86] A rendezvényeken a Chanel nagykövetei, irodalomtörténészek, kritikusok és elsősorban női szerzők beszélgetnek könyvekről, többnyire a párizsi 7L könyvesboltban.[87] Különleges alkalmakkor más helyszíneken is tartanak eseményeket, például a Virginia Woolf előtt tisztelgő első angol nyelvű rendezvényt a londoni Somerset House-ban szervezték meg.[88] A beszélgetések hang- és videófelvétel formájában podcastként is megjelennek. A panelbeszélgetések mellett egyéni megszólalások is helyet kapnak, amelyekben a résztvevők azokról a könyvekről mesélnek, amelyek meghatározó szerepet játszottak olvasóvá válásukban.[86] A sorozatban egyéni interjúk is szerepelnek, például Erica Wagner irodalomkritikus és Bénédicte Dupré la Tour író beszélgetése. Wagner és Charlotte Casiraghi emellett Summer Reading és Winter Reading címmel ajánlóbeszélgetéseket is készítettek. Az irodalomtudós Fanny Arama rendszeres résztvevője volt a Rendez-vous epizódjainak. A Chanel a System magazin 18. számához külön mellékletet is támogatott, amely a Les Rendez-vous littéraires rue Cambon kezdeményezésen keresztül a divat és az irodalom kapcsolatát, valamint azoknak a nők társadalmi emancipációjában betöltött szerepét mutatta be. A programsorozat 2024 októberében megrendezett 15. eseményén Charlotte Casiraghi, Emmanuelle Lambert író, Olivia Gesbert újságíró és Clémence Poésy Chanel-nagykövet Colette munkássága előtt tisztelgett, kiemelve annak jelentőségét a nők emancipációjának történetében.[89][90][84]

Vállalati arculat

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chanel emblémáját két egymásba fonódó, egymással szembefordított „C” betű alkotja. A vállalat szerint a jelképet Coco Chanel a nizzai Château de Crémat kastélyból merítette, azonban védjegyként csak az első Chanel üzletek megnyitását követően jegyezték be.[91][92] Az emblémát általában Coco Chanel monogramjaként értelmezik, és napjainkra a világ egyik legismertebb márkajelzésévé vált. A logó egyúttal a presztízs, a luxus és az elegancia szimbólumának is számít.[93]

2022-ben a Chanel 2 millió euró támogatást nyújtott a Care nemzetközi segélyszervezetnek és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR). Az adományt Ukrajna humanitárius támogatására fordították az országot ért orosz invázió idején.[94]

A Chanel S. A. világszerte körülbelül 310 Chanel butikot üzemeltet; 94 Ázsiában, 70 Európában, 10 a Közel-Keleten, 128 Észak-Amerikában, 1 Közép-Amerikában, 2 Dél-Amerikában és 6 Óceániában. Az üzletek jellemzően nagy vásárlóerejű városrészekben, neves áruházakban, mint például a Harrods és Selfridges, a Bergdorf Goodman, a Neiman Marcus és a Saks Fifth Avenue, főutcákon, bevásárlónegyedekben és repülőtereken belül.[9] 2015-ben a vállalat 152 millió amerikai dollárért vásárolta meg a Beverly Hillsi North Rodeo Drive 400. szám alatti üzlethelyiséget, amely akkor Los Angeles történetének legdrágább kiskereskedelmi ingatlanügylete volt.[95] 2020 októberében a cég 310 millió fontért megvásárolta londoni zászlóshajó butikját, a Bond Street-i üzletet.[96][97]

Védjegyek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chanel egyesült államokbeli jelenlétének egyik korai bizonyítékát az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatalánál (USPTO) bejegyzett védjegyek jelentik. 1924. november 18-án a Chanel, Inc. kérelmet nyújtott be a „Chanel” szóvédjegy, valamint az egymásba fonódó „CC” monogram és szóvédjegy bejegyzésére. A védjegyeket eredetileg kizárólag parfümök, piperecikkek és kozmetikai termékek esetében kívánták lajstromoztatni. A bejelentés olyan termékekre terjedt ki, mint az arcpúder, a parfüm, a kölni, az illatos toalettvíz, a rúzs és a pirosító.[98] A „Chanel” szóvédjegyet és a kettős „CC” emblémát 1925. február 24-én jegyezték be. A Chanel No. 5 parfüm első védjegybejelentését 1926. április 1-jén nyújtották be; a terméket parfümként és toalettvízként jelölték meg, első kereskedelmi forgalomba hozatalának időpontjaként pedig 1921. január 1-jét tüntették fel. A védjegyet 1926. július 20-án jegyezték be.

