Château d’Omonville
| Château d’Omonville | |
 | |
| Ország |  Franciaország |
| Település |
|
| Épült | 1750 |
| Építtető | Robert-Philibert Le Carpentier Deslongvaux |
| Építész | Le Chartier |
| Védettség | műemlék |
| Jelenlegi funkció | intézmény |
| Tulajdonos | Antiquus Mysticusque Ordo Rosae Crucis[1] |
| Látogatható | igen |
| Elhelyezkedése | |
 Château d’Omonville
Pozíció Franciaország térképén
| |
 é. sz. 49° 07′ 19″, k. h. 0° 55′ 07″Koordináták: é. sz. 49° 07′ 19″, k. h. 0° 55′ 07″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Château d’Omonville témájú médiaállományokat. | |
A Château d'Omonville kastély a normandiai Eure megyében, Le Tremblay-Omonville községben található.
Történelem[szerkesztés]
A kastély és a hozzá tartozó terület története még számos olyan kérdést vet fel, melyet a jelenlegi történész kutatók talán soha nem fognak tudni megválaszolni. Mindazonáltal érdemes megemlíteni, hogy a helyi néphagyomány és bizonyos archívumok számos egymást követő fából készült kastélyt említenek a múltban. Fennmaradt feljegyzések szerint 1225-ben Galeran d’Osmonville erdőterületet adományozott a Saint-Etienne-de-Renneville-i (1 km-re a kastélytól, mai nevén: Sainte-Colombe-la-Commanderie) Templomos Kommendatúrának, mely igen jelentős szerepet töltött be az akkori Normandia életében és szoros kapcsolatokat ápolt a környező falvak lakóival.[2]
Évszázadok múltán a terület tulajdonosa, a vasiparos Robert-Philibert Le Carpentier Deslongvaux, Combon du Tremblay bárója építtette a kastélyt Le Chartier építészeti tervei alapján. Robert-Philibertnek és feleségének Jeanne-Marguerite Leblondnak négy gyermeke született, melyek közül az egyik Pierre-Jacques Le Carpentier nőül vette Elisabeth du Cotton de Verbois-t és örökül kapta a kastélyt. Pierre-Jacques-ot fia, Hilaire Le Carpentier de Sainte-Opportune követte, akinek hét gyermeke született feleségétől, Adelaide de Planterose-tól. A kastély 1860-ig volt a család tulajdonában, amikor is eladták a kereskedő Le Sage-Maille úrnak, akit lánya Dannet úrasszony követett.[2]
A francia forradalom, a háborúk fosztogatásai és dúlása ellenére a kastély fennmaradt. Manceaux úr tulajdonába került az épület és a birtok, aki aprólékos felújításba kezdett. Halála után a kastély sajnos évekre lakatlanná vált, így amikor az AMORC 1969 telén megvásárolta, átfogó felújításra volt szükség.[2]
Főépület[szerkesztés]
A héthektáros birtokon elhelyezkedő kastély kőből épült és pár lépcsőn keresztül közelíthető meg a főbejárata. Három emeletet foglal magában, teteje palával fedett. A főépületet kisebb udvarok, számos melléképület és egy kis kápolna veszi körül. 1750-ben még nem épült meg a bal szárny, azt csak az 1800-as évek közepén építette hozzá Louis-Philippe, akkori tulajdonos, de ez a bővítés is megtartotta az eredeti gazdagon díszített fa lambéria burkolatokat.[2]
Különösen a zeneszobának ad bensőséges hangulatot a díszes faburkolat és egy aubusson-szőnyeg, mely Nicolas Lancret(fr) francia festő "Öregkor" című festménye szőtt reprodukcióját foglalja magában, melynek eredetije a Londoni Nemzeti Galériában található.[3] A márvány kandalló veretes öntöttvas vasalattal készült, hátulján lapos domborművel, csakúgy, mint a többi az épületben. E régi zeneszoba a korábbi, jelenleg nyugalmazott Imperátor dolgozószobája. A következő hall nyolcszög formát ölt a kastély közepén és két óriási sarokszekrény jelzi, hogy ebédlőként funkcionált korábban. Az időszak nagyszerű festményei vannak a kandallók és ajtók felett a faburkolatba illesztve. Lejjebb, a "kék" konyhában (a falakat borító holland csempe után kapta nevét) akkoriban nagy kémény volt. A konyhában lévő rézedényeket Jeanne Guesdon, korábbi francia nagymester hagyta a Rendre, melyet azóta is itt tartanak, emlékül. Ezek mellett titkársági dolgozószobák vannak még ezen a szinten.[2]
Az első emeleti könyvtárnak is tölgyfa borítása van, melybe Merkúr és Minerva jelképei vannak belefaragva és amelyek a kereskedelmet és a művészeteket szimbolizálják. A szépen kidolgozott parketta padló közepe máltai keresztet formáz, mely négy különböző fából készült. Ezen a szinten található a francia Nagymester dolgozószobája, a Rose-Croix magazine, a Rosicrucian Forum, valamint a Tradicionális Martinista Rend (TMO) központi irodái. A második emeleten vannak a tagsággal és a számlázással foglalkozó részlegek és néhány díszes hálószoba. Összesen 53-an dolgoznak a birtokon.[2]
Melléképületek[szerkesztés]
- Diffusion Rosicrucienne (a Rendhez kötődő könyvkiadó) központi épülete.
- Könyvtár mintegy tízezer könyvvel ezotéria és spiritualitás témákban. A nagyközönség elől elzárt, de kutatók számára nyitott.
- Informatikai épület.
- Nyomdaépület és postázó.
- Füstölőkészítő manufaktúra.
- Fogadóépület és látogatóközpont.
- Tárgyalóépület (korábbi pálmaház).
- Kápolna az Imperátor és a francia Nagymester szanktumával (személyes szentély).[2]
Galéria[szerkesztés]
-
-
-
-
Le Carpentier családi címer -
-
-
-
-
-
-
-
Francia stílusú kert -
-
-
-
kápolna -
korábbi pálmaház -
könyvkiadó és informatika -
könyvtárépület
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://studylib.net/doc/8838257/rosicrucian-beacon-magazine---2006-09, 2019. február 2.
- ↑ a b c d e f g The Château d’Omonville. (angolul) The Rosicrucian Beacon, Vol.15. évf. No.4. sz. (2006. szeptember)
- ↑ Lásd itt: https://www.nationalgallery.org.uk/paintings/nicolas-lancret-the-four-ages-of-man-old-age
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
