Cezarevics
| Az Orosz Birodalom cezarevicse | |
 | |
| A cárevics birodalmi lobogója | |
 | |
Alekszej Nyikolajevics Romanov 1904. augusztus 12. – 1917. március 15. | |
| Adatok | |
| Ország |  Orosz Birodalom |
| Megszólítás | Ő császári felsége |
| Első | Pavel Petrovics Romanov nagyherceg |
| Utolsó | Alekszej Nyikolajevics Romanov nagyherceg |
| Uralkodóház | Romanov-ház |
| Típus | Koronaherceg |
| Egyéb címek | nagyherceg cárevics |
| Regnálás kezdete | 1762. január 7. |
| Regnálás vége | 1917. március 15. |
A cezarevics az Orosz Birodalom nyilvánvaló vagy a feltételezett (prezumptív) trónörökösének hivatalos címe volt 1797 és 1917 között.[1]
Utolsó viselője Szent Alekszej Nyikolajevics nagyherceg volt.
Használata
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gyakran összekeverik a sokkal általánosabb cárevics kifejezéssel, amely a mindenkori cár minden fiának címe volt, beleértve a nem orosz uralkodókat is, mint például a Krím, Szibéria és Grúzia cárjai.[2][3]
Normális esetben egyszerre csak egy Cesarevics volt (kivételt képezett Konsztantyin Pavlovics nagyherceg, aki haláláig viselte a címet, annak ellenére, hogy a törvény az unokaöccsének adományozta), és a címet kizárólag Oroszországban használták.
A cezarevics címe volt még a cárevics és a nagyherceg is, hivatalos megszólítása az "ő császári felsége" volt.[4]
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1721-ben Nagy Péter felhagyott a „cár” fő címének használatával, és felvette az imperator (császár) címet, mire a cárevics (és a „cárevna”, amelyet V. Iván lányai életük végéig megtartottak) címek hivatalosan használaton kívül kerültek.[5] A császár lányait ettől kezdve "cesarevnának" nevezték (Péternek ekkorra már nem volt élő fia). 1762-ben, miután III. Péter elfoglalta a császári trónt, egyetlen fiának, Pavel Petrovicsnak adományozta a szokatlan cesarevics címet. Ő volt az első a kilenc Romanov-örökös közül, aki ezt a címet viselte.[5] A cím adományozásakor azonban Pált Péter törvényes fiának, de nem törvényes örökösének ismerték el, melyet anyja sem fogadott el.
Nemzetközi szinten inkább a másik címét, a nagyherceget (великий князь) használták gyakrabban. E cím még a cesarevics előtti időkből származik, a Rurikidák idejéből, még azelőtt, hogy Moszkva nagyhercegei felvették volna a cári címet. Amikor Pál 1796-ban trónra lépett, azonnal fiát, Alekszandr Pavlovics Cesarevicset kiáltotta ki, és a címet 1797-ben törvényben is megerősítették, mint a trónörökös hivatalos címét (beépítve az Alaptörvények 145. cikkébe).[5] 1799-ben I. Pál a Cesarevics címet adományozta második fiának, Konstantin Pavlovicsnak, aki furcsa módon megtartotta a címet azután is, hogy 1825-ben lemondott a trónról öccsük, I. Miklós javára.[5]
Ettől kezdve minden császár legidősebb fia viselte a címet 1894-ig, amikor II. Miklós császár testvérének, Georgij Alekszandrovics nagyhercegnek adományozta azt, azzal a kikötéssel, hogy a jogosultsága megszűnik, amikor az uralkodónak fiú utódja születik. Amikor György 1899-ben meghalt, Miklós nem adományozta a címet legidősebb túlélő testvérének, Mihail Alekszandrovicsnak, bár Miklós egyetlen fia még öt évig nem született meg. Végül Alekszej Nyikolajevics (1904–1918) lett az Orosz Birodalom utolsó ceszarevicse, akit a családjával együtt a bolsevikok gyilkoltak le 1918-ban.