A hamisítványok elleni küzdelem

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chanel a többi luxusmárkához hasonlóan gyakran válik hamisítók célpontjává. Egy eredeti klasszikus Chanel kézitáska ára általában 4000 amerikai dollár felett kezdődik, míg egy hamisítvány jellemzően néhány száz dollárért beszerezhető. Az 1990-es évektől kezdődően valamennyi eredeti Chanel kézitáskát egyedi azonosító számmal látták el. 2018-ban a Chanel pert indított a New York déli kerületének szövetségi bíróságán a The RealReal online piactér ellen. A vállalat szerint a platform hamis Chanel-termékeket értékesített, és azt a látszatot keltette a vásárlókban, hogy hivatalos kapcsolatban áll a divatházzal.[99][100]

Logó neve és betűtípusa, 1924-ben vezették be

A hamisított Chanel-termékek nagy számára reagálva a vállalat jogi osztálya külön weboldalt hozott létre, amely segítséget nyújt a fogyasztóknak az eredeti és a hamis Chanel-termékek megkülönböztetésében.[101] Számos divatblogger[102][103] és szakmai tartalomkészítő is foglalkozik a hamis luxuscikkek, köztük a Chanel termékeinek, felismerésével és az ezzel kapcsolatos fogyasztói tájékoztatással.[104]

Kreatív vezetés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A divatház művészeti igazgatója a teljes kreatív részleget irányítja, de minden részlegnek megvan a saját igazgatója. Jacques Helleu (1938-2007) több mint négy évtizeden át volt művészeti igazgató (az arculatért és marketingért, valamint a parfümökért, órákért és sminkekért felelős). Hosszú betegség után, 69 éves korában hunyt el.[105]

A divatrészleg kreatív igazgatója 1983-tól haláláig, 2019-ig Karl Lagerfeld volt. Utódja Virginie Viard lett, aki 2019 és 2024 között látta el a kreatív igazgatói feladatokat.

2024 decemberében Matthieu Blazyt nevezték ki a Chanel művészeti igazgatójává.[106] Az illatkompozíciók fejlesztéséért 2015 óta Olivier Polge felel.[107] A vállalat óra- és magasékszer-részlegének kreatív vezetője 2009 és 2024 között Patrice Leguéreau volt, aki 2024-ben bekövetkezett haláláig töltötte be a tisztséget Utódját, Marie-Laure Cérède-t – aki korábban a Cartier munkatársa volt – 2026 októberében nevezték ki az ékszer- és óratervezési részleg igazgatójává.[108][109][110][111] Cécile Pouillot a smink és arculat globális igazgatója.

Termékek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kézitáskák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Chanel CLASSIC Double Flap 2.55

Az 1955-ben bemutatott Chanel 2.55 kézitáska alapvetően megváltoztatta a női divatot azzal, hogy vállpánttal látták el, így viselője szabadon használhatta a kezét.[112] Az évek során a Chanel folyamatosan megújította kézitáskáinak formavilágát, miközben megőrizte azok klasszikus jellegét. Ennek egyik példája az 1983-ban Karl Lagerfeld által tervezett 11.12 modell, amelyen megjelent a mára ikonikussá vált, egymásba fonódó dupla „C” embléma.[113][114]

A Chanel árképzési stratégiájának részeként rendszeresen emeli kézitáskáinak árát, ezzel is erősítve a márka exkluzív jellegét. A Classic Flap modell ára a bevezetésekor 220 amerikai dollár volt, 2024-re azonban meghaladta a 10 000 dollárt. Egyes modellek ára az elmúlt évtizedben több mint háromszorosára emelkedett.[115] Az áremelések hátterében a növekvő alapanyag- és gyártási költségek mellett a vállalat tudatos luxusmárka-stratégiája is szerepet játszik, amelynek célja a Chanel prémium piaci pozíciójának és exkluzivitásának megőrzése.[116]

Illatszerek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Chanel vezető parfümőre: Ernest Beaux (1881–1961) francia parfümőr alkotta meg 1921-ben a Chanel No. 5 illatot.

1924-ben Pierre Wertheimer megalapította a Parfums Chanel vállalatot, amely a Chanel parfümjeinek és kozmetikai termékeinek gyártására és forgalmazására jött létre. A parfümüzletág idővel a Chanel S.A. legjövedelmezőbb üzletágává vált.[9][117] A vállalat alapítása óta a Chanel illatkompozícióinak megalkotásáért négy vezető parfümőr felelt:

  • Ernes Beaux (1920-1961)
  • Henri Robert (1958-1978)
  • Jacques Polge (1978-2015)
  • Olivier Polge (2015-napjainkig)

Parfümök

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chanel az évtizedek során számos parfümöt hozott forgalomba, többek között:[118][119]

  • Allure EDT
  • Allure Eau Sensuelle EDP
  • Allure Eau Sensuelle EDT
  • Chance Eau Vive
  • Chance Eau Fraiche
  • Chance Eau Tendre
  • Coco
  • Coco Mademoiselle
  • Coco Noir
  • Cristalle
  • Cristalle Eau Verte
  • No. 5
  • No. 19
  • No. 19 Poudre
  • No 22
  • Gardénia
  • Bois des Iles
  • Cuir de Russie
  • Eau de Cologne
  • 31 Rue Cambon
  • No. 18
  • Coromandel
  • Bel Respiro
  • 28 La Pausa (named for La Pausa, Chanel's villa on the French Riviera)[120]
  • Sycomore
  • Beige
  • Jersey
  • 1932
  • Misia
  • Boy
  • 1957
  • Le Lion de Chanel

Kölnivizek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chanel által forgalmazott fontosabb kölnivizek a következők:[118][119]

  • Allure pour Homme
  • Allure pour Homme Sport
  • Allure pour Homme Eau Extreme
  • Allure pour Homme Cologne Sport
  • Allure Homme Edition Blanche
  • Antaeus
  • Égoïste
  • Platinum Égoïste
  • Bleu De Chanel Eau de Toilette
  • Bleu De Chanel Eau de Parfum
  • Bleu De Chanel L'Exclusif
  • Bleu De Chanel Parfum
  • Pour Monsieur

Sminktermékek és bőrápolás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chanel kozmetikai termékei a márka legszélesebb körben elérhető termékei közé tartoznak. A vállalat smink- és bőrápolási készítményeit világszerte számos áruházban – többek között a Harrods, a Galeries Lafayette, a Bergdorf Goodman, a Hudson's Bay, a David Jones, a Wojooh, a Selfridges,[121] a John Lewis & Partners és a Boots üzleteiben – valamint saját Chanel Beauty butikjaiban forgalmazza.

  • Mascara
  • LA MOUSSE
  • Hydra Beauty
  • Le Blanc
  • Le Lift
  • Sublimage
  • Blue Serum
  • La Solution 10 de Chanel
  • Vamp Nail Polish
  • N°1 line[122][123][124]

Ékszerek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chanel felsőkategóriás ékszerüzletága ("Chanel High Jewelry") 1932 novemberében jött létre. Coco Chanel ekkor mutatta be első magasékszer-kollekcióját, a "Bijoux de Diamants"-t párizsi, Faubourg Saint-Honoré utcai rezidenciáján.[125] A "Bijoux de Diamants" kollekciót az égitestek – a csillagok, az üstökösök és a Hold – ihlették. Gabrielle Chanel mintegy ötven ékszert tervezett, amelyek fehér és sárga gyémántokból, valamint platinából és sárga aranyból készültek. A London Diamond Corporationnel együttműködésben létrehozott kollekció célja a gyémántkereskedelem fellendítése volt a gazdasági világválság idején.[126][127]

2012-ben, a Bijoux de Diamants kollekció bemutatásának 80. évfordulója alkalmából a Chanel jubileumi kollekciót mutatott be. A vállalat jelenlegi ékszerkollekciói közé tartozik a High Jewelry, a Camélia, a Comète, a Coco Crush, a Baroque, az 1932, az Ultra, a Bridal, valamint a Jewelry Watches kollekció.[128][129]

Karórák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chanel 1987-ben lépett be az óragyártás piacára első karórájának, a Première modellnek a bemutatásával. Az óra nyolcszögletű tokját a Chanel No. 5 parfüm üvegének kupakja, illetve a párizsi Place Vendôme alaprajza ihlette, míg bőrből és aranyszínű láncszemekből álló szíja a divatház ikonikus kézitáskáinak láncpántjára utalt.[130][131]