A birodalom bukása után
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Miután Kirill Vlagyimirovics nagyherceg 1924-ben száműzetésben elfoglalta az orosz trónt, fiát, Vlagyimir Kirillovics nagyherceget nevezte ki cesarevicsnek.[5] 1997 óta a címet Vlagyimir unokájának, Georgij Mihajlovics Romanovnak tulajdonítják, akinek édesanyja, Marija Vlagyimirovna trónkövetelői minőségében adományozta neki.[5]
A birodalom bukásáig azonban a legtöbben továbbra is cárnak, és nem császárnak nevezte az uralkodót, örökösét pedig éppen ezért cárevicsnek vagy nagyhercegnek, nem pedig cezarevicsnek.
Lista
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| # | Portré | Név | Születése | Cezarevics | Halála | Uralkodó | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Kezdete | Vége | ||||||
| 1 |  |
ő császári felsége Pavel Petrovics nagyherceg |
1754. október 1. | 1762. július 9. | 1796. november 17. uralkodó lesz |
1801. március 23. '(46 évesen) |
_(cropped)(2).jpg) II. Katalin' |
| 2 |  |
ő császári felsége Alekszandr Pavlovics nagyherceg |
1777. december 23. | 1796. november 26. | 1801. március 23. uralkodó lesz |
1825. december 1. (47 évesen) |
 I. Pál |
| 3 | .jpg) |
ő császári felsége Konsztantyin Pavlovics nagyherceg |
1779. április 27. | 1801. március 24. | 1831. június 27. | -crop.jpg) I. Sándor | |
| 4 |  |
ő császári felsége Alekszandr Nyikolajevics nagyherceg |
1818. április 29. | 1831. szeptember 10. | 1855. március 2. uralkodó lesz |
1881. március 13. (62 évesen) |
_(b).jpg) I. Miklós |
| 5 |  |
ő császári felsége Nyikolaj Alekszandrovics nagyherceg |
1843. szeptember 20. | 1855. március 2. | 1865. április 24. | .jpg) II. Sándor | |
| 6 |  |
ő császári felsége Alekszandr Alekszandrovics nagyherceg |
1845. március 10. | 1865. április 24. | 1881. március 13. uralkodó lesz |
1894. november 1. (49 évesen) | |
| 7 |  |
ő császári felsége Nyikolaj Alekszandrovics nagyherceg |
1868. május 18. | 1881. március 31. | 1894. november 1. uralkodó lesz |
1918. július 17. (50 évesen) |
 III. Sándor |
| 8 | .jpg) |
ő császári felsége Georgij Alekszandrovics nagyherceg |
1871. május 9. | 1894. november 1. | 1899. július 10. |  II. Miklós | |
| 9 |  |
ő császári felsége Alekszej Nyikolajevics nagyherceg |
1904. augusztus 12. | 1917. március 15. apja lemondatása |
1918. július 17. (13 évesen) | ||
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Cezarevics - A Pallas nagy lexikona". Arcanum.
- ↑ Macedonsky, Dimitry (2005. június). "Hail, Son of Caesar! A Titular History of Romanov Scions". European Royal History Journal. 8.3 (XLV). Arturo E. Beeche: 19–27.
- ↑ Burke's Royal Families of the World II. Burke's Peerage Ltd, 65. o. (1980). ISBN 0-85011-029-7
- ↑ Cesarevich. In Encyclopædia Britannica. 5. kötet Szerk. Hugh Chisholm. 11. kiadás. (hely nélkül): Cambridge University Press. 1911. 767. o.
- 1 2 3 4 5 6 Macedonsky, Dimitry (2005. június). "Hail, Son of Caesar! A Titular History of Romanov Scions". European Royal History Journal. 8.3 (XLV). Arturo E. Beeche: 19–27.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tsesarevich című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.