2000-ben jelent meg a kerámiatokkal készült J12 karóracsalád, amely a Chanel egyik legismertebb órakollekciójává vált. A modell fekete, majd később fehér kerámiából készült, sportos megjelenésével pedig jelentős szerepet játszott a luxusórák formatervezésének megújításában. A következő években a Chanel tovább bővítette órakínálatát olyan kollekciókkal, mint a Boy·Friend, a Monsieur de Chanel, a Code Coco és a Mademoiselle Privé, amelyek a divatház jellegzetes motívumait ötvözik a svájci óragyártás hagyományaival. A Chanel órái svájci szerkezetekre épülnek, fejlesztésük és gyártásuk a vállalat svájci La Chaux-de-Fonds-i óramanufaktúrájában zajlik.[130][131]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "House of Chanel | Hat | French". Metropolitan Művészeti Múzeum (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. április 19.
  2. ↑ "Résultats financiers de Chanel Limited pour l'exercice clos au 31 décembre 2023" (PDF). sajtóközlemény. 2024. május 21.
  3. ↑ "Luxottica renews eyewear licence contract with Chanel". FashionNetwork.com (angol nyelven). 2019. október 24. Hozzáférés: 2026. július 19.
  4. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 "Gabrielle Chanel - Fashion Designer | Designers | The FMD". The FMD - FashionModelDirectory.com. Hozzáférés: 2026. július 19.
  5. ↑ Krick, Jessa (2004. október 1.). "Gabrielle "Coco" Chanel (1883–1971) and the House of Chanel".
  6. 1 2 3 4 5 6 Martin, Richard (1995). Contemporary fashion. London: St. James Press. ISBN 1-55862-173-3.
  7. ↑ "The House Of Chanel". Hozzáférés: 2026. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
  8. ↑ Rowland-Warne, L. (1992). Costume. Knopf Books for Young Readers. ISBN 9780679816805.
  9. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 "Chanel SA -- Company History". www.fundinguniverse.com. 2008. június 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. július 19.
  10. ↑ "BUSINESS ABROAD: King of Perfume". Time. 1953. szeptember 14. 2010. július 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. április 28.
  11. 1 2 Mazzeo, Tilar J. (2011. szeptember 6.). The Secret of Chanel No. 5. Harper Perennial. ISBN 978-0061791031.{{cite book}}: CS1 karbantartás: year (link)
  12. ↑ McAuley, James (2011. augusztus 31.). "The Exchange: Coco Chanel and the Nazi Party". The New Yorker (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  13. ↑ Vaughan, Hal (2012). Sleeping with the Enemy: Coco Chanel's Secret War. Alfred A. Knopf. 186–187. o. ISBN 978-0307475916.
  14. ↑ "可可香奈儿，一个戏精女孩的奋斗史". www.sohu.com (Chinese (China) nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  15. ↑ "K-pop star Jennie becomes Chanel brand ambassador". FashionNetwork.com (angol nyelven). 2021. szeptember 25. Hozzáférés: 2026. július 19.
  16. ↑ "All six Korean ambassadors for 'Chanel' display their iconic visuals for the November issue of 'Elle'". allkpop (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  17. ↑ Cary, Alice (2022. szeptember 6.). "Penelopé Cruz's Preppy Denim Is Off-Duty Style Done Right". Glamour (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  18. ↑ Okwodu, Janelle (2021. március 8.). "Chanel's Latest Ambassador Is Gossip Girl's New Star". Vogue (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  19. ↑ "See Keira Knightley front the new Chanel fragrance, 10 years after her first campaign". Harper's BAZAAR (brit angol nyelven). 2018. február 27. Hozzáférés: 2026. július 19.
  20. ↑ Goldhawk, Sydney (2023. március 13.). "Kristen Stewart Fronts CHANEL'S Spring/Summer 2023 Campaign". S Magazine (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  21. ↑ Bergeson, Samantha (2022. október 5.). "Kristen Stewart Gets Whiplash in Chanel's Déjà Vu Ode to the French New Wave". IndieWire (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  22. ↑ DiGuiseppe, Stephanie (2023. március 17.). "Inside Chanel's Campaign Starring Kristen Stewart". Haute Living (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  23. ↑ "Marion Cotillard Chanel No. 5 Holiday 2022 Perfume Campaign". Fashion Gone Rogue (amerikai angol nyelven). 2022. október 18. Hozzáférés: 2026. július 19.
  24. ↑ "Marion Cotillard Singing and Dancing for Chanel No. 5 Is Bringing Me Joy". Marie Claire (angol nyelven). 2020. október 28. Hozzáférés: 2026. július 19.
  25. ↑ Sharma, Neha Tandon (2020. november 27.). "Made in 2004 for $33 million, this Chanel No 5 ad starring Nicole Kidman is still the most expensive ad ever made". Luxurylaunches (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  26. ↑ "From Jackson Wang, To Wang Yibo: How K-Pop's Chinese Stars Become China's Favorite Brand Ambassadors |". chinafilminsider.com. Hozzáférés: 2026. július 19.
  27. ↑ 김민지 (2024. május 22.). "프랑스에서 보내온 고윤정의 사적이고 내밀한 시간". W Korea (koreai nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  28. ↑ "Chanel Names NewJeans' Minji Brand Ambassador". Hypebae (angol nyelven). 2023. február 13. Hozzáférés: 2026. július 19.
  29. ↑ "Chanel announces new brand ambassador: Lily-Rose Depp". FashionNetwork.com (amerikai angol nyelven). 2015. július 16. Hozzáférés: 2026. július 19.
  30. ↑ McDermott, Maeve. "Lily Rose Depp is the face of Chanel's new fragrance". USA TODAY (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  31. ↑ Pike, Naomi (2020. április 29.). "If Lily-Rose Depp Could Relive Any Fashion Memory, She'd Pick This Chanel One". British Vogue (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  32. ↑ Chevalier, Michel; Mazzalovo, Gerald (2012). Luxury Brand Management: A World of Privilege, 2nd Edition. John Wiley & Sons Singapore Pte. Ltd. ISBN 978-1-118-17176-9.
  33. ↑ www.lifestyleasia.com https://www.lifestyleasia.com/sg/style/fashion/eres-les-reeditions-collection/. Hozzáférés: 2026. július 19. {{cite web}}: Missing or empty |title= (súgó)
  34. ↑ "Chanel - Voguepedia". www.vogue.com (angol nyelven). 2013. szeptember 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. július 19.
  35. ↑ Friedman, Vanessa (2017. április 15.). "Maureen Chiquet's Move From Chanel to Self-Empowerment". The New York Times (angol nyelven). Hozzáférés: 2018. október 28.
  36. ↑ "Chanel chooses London for global office". BBC News (brit angol nyelven). 2018. szeptember 13. Hozzáférés: 2018. október 28.
  37. ↑ Sherman, L. (2018. szeptember 7.). "With Eyes on London, Chanel Ltd. Closes Its New York Headquarters" (angol nyelven). Business of Fashion. Hozzáférés: 2022. március 25.
  38. ↑ "Chanel Picks London Over New York, Paris as Base for Global Team" (angol nyelven). Bloomberg. 2018. szeptember 15. Hozzáférés: 2022. március 25.
  39. ↑ "French Fashion House Chanel Bans Fur and Exotic Animal Skins". Time (amerikai angol nyelven).
  40. ↑ John, Tara (2019. február 19.). "Karl Lagerfeld, pioneering fashion designer, has died | CNN". CNN (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  41. ↑ "Meet the Designer Succeeding Karl Lagerfeld at Chanel". Harper's BAZAAR (amerikai angol nyelven). 2019. február 19. Hozzáférés: 2026. július 19.
  42. ↑ Guilbault, Laure (2024. június 5.). "Virginie Viard Bows Out at Chanel". Vogue (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  43. ↑ "Chanel appoints Unilever executive Leena Nair as CEO". The Hindu (angol nyelven). 2021. december 15. Hozzáférés: 2021. december 15.
  44. ↑ Mehak Agarwal (2021. december 15.). "Meet Leena Nair, Chanel's new Indian-origin Global CEO" (angol nyelven). Business today In. Hozzáférés: 2022. március 30.
  45. ↑ Akanksha Kamath (2021. december 14.). "What do we know about Leena Nair—the new global CEO of Chanel?" (angol nyelven). Vogue. Hozzáférés: 2022. március 30.
  46. ↑ DeMarco, Anthony. "Chanel To Open First U.S. Flagship For Watches And Jewelry In New York". Forbes (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  47. ↑ "Why Chanel Chose Matthieu Blazy". The Business of Fashion (angol nyelven). 2024. december 12. Hozzáférés: 2026. július 19.
  48. ↑ "Matthieu Blazy to Chanel and Louise Trotter to Bottega Veneta". Harper's BAZAAR (amerikai angol nyelven). 2024. december 12. Hozzáférés: 2026. július 19.
  49. ↑ Cartner-Morley, Jess (2025. október 7.). "Chanel blasts off on new course with Matthieu Blazy debut show". The Guardian (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  50. ↑ Guilbault, Laure (2026. július 2.). "Chanel Acquires Charvet". Vogue. Hozzáférés: 2026. július 2.
  51. ↑ Friedman, Vanessa (2026. július 2.). "Chanel Is Buying Charvet, the World's Oldest Shirt Maker". The New York Times. ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2026. július 2.
  52. ↑ Pelloux, Cécilia. "Iconic Exhibition 'Gabrielle Chanel. Fashion Manifesto' Opens In Palais Galliera In Paris". Forbes (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  53. ↑ Cartner-Morley, Jess (2023. március 23.). "V&A Chanel exhibition to feature 200 looks across seven decades". The Guardian (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  54. ↑ "The V&A's Chanel exhibition has been extended – here's everything you need to know". Harper's BAZAAR (brit angol nyelven). 2024. január 23. Hozzáférés: 2026. július 19.
  55. ↑ Newbold, Alice (2022. május 26.). "What To Expect From The V&A's Blockbuster Chanel Exhibition". British Vogue (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  56. ↑ "Picasso/Chanel | Museo Nacional Thyssen-Bornemisza". www.museothyssen.org (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  57. ↑ "Picasso and Chanel's reciprocal influences showcased in Madrid". FashionNetwork.com (angol nyelven). 2022. október 11. Hozzáférés: 2026. július 19.
  58. ↑ www.euronews.com https://www.euronews.com/culture/2022/10/13/picasso-and-chanel-exhibition-explores-a-meeting-of-minds-and-mutual-interests. Hozzáférés: 2026. július 19. {{cite web}}: Missing or empty |title= (súgó)
  59. ↑ "Madrid Capital de Moda::Todo está en Madrid". todoestaenmadrid.com (spanyol nyelven). 2026. május 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. július 19.
  60. ↑ "'Picasso and Chanel': Exhibition explores a meeting of minds and mutual interests". Yahoo News UK (brit angol nyelven). 2022. október 13. Hozzáférés: 2026. július 19.
  61. ↑ "The Met Announces New Details for The Costume Institute's Spring Exhibition Exploring the Work of Karl Lagerfeld - The Metropolitan Museum of Art". www.metmuseum.org. Hozzáférés: 2023. április 20.
  62. ↑ "Just In: New Details About the Upcoming Met Exhibition, "Karl Lagerfeld: A Line of Beauty"". Vogue (amerikai angol nyelven). 2023. március 22. Hozzáférés: 2023. április 20.
  63. ↑ Feitelberg, Rosemary (2023. március 22.). "The Metropolitan Museum of Art Shares Details About Upcoming Karl Lagerfeld Exhibition". WWD (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. április 20.
  64. ↑ "Everything We Know About the 2023 Met Gala – Karl Lagerfeld Theme Hosts Chanel". L'Officiel USA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. április 20.
  65. ↑ "Press release: Fondation CHANEL and UN Women partner to accelerate women's economic empowerment and counter climate change". UN Women – Headquarters (angol nyelven). 2018. szeptember 28. Hozzáférés: 2026. július 19.
  66. ↑ "AVPN Community / Our Ecosystem". AVPN (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  67. ↑ Wohlner, Olivia (2022. január 7.). "Chanel Is Launching a Sustainable Beauty Line". NewBeauty (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  68. ↑ "Chanel launches N°1, a new beauty range that embraces naturality and sustainability". Premium Beauty News (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  69. ↑ "How far have luxury brands come in terms of sustainable beauty?". Yahoo News (amerikai angol nyelven). 2022. január 6. Hozzáférés: 2026. július 19.
  70. ↑ "15 Waste-Reducing Beauty Products to Buy Now". W Magazine (angol nyelven). 2022. április 21. Hozzáférés: 2026. július 19.
  71. ↑ "Step aside No.5: Chanel's new No.1 collection marks a new era for the brand". Harper's BAZAAR (brit angol nyelven). 2022. január 6. Hozzáférés: 2026. július 19.
  72. ↑ "PS". Popsugar (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  73. ↑ Malivindi, Diandra (2022. január 6.). "Chanel Goes Conscious: No.1 de Chanel Is The New Eco-Responsible Beauty Line That Took 10 Years To Make". marie claire (ausztrál angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  74. ↑ Weil, Jennifer (2024. január 23.). "Chanel Leads Beauty Industry Consortium Aiming to Enhance Traceability". WWD (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  75. ↑ "Chanel co-founds new Traceability Alliance for Sustainable Cosmetics consortium". cosmeticsbusiness.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  76. ↑ Lee, Wendi. "Chanel Puts the Spotlight on Contemporary Artists With Its New Short Film". Tatler Asia (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. április 20.
  77. ↑ "Chanel Wants to Empower Artists With the Global Culture Fund - Chanel Culture Arts Fund". L'Officiel USA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. április 20.
  78. ↑ Villa, Angelica (2021. december 13.). "Chanel Names 10 Winners of Its First-Ever $113,000 Prize for Artists". ARTnews.com (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. április 20.
  79. ↑ Meter, William Van (2022. április 28.). "The Chanel Next Prize Awarded 10 Artists $100,000 Each, Including Precious Okoyomon and Wang Bing". Artnet News (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. április 20.
  80. ↑ "Chanel Just Awarded $113,000 to Ten Artists With Its New Next Prize". Observer (amerikai angol nyelven). 2021. december 13. Hozzáférés: 2023. április 20.
  81. ↑ Pietroni, David Guido (2021. december 13.). "Chanel Names 10 Inaugural Winners of Chanel Next Prize". Art Insider (kanadai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. április 20.
  82. ↑ Banks, Grace. "Chanel's Yana Peel On Collaborating With Tilda Swinton To Discover The Next Generation Of Artists". Forbes (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. április 20.
  83. ↑ "Chanel launches Culture Fund to help artists, galleries and museums". Harper's BAZAAR (brit angol nyelven). 2021. július 21. Hozzáférés: 2026. július 19.
  84. 1 2 Skaf, Serena. "Taking A Pause: Inside Chanel's Rendez-vous Littéraires Rue Cambon Exploring The Legacy Of French Author Colette At Paris Fashion Week". Grazia Middle East (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  85. ↑ Mang, Lolita (2025. augusztus 27.). "Charlotte Casiraghi célèbre la rentrée avec le retour des Rencontres littéraires de Chanel". Vogue France (francia nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  86. 1 2 Laurence, Benaïm (2026). "Une mode tout à son ouvrage". Beaux-Arts Magazine.
  87. ↑ "Charlotte Casiraghi, granddaughter of Grace Kelly: 'I try to detach myself from "royal" status'". The Telegraph (angol nyelven). 2026. január 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. július 19.
  88. ↑ Cantista, Isabel; Delille, Damien (2023). Fashion Heritage: Narrative and Knowledge Creation. Springer International Publishing.
  89. ↑ "CHANEL'S CURATED SUMMER READING LIST WITH CHARLOTTE CASIRAGHI | CRASH Magazine" (francia nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  90. ↑ "Fanny Arama". Philomonaco (francia nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  91. ↑ "Chanel Logo Design and History". www.dinesh.com (brit angol nyelven). 2010. május 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. július 19.
  92. ↑ "Flash Back Friday: The Legend of the Chanel Logo's Double C | La Chanelphile". www.lachanelphile.com (amerikai angol nyelven). 2012. december 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. július 19.
  93. ↑ "The Chanel Logo: The Origin, Design, and Meaning Behind a Legendary Status Symbol". Madison Avenue Couture. 2021. július 27. Hozzáférés: 2026. július 19.
  94. ↑ "How the fashion industry is reacting to the crisis in Ukraine". Harper's BAZAAR (brit angol nyelven). 2022. március 4. Hozzáférés: 2026. július 19.
  95. ↑ Pleven, Liam. "Chanel Pays Record Price for Retail Space". The Wall Street Journal. ISSN 0099-9660. 2015. december 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2015. december 9.
  96. ↑ "Chanel buys its Bond Street boutique for £310 million | Hers | Style". Luxury London (angol nyelven). 2020. október 6. Hozzáférés: 2020. október 8.
  97. ↑ Clarence-Smith, Louisa. "Chanel snaps up Bond Street jewel". The Times (angol nyelven). ISSN 0140-0460. Hozzáférés: 2020. október 8.
  98. ↑ "Search our trademark database". www.uspto.gov (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  99. ↑ Broderick, Vernon S. "OPINION AND ORDER re: 29 MOTION to Dismiss First Amended Complaint. filed by The RealReal, Inc". law.justia.com. United States District Court for the Southern District of New York. Hozzáférés: 2021. március 11.
  100. ↑ Ell, Kellie (2018. november 21.). "Chanel and The RealReal Battle It Out Over What's Real and What's Fake". WWD.com. WWD. Hozzáférés: 2021. március 11.
  101. ↑ "Anti-Counterfeit - Spotting Fake vs Authentic CHANEL". CHANEL.com. CHANEL. Hozzáférés: 2021. március 11.
  102. ↑ "Fake fashion: how to spot counterfeit Chanel and Hermès bags". South China Morning Post (angol nyelven). 2018. november 3. Hozzáférés: 2021. április 11.
  103. ↑ "Fashion Police: Thai expert on how to spot fake designer bags | Coconuts Bangkok". Coconuts (amerikai angol nyelven). 2020. augusztus 18. Hozzáférés: 2021. április 11.
  104. ↑ "How to Authenticate a Chanel Handbag". codogirl.com (angol nyelven). 2020. február 20. Hozzáférés: 2021. április 11.
  105. ↑ Weil, Jennifer (2007. szeptember 30.). "Jacques Helleu, Chanel Image Mastermind, 69". WWD (angol nyelven). Women's Wear Daily. Hozzáférés: 2026. június 30.
  106. ↑ Guilbault, Laure (2024. december 12.). "Chanel Appoints Matthieu Blazy as Artistic Director". Vogue. 2026. január 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. június 29.
  107. ↑ Shapiro, Bee (2015. február 4.). "Meet Olivier Polge, Chanel's New Fragrance Creator". New York Times (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. június 29.
  108. ↑ Templeton, Lily (2024. november 13.). "Patrice Leguéreau, Director of Chanel's Jewelry Creation Studio, Dies at 53". WWD (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  109. ↑ Bubukwar, Riya (2026. június 10.). "Chanel Names Marie-Laure Cérède as New Director of Jewellery Creation Studio". Harper's Bazaar Arabia (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  110. ↑ Liu, Ming (2026. április 19.). "Chanel Takes a Leading Role in Producing Ceramic Watches". The New York Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  111. ↑ Felder, Rachel (2020. november 3.). "The Man Behind Chanel's Watches". The New York Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 19.
  112. ↑ Palmer, Caroline (2013. december 4.). "Visual History: 50 Years of the Chanel Bag on the Street". Vogue (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 21.
  113. ↑ "Verifying Device". www.thetimes.com. Hozzáférés: 2026. július 21.
  114. ↑ "Chanel Bag Values Research Study | Baghunter". baghunter.com. Hozzáférés: 2026. július 21.
  115. ↑ Wat, Vanessa (2025. augusztus 6.). "The Luxury Price Boom: Chanel Bag Prices Continue to Rise". Sothebys.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 21.
  116. ↑ "A Classic Chanel Handbag Will Now Cost You $10,000".
  117. ↑ Chandler, Burr (2008). The Perfect Scent: A Year Inside the Perfume Industry in Paris and New York. Henry Holt and Co. ISBN 978-0-8050-8037-7.
  118. 1 2 "Chanel Perfumes And Colognes". www.fragrantica.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 21.
  119. 1 2 "Chanel". The Perfume Society (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 21.
  120. ↑ Sciolino, Elaine (2013. június 7.). "The House That Coco Built". T Magazine (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 21.
  121. ↑ "Chanel Make-Up | Selfridges". www.selfridges.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 21.
  122. ↑ "Chanel launches N°1, a new beauty range that embraces naturality and sustainability". Premium Beauty News (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 21.
  123. ↑ Ciarlo, Conçetta (2025. október 23.). "From Rich Moisturizers to Delightful Hand Creams, Our Favorite Chanel Skin-Care Products Are Worth the Splurge". Vogue (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 21.
  124. ↑ CHANEL. "Makeup – Shop Cosmetics & Beauty | CHANEL". CHANEL (angol nyelven). 2026. június 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. július 21.
  125. ↑ "High Jewellery - All the pieces from CHANEL High Jewellery". www.chanel.com (brit angol nyelven). 2013. január 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. július 21.
  126. ↑ "Checking your browser before redirecting". harpersbazaar.com.au. Hozzáférés: 2026. július 21.
  127. ↑ "Fine Jewellery - The world and collections of CHANEL Fine Jewellery". www.chanel.com (brit angol nyelven). 2013. január 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. július 21.
  128. ↑ CHANEL. "BIJOUX DE DIAMANTS - High Jewellery | CHANEL". CHANEL (brit angol nyelven). 2026. június 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. július 21.
  129. ↑ CHANEL. "High Jewellery | CHANEL". CHANEL (brit angol nyelven). 2026. június 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. július 21.
  130. 1 2 "The history of Chanel watches – luxury icons". www.mostra-store.com (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 21.
  131. 1 2 Lane, Sandra (2018. június 12.). "INSIGHT: A brief history of time – as seen by Chanel". Time+Tide Watches (ausztrál angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 21.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chanel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Chanel_(divatház)&oldid=29229709”